A Szatmárhegyi Református Egyházközség egy kilencszáz oldalas kötetben, Lélekszemmel-lélekfüllel címen adja ki Krüzselyi Erzsébet költő összegyűjtött írásait. Az előzményekről és a kötet megjelenésének történetéről Kovács József lelkipásztort kérdeztük.

— A Szatmárhegyi Református Egyházközség Lelkészi Hivatala hat éve várja a gyülekezetek résztvevőit a Krüzselyi Erzsébet Szavalóversenyre. A költőnő emlékét őrzi a nevét viselő nőszövetség, felújított sírja, a templom közelében található szobra. Milyen hozadéka van a szavalóversenynek?

— A múlt őszi, novemberi seregszemlén került sor arra a bejelentésre, hogy nyomtatásban is megjelenik Krüzselyi Erzsébet (Felsővisó, 1875 —Szatmárhegy, 1953) irodalmi munkássága. Ő az első magyar siket és látását veszített költőnő, akinek a verseit, meséit sikerült egyetlen kötetbe gyűjteni. A költőnő hét kötetet jelentetett meg (ötöt új versekkel, egyet válogatásként, egyet pedig Brankovics Györggyel közösen), ezenkívül számtalan lapban és periodikában publikált, de kiadatlan munkája is maradt ránk kéziratban.

— Milyen újdonsággal bír az új kötet?

— A Lélekszemmel-lélekfüllel címmel megjelenő, 900 oldalasra tervezett kötet a költőnő teljes irodalmi munkásságát felöleli. A könyv kiadását hatévnyi gyűjtőmunka előzte meg. A szerkesztett mű a szatmárhegyi gyülekezet korábbi lelkésze, Kovács Ferenc által gyűjtött törzsanyagra épül, amely levéltári kutatómunkával, speciális, digitális keresőprogramok segítségével és a családi hagyatékból előkerült anyagok által kiegészült. Témákba sorolja a verseket, meséket, tartalmazza a korabeli és a kortárs kritikákat, mellékletében fényképek, (kor)dokumentumok reprodukciói találhatók.

— Hogyan kötődik a költőnő a mi vidékünkhöz?

— A máramarosi származású költőnő életének utolsó éveit Szatmárhegyen töltötte. Családot nem alapíthatott, az államosítás miatt kiforgatták vagyonából, s mivel egészségi állapota is egyre romlott, időskorára gondozásra szorult. Pártfogásba a Szatmárhegyre telepedett unokaöccs, egyben keresztfiú, Krüzselyi Barna és családja vette. Utolsó éveit tehát itt töltötte. Tehetségére édesapja figyelt fel, neki köszönheti műveltségét, a verselés alapjainak elsajátítását. Később az anyaországi és a trianoni események miatt önállósodó erdélyi irodalom „bábái” (írók, költők, szerkesztők) bátorították írásra, emelték rangos társaságuk tagjai közé. A költészet tehát és a mély hit adott erőt Krüzselyi Erzsébet számára a testi-lelki küzdelemben. Miután hallása után látását is elvesztette, lelkierejével még mindig „írt”, mégpedig úgy, hogy unokaöccse tenyerébe „véste” betűnként gondolatait.

— Milyen értékeket közvetít az olvasó számára ez a kötet?

— A költőnő élete megpróbáltatásokkal teli, de éppen ő az, aki hitből fakadóan, nagy lelkierővel mások vigasztalására siet. Felhívja a figyelmet az élet apró örömeire. Vallja, hogy mennyire áldásos az istenkeresés. Egyszerre ismeri el a természet szépségét és erejét, de aggódik annak törékeny, a kapzsi emberi természetnek kiszolgáltatott léte miatt is. Szociális érzékenysége, altruizmusa, önmarcangolása József Attilához hasonló. Látnoki képességgel ír a háborúról, együttérzőn annak áldozatairól. A beteljesületlen szerelem sokszor jelenik meg verseiben. Gyermekeknek szóló írásai külön fejezetben jelennek meg. A kötet tehát segít tisztább képet adni világfelfogásáról, rávilágít a reá jellemző panaszos, borongós hangulat okaira. Segíti az irodalomkritika munkáját is, keresve az ő életművének helyét az erdélyi/partiumi, illetve az egyetemes magyar irodalomban. A szerkesztés szeretné a költőnő szellemi és hitbeli örökségét a ma és a jövő generáció kezébe helyezni mint megbecsülendő értéket.

— Van-e terv a kötet népszerűsítésére?

— Már ez a cikk is a népszerűsítést szolgálja. Elképzelhető ugyanakkor olyan bemutatósorozat, amely érinti a költőnő életpályájának helyszíneit (pl. Máramaros vidéke, Szatmár és vonzáskörzete, Brassó, Budapest, Sárospatak, Kárpátalja stb.). Ezúton illesse köszönet a magyarországi Emberi Erőforrás Támogatáskezelőt a kötet megjelentetésében nyújtott támogatásért.

Elek György