Dr. Tallián Krisztián gyermek- és felnőttpszichiáter Viharzóna 14–18 között — lélektani megfontolások a serdülőkorra címmel tartott előadást a szatmárnémeti római katolikus pasztorációs központban a Házasság Hete rendezvénysorozat részeként.

Dr. Tallián Krisztián előadásában szakszerűen bemutatta a pubertás folyamatát, a fiatalokra leselkedő veszélyeket: túlterheltség, függőségek, személyiséget károsító tényezők. Az előadó már az elején hangsúlyozta, hogy a kamaszkor nehéz téma: sokat tudunk róla, sokat nem. A serdülőkor kihívásairól nagyon sok információ áll a rendelkezésünkre, nem mindegy viszont, hogy hogyan kezeljük ezeket az ismereteket. Dr. Tallián Krisztián orvosi szemszögből közelítette meg a témát. A serdülőkor az egyik legnehezebb időszak az egyén fejlődésében. Van, aki már elfelejtette, hogy serdülő, van, aki egész életében serdülőként viselkedik, van, aki kellő bölcsességgel néha visszagondol, amikor gyerekét neveli, és magára ismer, másként látja annak a nehézségeit vagy éppen a szépségeit. Az első részben a serdülőkor általánosságairól beszélt az előadó. A serdülőkornak van egy biológiai háttere, a gyerekkortól az idősebb korig az ember több életcikluson megy át, a serdülőkor ezek közül a legellentmondásosabb időszak. Ebben az életszakaszban a gyerek folyamatos fejlődése felgyorsul, megváltozik a külalak, a testi hormonális biológiai egyensúly felborul, megjelenik egy csomó olyan fizikai és testi változás, ami bonyolítja az egyén életét, illetve a környezetének az egyensúlyát. Ebben az időszakban alakul ki az identitás. Kialakul az újfajta társkapcsolathoz való alkalmazkodás képessége, amikor a fiatal kisebb vagy nagyobb mértékben eltávolodik a családtól, közelebb kerül a vele egykorúak társaságához, új kapcsolati rendszert alakít ki, amely lehet jó vagy rossz hatással a fejlődésre. A serdülőkor a későbbi életnek egy nagyon meghatározó stádiuma. Ez az időszak kulturális meghatározottságot is jelent. A mi kultúránkban másként kapcsolódik egy serdülő a szociális és közösségi normarendszerhez, mint ahogy az történt régebben vagy történik más országokban. Egy másik fontos dolog, hogy a testi fejlődés kihat az énkép fejlődésére és az önbecsülés alakulására. A fizikai fejlődés, a testsúlyproblémák stb. jelentkezése nagyban befolyásolja az énképet, ugyanis a közösségi oldalak és a média gyakran olyan modelleket állít példaképnek, amelyek elérhetetlenek. Nagyon sok fiatal számára gondot okoz, hogy az önmagáról kialakított kép nem egyezik meg azzal, amit a kordivat mutat. Amikor a serdülő lányok azzal jönnek, hogy ők kicsik, dundik, szeplősek, nem megfelelő a mozgásuk, rosszul áll a hajuk stb., számukra ezek nagy problémák, a felnőttek úgy gondolják, hogy ez a természetes. Ha a fiatalnak nincs számára elfogadható énképe, nem érzi jól magát a bőrében, az sok esetben depresszióhoz, szorongáshoz vezethet, sőt, kapcsolatkialakítási problémákhoz is.

Dr. Tallián Krisztián a következőkben a serdülőkorúak lelki változásairól beszélt. Elkezdődik egy szexuális fejlődési időszak, amikor az intim kapcsolatok kiemelkedő szerepet kapnak, innen már a barát, a barátnő megszerzése és megtartása kezd túlsúllyal bírni, a családtól való eltávolodás egy mindennapi, megszokott jelenséggé válik. Ami nagyon fontos, és valószínűleg sokan tapasztalták már, hogy kibomlik a fantázia, a kreativitás, megjelennek és kezdenek kibontakozni a különféle készségek és tehetségek. Nagyon fontos, hogyan kezeljük ezt a kreativitás-, fantáziaburjánzást, mennyire tudjuk ezt jó irányba alakítani, terelni, mennyire tudunk vigyázni arra, hogy a serdülő ne ugorja meg azokat a határokat, amelyek veszélyesek lehetnek rá. Nagyon fontos a szülőknek, az iskolának és szélesebb körben a közösségnek a hozzáállása és a viszonyulása az olyan fogalmakhoz, mint a kreativitás. Hagyni kell, hogy bizonyos határokon belül kibontakozzon, de mindenképpen a gondoskodó, pasztoráló hozzáállás az, ami segíthet ilyenkor, és ami kell ahhoz, hogy a későbbiekben a kreativitás megmaradjon, tovább fejlődjön, és lehetőség szerint meghatározza a további életét a serdülőnek. Bekövetkezik egy szociális váltás, kialakulnak a baráti társaságok, ami a családtól való eltávolodást is jelenti. Megjelenik a függetlenségi igény, megtapasztalja, hogy mit jelent a saját lábán megállni. Az elszakadás, a leválás a serdülőkorban igencsak hangsúlyossá válik — hívta fel a figyelmet a pszichiáter. Ezt a szülő nem mindig veszi szívesen, illetve más szemszögből nézi az eltávolodást, a leszakadást, nagyon gyakran olyan súrlódásokig, konfliktusokig jutnak el, amelyek aztán annyira eltávolítják a fiatalt a családtól, hogy lassan-lassan megszakad köztük a kapcsolat. Ez a legnagyobb veszélye ennek az időszaknak, hogy a szülők nem értik meg, hogy ez egy sok bölcsességet igénylő folyamat, azaz egy húzd meg, ereszd meg játék. A fiatalt engedni is kell, hogy megélje a saját szerepét, hogy fejlessze az önállóságát, de nem szabad hagyni, hogy érzelmileg leváljon, mert igenis segítségre szorul, és nem mindegy, hogy kitől kap segítséget. Tallián hangsúlyozta, hogy a család, a szülők egyik fontos feladata, hogy ne engedjék a teljes elszakadást, maradjon meg a kapcsolat, hogy az később is megadja a biztonságérzetet. Az érzelmi biztonság végigkísér az életünkön. Az, hogy milyen kapcsolatokat alakít ki valaki felnőttként, nagyjából attól függ, hogy milyen családi kapcsolatrendszerből jött, milyen érzelmi viszony alakult ki és működik a szülők között. Ha ez a szülői viszony nem működik megfelelően, az előbb-utóbb a gyermek kapcsolati viszonyában is jelentkezni fog. Nagyon nagy meglepetéseket okoz a szülőknek, amikor beállít a gyerek különböző színű hajtincsekkel, látványos frizurákkal, öltözékkel, tetoválásokkal stb., ezt egy bizonyos mértékig el lehet fogadni, és olyan módon befolyásolni a fiatalt a változtatásra, hogy ő maga vegye észre, nem jó az, amit csinál. Az a jó, ha minél hamarabb átesik az ilyen szenvedélyeken, és minél korábban rádöbben, hogy nem ezektől lesz több. Ahhoz, hogy egy fiatal bekerülhessen bizonyos csoportokba, el kell fogadnia azoknak a szabályait, hozzá kell idomuljon a szabályrendszerükhöz. Előfordul, hogy elcsúszik a lejtőn, s elindul egy olyan úton, ami nem kivezet a fénybe, hanem zsákutcába juttatja. Dr. Tallián Krisztián elmondta, hogy munkája során nagyon sok olyan fiatallal találkozik, akik egy csoport nyomására törvénytelen dolgokat is elkövetnek. Ezekre nagyon oda kell figyelni, mert a csoportnak olyan erős befolyása van az egyénre, amit sokszor nagyon nehéz ellensúlyozni. A szülő meg kell előzze azt a lehetőséget, hogy a fiatal teljesen átadja magát a csoportnak. Ha jó az érzelmi kapcsolat a szülők között, valamint a szülők és a gyerek között, akkor a fiatal nagy valószínűséggel nem fog eljutni oda, hogy teljesen beszippantsa a csoport, mert nem egy minden veszélynek kitett fiatal lesz, hanem olyan, aki gyökerekkel rendelkezik, vannak érzelmi igényei, és tud élni azokkal az értékekkel, amiket otthonról hozott. A csoportoknak megvannak az előnyeik is, az egyén fejlődésében kitüntetett szerepük van, bizonyos célok együttes megvalósításáról szólnak, a tagok közösen élik meg a serdülőkort, sok esetben értelmesen töltik el az időt, kialakulnak a barátságok, az összetartás, a közös munka. Ezek olyan értékek, amikre a csoport választ tud adni, fel tudja kínálni ezeket. Tallián az identitás kialakulásának négy alapvető feltételét említette: a bizalom, az autonómia, a kezdeményezés igénye és a tehetség ápolása, ezek mind egymásra épülnek. Ha kialakul a kölcsönös bizalom a szülő és a gyerek között, onnantól kezdve a fiatal képes az autonómiára, meg tud állni a saját lábán, nem fél a kezdeményezéstől, és így tovább. Nagyon sok szülő olyan korszakban és olyan körülmények között nevelkedett, hogy képtelen alkalmazkodni a mai körülményekhez, ezek vagy túl szigorúak, vagy túl engedékenyek. Abban az esetben, ha a serdülő fejlődése jól alakul, a külvilág felé nyitott ember lesz belőle, aki megérti és tiszteli a másikat, odafigyel mások igényeire, megmarad az az érzelmi biztonság, amit gyerekkorából hoz magával, ami a későbbiekben is meg fogja védeni. Ha megvan az érzelmi biztonság és az önelfogadás, akkor a kapcsolatrendszerek is harmonikusak lesznek, nem bizalmatlanságra fog épülni a többiekkel kialakuló viszony, hanem bizalomra, s ez nagyon sok lelki tehertől fogja megóvni a serdülőt. A lényeg az, hogy a fiatal ne becsülje magát se alá, se túl, hanem ismerje a saját határait, és tudjon beilleszkedni egy környezetbe. Ez manapság nem kis dolog, nagyon jól tudjuk, milyen követelmények vannak a munkahelyeken, általában szociális téren. Az önismeret nagyon fontos, hogy kialakuljon egy harmonikus képünk a világról. Dr. Tallián Krisztián kiemelte, hogy az egységes életfilozófia egy kicsit elvontabb és magasabb szinten használandó fogalom, egyszerűen lebontva azt jelenti, hogy ki vagyok békülve magammal és a világgal is, vannak céljaim, előre tudok látni, fel tudom dolgozni a múltam, különösebb problémák nélkül át tudok lépni azon, és képes vagyok kialakítani egy egészséges énképet, valamint világképet. A serdülőkornak van egy olyan oldala is, amikor mégsem alakulnak jól a dolgok. Kialakulhatnak bizonyos csapdák, mellékvágányok, amelyek a személyiségfejlődés során adódhatnak. Megjelennek a személyiségi problémák: a fiatal nem tud alkalmazkodni a környezetéhez, nem tud megfelelni a követelményeknek, úgy érzi, hogy mindenki ellene van, vagyis egy állandó harc van az egyén és a környezete között. Ez bizonyos esetekben korrigálható, de a legtöbb esetben az ilyen fiatalból egy örökké morcoskodó, a hibát mindig másokban kereső személy alakul ki. Az érzelmi problémákkal küzdő személyek ötven évig vagy életük végéig sem tudnak kialakítani egy harmonikus kapcsolatot, sokan magányosak maradnak, vagy mindig váltják a partnerüket.

Dr. Tallián Krisztián felsorolt néhány súlyos problémát, ami a mai társadalomban egyre gyakrabban jelenik meg. Ilyen a drog, az alkohol, a dohányzás stb. Nagyon fontos, hogy a családi minta, a szülői szokások meghatározóan hozzájárulnak a gyerek személyiségfejlődéséhez. A párkapcsolatok működése kihat a gyerekre is. Amit a gyerek lát, az mind beleivódik, még akkor is, ha azt nem jelzi, és majd később jelentkezik a saját társkapcsolatának az alakításában. Az iskolában mintává válhatnak a tanárok, akik szintén felelősek a tanítványaik életéért. Napjainkban nagy probléma az internetfüggőség, ami ugyanolyan káros, mint az alkohol- vagy a drogfüggőség. Tulajdonképpen ugyanazon a sémán alapszik, agyi problémákat okoz, ugyanolyan kívánalmat okoz. Az internetfüggő indulatossá, agresszívvé válik, elveszíti a kontrollt, és kialakul benne egy olyan világkép, ami teljesen el van szakadva a valóságtól. Az internetfüggőség legkárosabb következménye, hogy átalakul a személyiség. Ez a probléma azért veszélyes, mert nemcsak a fiatalokra, hanem a szülőkre is jellemző. Korunk egy másik nagy problémája a depresszió, egyre több fiatal válik depresszióssá. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem érdekli őket a közösségi élet, visszahúzódnak a szobájukba. Ezek olyan jelek, amelyek mellett elsiklunk, ráfogjuk valamire, holott ez már betegség. Ennek is a családi konfliktusok a legfőbb okai, sajnos a szülők nem figyelnek fel ezekre az okokra, vagy kimagyarázzák. Még mindig sokan vannak, akik nem látják be, hogy szükség esetén pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell fordulni. Nagyon sokan az utolsó pillanatban is úgy érzik, nekik nincs szükségük terápiára vagy csupán egy beszélgetésre. Vannak dolgok, amikről beszélni kell a családban, rosszabb esetben a pszichológussal vagy a pszichiáterrel. A fiúknak általában viselkedési problémáik vannak, a lányoknak érzelmi problémáik, de a fiúk viselkedési zavarai mögött is érzelmi problémák vannak. Ezeknek is a családban kell keresni az okaikat. Manapság nagyon fontos a család és a közösség szerepe, ugyanis eljutottunk egy olyan társadalomba, amelyben növekszik az elmagányosodás mértéke, eléggé meggyengült a család és a közösség ereje. Ez elszigetelődéshez vezet. Mivel egyedül nem tudnak megküzdeni a problémákkal, nagyon sok kellemetlen helyzet alakul ki. Sok anya és apa úgy érzi, hogy társa nélkül is tudja nevelni gyermekét, s később kiderül, hogy igen, de nem eredményesen. Nagy szerepe van a családnak, nagyon fontos, hogy a családban meglegyen a harmónia. A gyereknek a család adja a viselkedési formát, az értékrendet, a személyiséget, a felelősségérzetet stb. A szülők legfőbb feladata, hogy felismerjék: az ő életük tükör a gyerekük számára.

Elek György