Ünnepélyes keretek között avatták fel vasárnap délután a kaplonyi református temetőben azt az emlékművet, amely Munkácsy Mihály festőművész kaplonyi rokonságának állít emléket.

A százévesnél is régebbi, részben mohával borított mészkő síremlékek emlékeztettek korábban arra, hogy a kaplonyi hajdani Reök-tagon, a mai református, illetve picit odébb a római katolikus temetőben nyugszanak Munkácsy Mihály (anyakönyvezve: Lieb Mihály Leó) közvetlen rokonai: testvérbátyja (Lieb Aurél), anyai nagyapja (Reök Theofil), valamint nagybátyja (Reök Pál) és családtagjai (Garlathy Berta, Reök Ida és Reök Margit). Az anyai ágon szintén kaplonyi származású Mold Marius nagykárolyi vállalkozó síremléket készíttetett Munkácsy nagyapjának sírja fölé, amelyre felvésette az említett családtagok neveit is elhalálozásuk sorrendjében. Dobrán János nyírbélteki kőfaragómester egy fekete gránitpiramisból és tardosi vörösmárvány szarkofágból álló kompozíciót tervezett és készített el, hogy monumentalitásával is hirdesse a nevezetes család jelenlétét a kaplonyi temetőben. A betűket a nagykárolyi Berei Csilla Katalin véste fel, míg a kaplonyi Eisner Gábor kőművesmester betonozta le az emlékművet.

A mindennapokban is halljuk meg egymást!

Sok százan gyűltek össze az alkalomra, melyen Végh Béla főszervező mondta a köszöntőt. A helyi nagy múltú fúvószenekar a Szózattal szolgált, majd a Septimo Énekkar kedveskedett alkalomhoz illő muzsikával. Erdős Csaba házigazda tiszteletes igei alapokra építkező beszédében kiemelte: „Nem a céltalan semmittevés volt a jellemző erre a családra (mármint Munkácsy Mihály Lieb és Reök felmenőire — a szerző megj.), hiszen ott, ahol éltek, tudásuk szerint építették az akkori társadalmat.” A római katolikus plébános, Tímár Asztrik OFM arról értekezett, hogy „legyen ez az emlékműavatás mélységes tisztelet, amellyel az előttünk járt hősökre emlékezünk”. Arra intett beszédében, hogy a mindennapokban, a fontos dolgokban hősként kell viselkednünk. Varga Sándor színművész Pilinszky János-versekkel szolgált, és így tett a későbbiekben két helybeli kislány, Lőkös Jázmin és Erdős Eszter is, igaz, ők Szénási Sándor-strófákat mondtak. A kaplonyi katolikus plébánia Páter Szabó Dömjén énekkara is alkalomhoz illő szolgálatot mutatott be.

A világi hozzászólások rendjét Mosdóczi Vilmos házigazda polgármester nyitotta, aki a település történetéről szólt. Pataki Csaba, a megyei önkormányzat vezetője arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne csak ünnepi alkalmakon álljunk ki egymás mellett, ne csak ilyenkor hallgassuk meg egymást. Mint nyomatékosította, egymással egyetértésben lesz esélyünk megőrizni mindazt, amit kaptunk. Maruzs Roland magyarországi alezredes Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának az üdvözletét olvasta fel. Szólt még az egybegyűltekhez többek között Mezei János, a Magyar Polgári Párt országos elnöke, és versszolgálattal kedveskedett a nagykárolyi Rózsa Albert is.

A közös családi síremléket Erdős Csaba tiszteletes és Tímár Asztrik OFM leplezte le, majd Illyés Csaba nagykárolyi római katolikus esperes szentelte, illetve ifj. Tolnay István nagykárolyi református esperes áldotta meg azt. Az adományozó, Mold Marius köszönetet mondott azoknak, akik segítségére voltak, majd a koszorúkat helyezték el.

Az ünnepi perceket követően sokan hosszasan gyönyörködtek az amúgy impozáns obeliszkben, illetve a szervezők a helyi kultúrházba invitáltak mindenkit, ahol szeretetvendégségen vehettek részt, illetőleg kulturális programot élvezhettek, kötetlenül beszélgethettek.

Megyeri Tamás Róbert