Jó ideje furcsa szelek fújdogálnak a Nemzeti Liberális Párt szatmári szervezetének háza táján — pontosabban idén tavasztól, amikor a városi szervezetet vezető Adrian Cozma hirtelen úgy döntött, már nem a régóta (és hiábavalóan) áhított polgármesteri széket, hanem a tanácselnöki tisztséget célozza meg a helyhatósági választásokon. Döntésével átlépett a legtöbb politikai alakulat íratlan szabályán, hiszen a megyeközpont polgármesteri tisztségéért a városi szervezet, míg a tanácselnöki tisztségért a megyei szervezet elnöke száll harcba, ám többen is úgy vélték: „végre megjött az esze”, belátta, hogy esélytelen megszereznie Szatmárnémeti polgármesteri székét, s feladta a szélmalomharcot. Első pillantásra valóban így is tűnt — de csak első pillantásra. A párt központi vezetősége által támogatott svédcsavaros döntésével ugyanis arra „kényszerítette” a megyei szervezet elnökét, Adrian Albut, hogy az induljon polgármesterjelöltként, ami egyébként Albunak meg sem fordult a fejében, s nem csak azért, mert az elmúlt négy évben alpolgármester volt az RMDSZ vezette hivatalban (amit egyébként számtalanszor az orra alá is dörgöltek, felróva neki a politikailag örök atipikus Szatmárban kialakított, s eléggé jól működő PNL–RMDSZ „koalíciót”). Cozma számára viszont remek lehetőség nyílt arra, hogy — látszólag teljesen fair play módon — megszabaduljon a nem szélsőséges, hanem sokkal inkább kiegyensúlyozott politizálást folytató Albutól, akivel már rég megromlott a viszonya (olyannyira, hogy külön kampányszékházat alakított ki magának a Coposu sétányon, mert már a pártszékházban sem akart közösködni), és átvegye annak helyét a megyei szervezet élén, ahonnan sokkal jobb ívű röppálya nyílik például egy parlamenti vagy épp államtitkári szék felé, ha nem lesz belőle tanácselnök.

Albunak annyira nem fűlt a foga a polgármesterjelölt kéretlen szerepéhez, hogy jelölését is egy egyszerű Facebook-bejegyzésben jelentette be, kampányt is csak annyira szolid szinten folytatott, hogy szó ne érje a ház elejét, és tisztában volt azzal: ez a helyhatósági választás az ő politikai hattyúdala, mivel csekély az esélye, hogy megnyerje a választást, de a sikertelen szereplés remek apropó lesz az elnöki tisztségből való leváltásához. Ezt támasztotta alá az is, hogy a városi tanács utolsó ülésén nem csak alpolgármesterként köszönt el, de 16 év után a közigazgatástól is búcsúzott.

Nos, a választások eredményei nem okoztak meglepetést, Albu a szavazatok 10,27%-át szerezte meg, s bár a megyei szervezet elnökeként elégtétellel töltötte el, hogy pártja 23 polgármesterrel büszkélkedhet, azonnal elkezdődtek a fúrások, több nemzeti liberális párti kollégája is felszólította az azonnali lemondásra a sikertelen szereplés miatt. Érdekes módon a tanácselnöki versenyben szintén elhasalt és több mint 15 000 szavazatos vereséget bezsebelő Cozmát ilyenre senki nem szólította fel, sőt, elismeréssel emlegették az elért eredményt.

Adrian Albu végül tegnap, a PNL országos politikai bizottságának ülésén benyújtotta lemondását Ludovic Orbannak — amit el is fogadtak, s a megyei szervezet élére ideiglenesen, a belső választásokig Adrian Cozmát nevesítették. Orban ugyanakkor keresztülhúzta Cozma vérmes számításait, ugyanis Szatmárban is zajlottak a háttéresemények tegnap, és a felröppent hírek szerint a PNL a PSD-vel akart „nemzeti koalícióra” lépni, a két alakulat együttesen 16 tanácsosa már többségi frontot alkothatott volna az RMDSZ 13 tanácsosával szemben a megyei tanácsban, nagyon sok és komoly galibát okozva. A PNL–PSD paktum tervét maga Ludovic Orban változtatta füstté, amikor bejelentette: a PNL területi szervezeteinek tilos szövetségre lépniük vagy megállapodásokat kötniük a PSD-vel. Mindenki mással (azaz PMP, USR–PLUS, RMDSZ) szabad, de a szociáldemokratákkal nem. Persze az országos pártelnök tiltása még nem jelenti azt, hogy az atipikus Szatmárban ne alakulnának másként a paktumok, főleg, ha az utóbbi időben nacionalista kirohanásairól elhíresült Cozma által csak „zöld pestisként” emlegetett RMDSZ-nek való keresztbetevésről van szó.

Szabó Kinga Mária