Hálaadó istentiszteletet tartottak pénteken Nagytarnán, a jelenlévők köszönetet mondtak a Teremtő és Gondviselő Istennek az Ecosunhome — Természet és Szeretet Otthona – megvalósításáért.

Habár a hivatalos megnyitó hónapokkal ezelőtt volt, a jelen levő lelkészcsaládok és a projekt megvalósítói fontosnak tartották azt, hogy istentisztelet keretén belül is áldást kérjenek a táborhelyre. Pénteken 12 órai kezdettel mintegy harminc lelkipásztor, néhány lelkészfeleség, egyházmegyei tanácsosok, nagytarnai gyülekezeti tagok, világiak és a projektben részt vevők töltötték meg a tábor konferenciatermét. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, az alkalom koordinátora a 95. zsoltár elolvasása után imával nyitotta meg a jeles eseményt.

Igehirdetés

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a Zsoltárok könyve 102. részének 17-től 21-ig terjedő szakaszai alapján: „Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta. Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.” Évekkel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Nagytarnán új világ jelenik meg? — tette föl a költői kérdést a püspök. Isten meghallgatta a könyörgéseket, és megvalósult egy álom. Az építésre építéssel kell készülni, a kapcsolatok és a bizalom konstruálásával. Bátorság kell ahhoz is, hogy építve álmodjunk és a keveset is megbecsülve kell felemelni a Siont, mint Isten eszközei, nem a modern Babilon rabságában, hanem a megváltottak szabadságával. Nagytarnán az a jó, hogy nem csak a régit óvták meg, hanem újat hoztak létre.

Kovács Sándor esperes megható alkalomnak tartotta a hálaadó istentiszteletet, mert egy hosszú és rögös út végén megépült esperesi pályafutásának egyik nagy célja: a Természet és a Szeretet Otthona. Megköszönte a kezdeményezést és az ötletet Békéssy Erzsébetnek, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatónőjének és a projektben dolgozó csapatnak: Szilágyi Kálmánnak, Bara Csabának, Geszterédi Andreának, Komáromi Istvánnak, Gáti Istvánnak, Matuz Zsoltnak, Ilonczai Zsombornak és Ionaş Mirceának.

Ezután Ilonczai Zsombor szárazberki- és iskolalelkész power pointos bemutatót tartott, képes beszámolót adva a tábor építésének gondolatától a megvalósításig, azaz a kezdetektől napjainkig. Békéssy Erzsébet beszédében hálát adott Istennek, aki az erőt adta neki eddig is, majd az esperes úrnak és Ilonczainak a kitartó munkát köszönte meg egy-egy Szodoray-Parádi Hajnalka által készített metszettel és emléklappal.

Csűry Miklós a tőle megszokott módon, egyenesen beszélt a hosszú út nehézségeiről is, de mindenképpen örömének adott hangot, hogy az ékszerdoboz elkészült, melyre vigyázni kell, és rendeltetésszerűen használni. Az egyházmegyei világi főgondnok kiemelte a Németi Református Egyházközség önzetlen és szívből jövő segítségnyújtását is.

A püspöki áldás után együtt vették jobban szemügyre a tábort a résztvevők, majd Túrterebesen szeretetvendégséggel zárult egy út, amely további utak megtételére kötelez, mert álmodni jó!