Úgy tűnik, egyre inkább tisztában vannak és komolyabban is veszik a biztonságos internetezés, közösségi oldali virtuális élet szabályait a kamaszok — de mi van, ha a rosszakaró ismerős vagy haver?

Emberkereskedelem, szexrabszolgák, a világhálón leselkedő veszélyek és legújabb „becserkészési” módszerek — címszavakban összefoglalva ezek voltak a tegnapi, több mint kétórás előadás főbb témái, melyet a Bűnmegelőzés Hete rendezvénysorozat keretében tartottak Szatmárnémetiben az Elisa Zamfirescu Iskolaközpont diákjainak. Közel 150 kis- és nagykamasz figyelmét ilyen hosszú időn keresztül lekötni nem a legegyszerűbb feladat, de Simona Dejeu, a nagyváradi Emberkereskedelem-ellenes Regionális Központ munkatársának valós, megtörtént eseteket felsorakoztató, dokumentumfilm-vetítéses, interaktív előadását töretlen érdeklődéssel hallgatták végig, kérdeztek, és az előadó által feltett kérdésekre is bőséges válaszözön érkezett. Kelet-Európa továbbra is az emberkereskedők „bevásárlópiaca”, és az innen származó „áru”, azaz a fiatal lányok és fiúk (!) sajnos megtalálhatóak a világ minden részén, akár nagyvárosok vörös lámpás negyedeiben, akár a jól szituált vásárlók magán-(szex)rabszolgáiként. Az Európai Unió országai között pedig sajnos Románia számít az első számú „bevásárlópiacnak” — tavaly az emberkereskedelem 753 romániai áldozatát sikerült azonosítani és kimenteni, közülük 354 volt kiskorú, azaz 18 év alatti, s mint kiderült, a „kereslet” nemcsak a lányok, de a fiatal fiúk iránt is nagyon nagy. „A legnagyobb hasznot hozó bűntevékenység az emberkereskedelem, az ebből származó profit szinte fej-fej mellett halad a drogkereskedelemből származó pénzekkel. Az emberkereskedők pedig újabbnál újabb módszereket találnak ki. Az éveken keresztül legjobb csalinak számító „külföldi munkahelyajánlatok” ma is léteznek, viszont olyan magas szintre finomodott a megfogalmazásuk, hogy a legóvatosabb-figyelmesebb olvasó sem jön rá rögtön: itt valami hátsó szándék rejtőzik. Eddig a „jól fizető, külföldi, táncosnői, pincérnői, takarítónői munkára keresünk fiatal lányokat, idegen nyelvtudás nem szükséges” megfogalmazású hirdetésekről azonnal tudta mindenki, hogy nem biztonságosak — ma már ezen gyanúra okot adó szavak helyett „szállodába/vendéglátóiparba, az adott ország nyelvét alap- vagy középfokon beszélő, lehetőleg érettségizett” megfogalmazások szerepelnek. Sőt, arra is volt példa, hogy az emberkereskedők mondhatni teljesen legális munkaerő-közvetítő irodát hoztak létre és működtettek. A történet viszont az ország határain túl sajnos mindig ugyanolyan fordulatot vett: a fiatal lány egy 'felkészítő központba' kerül, valami elhagyatott helyen álló épületbe, ahol iratait elveszik, napi többszöri veréssel, sorozatos megerőszakolással, különböző fizikai és pszichikai bántalmazással, fenyegetésekkel teljesen akarattalan, a parancsokat szó nélkül teljesítő rabszolgává teszik, majd eladják vagy bordélyokba, utcai futtatóknak, vagy úgynevezett magánháremekbe” — mesélte Dejeu. Hozzátéve azt is: nálunk szerencsére nemigen történik ilyen, de például Moldáviában bevett szokás, hogy a fiatal, csinos s zömében vidéki/nevelőotthonban élő lányokat egyszerűen berántják egy furgonba az utcáról, elrabolják az emberkereskedők, és soha többet nem hall róluk senki.

A diákokkal beszélgetve kiderült: nagyon is tisztában vannak egyrészt a „külföldi munkalehetőség” veszélyével, másrészt a virtuális világban rejlő veszedelmekkel — szinte kórusban sorolták a netes zsarolás, a hamis Facebook-profilok, a 'csak azt fogadom el ismerősnek, akit élőben is ismerek' szabályokat. Persze az már teljesen más kérdés: vajon mennyire is tartják be ezeket, s mennyire engednek néha a kísértésnek egy-egy csinos/jóképű profilfotó nyomán. És mi a helyzet az ismerősökkel? Ugyanis mint elhangzott, az utóbbi időben egyre erősödő jelenség, hogy az emberkereskedő az áldozat ismerőse, vagy ismerőse ismerőseinek köréből kerül ki. „Az emberkereskedők zöme se nem pedofil, se nem szexuálisan aberrált, egyszerűen csak jól jövedelmező üzletnek tekinti az egészet egy olyan közegben, ahol hatalmas a piaci igény” — mondta Dejeu.

Szabó Kinga Mária