A vasárnap tartott ünnepi istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke prédikált, a beiktatási szertartást pedig Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese végezte. 

Csűry István püspök a 1Kor 10, 12–13 igeszakaszt olvasta fel. Elmondta: lehet nagyon szomorúnak, kilátástalannak látni a világot, de mi nem vagyunk sem a kilátástalanság, sem a meghátrálás emberei. Igyekszünk meghallani minden helyzetben Isten szavát, mert az Úr a XXI. század embere mellé is áll. Megváltozhatnak a földrészek formái, megváltozhat az éghajlat, eltűnhetnek hatalmas birodalmak és népek, de az egyház ma is áll. Nem azért, mert az ember fenntartja, hanem azért, mert Isten nem engedi ki teremtményeit a keze közül. Lehet, hogy a világ azt hirdeti, hogy elfogy az energia, nekünk azonban tudni és hirdetni kell azt, hogy Isten ereje pontosan ezzel szemben nő. Az egyházat alkotó gyülekezetek mindegyikének éreznie kell saját feladatának a súlyát.

A gyülekezet minden tagjának tudnia kell, hogy fent kell tartani ezt a hatalmas történelemmel rendelkező intézményt, amelynek köszönhetjük, hogy minden elesettségből van talpra állás. Amikor Isten az anyaszentegyházat fent akarja tartani, akkor számunkra is feltevődik a kérdés, hogy a ránk bízott gyülekezetet hogyan tudjuk megtartani. A lelkipásztor a gyülekezet vezető személye, aki a közösség megtartásán fáradozik. Azt kívánta a lelkipásztornak, hogy ne fáradjon meg szolgálatában, a gyülekezetnek pedig, hogy ne engedje megfáradni. Legyenek jó gyülekezet, hogy közösen építsék az anyaszentegyházat!

Tolnay István esperes a Jel 21, 7 igeszakasszal köszöntötte a beiktatott lelkészt és a gyülekezetet. Az esperes emlékeztetett: három év telt el, míg ide jutottak, hiszen az elmúlt időszak külső körülményei nem tették lehetővé az ünnepség korábbi megtartását. Ez alatt a három év alatt rengeteg áldás, gyógyulás, lelki feltámadás történt, és elindulás egy új úton, egy új pászmán, amely lényegében a réginek a folytatása, hisz a korábbi lelkész, Balogh Sándor 42 éven keresztül szolgált hűséggel ebben a gyülekezetben. Az esperes azt kívánta a beiktatott lelkésznek, hogy ez így legyen az ő esetében is, majd átadta a Szentírást, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát a lelkésznőnek.

Balogh Enikő az 1Kor 2, 1–2 igeszakaszt olvasta fel. Felelevenítette, hogy az elmúlt három évben átélhették a változásnak az izgalmát, örömét és háláját. „Nagyon sokszor kaptam ezt az igét, amit most felolvastam nektek a korinthusi levélből. Először akkor kaptam, amikor Isten elindította a változást az életünkben. Amikor ide hozott az Úr, akkor azt mondta nekem, hogy neked nem szabad semmi másról tudni, csak Krisztusról, és róla is mint megfeszítettről. Nem lehetsz bölcs, nem lehetsz kérkedő, egyenes kell legyél, és csak egyedül a Krisztust hirdetheted. Ez azt jelentette számomra, hogy az Ő akarata és indíttatása nélkül nem akarok tervezni. Nem akarok szolgálni, csak vele. Nem akarok a saját magam erejére támaszkodva gyülekezetet építeni, hanem csak az Istentől jövő erővel, amely mindennap velünk van és elkísér” — mondta el a lelkésznő.

A gyülekezettel közölte, hogy egy olyan közös út áll előttük, mely számára szövetséget jelent, és jó lenne, ha kölcsönösen áldássá lehetnének egymás számára. Arra kérte az Urat, hogy ahogy az eddig is történt, legyen tiszta a kezük, gyülekezetnek és lelkipásztornak egyaránt, legyen egyenes a beszédük, építsék együtt a közösséget a megfeszített és feltámadott Úrral.

Kovács Endre, az egyházközség főgondnoka kiemelkedő események nevezte a beiktatást, hiszen ez bizonyítja a gyülekezet ragaszkodását lelkipásztorához. A lelkésznő immár megbízatást kapott arra, hogy hűséggel vezesse nyáját. Ehhez pedig szeretetet, türelmet, erőt, bölcsességet a jó pásztorától, Jézus Krisztustól kívánt számára. Kifejezte háláját az eddig végzett munkájáért, továbbá azt kívánta, hogy Isten dicsőségére legyen gyümölcsöző a lelkész és a gyülekezet közös munkája.
A gyülekezet nevében Kovács Endre főgondnok egy Debrecenben készült gyönyörű palástot adott át Balogh Enikő lelkésznőnek. Az istentiszteleten énekes-verses műsort adtak elő a gyermekek és a kórus tagjai. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget, melyen a nőszövetség, kórus és presbitérium tagjai énekkel, Nemes Imre egykori presbiter pedig verssel köszöntötte a lelkésznőt. SZFÚ