Tanuljanak Jézustól szelíden, alázattal és türelemmel szenvedni — kérte a betegektől Lieb József tiszteletbeli kanonok a székesegyházban bemutatott püspöki szentmise szentbeszédében. A betegek segítőiért, orvosokért, asszisztensekért, betegápolókért is imádkoztak.

Idén is az ünnep hangulatában, nagy számban összegyűlt hívek jelenlétében mutatták be a legszentebb áldozatot a betegek világnapján, február 11-én este hat órától a szatmárnémeti székesegyházban. Az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda szervezésében sokadszorra jöttek el a betegek, hozzátartozóik, orvosok, ápolók, segítő szervezetek képviselői, hogy együtt emeljék imájukat Istenhez.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök az 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus szimbólumát, a szentélyben felállított ereklyés keresztet ajánlotta a hívek figyelmébe, majd a nap jelentőségéről szólt. „Ki másért imádkozhatnánk a betegek világnapján, mint a betegekért, a szenvedőkért, azokért a testvérekért, akik igazán a keresztre feszített Jézusnak a társai a szenvedésben. De imádkozunk az ápolókért is, akik szolgálják a beteg testvéreinket, az orvosokért, akik életüket tették fel ennek a nemes ügynek a szolgálatára — betegeket gyógyítanak, körbejárnak, mint annak idején Jézus, hogy enyhítsék a világban jelen levő szenvedést. A mi szentmisénk is csatlakozik a világon a mai napon a betegekért bemutatásra kerülő számtalan szentmiseáldozathoz, és így könyörög Isten trónja előtt: légy irgalmas hozzánk, könyörülj rajtunk!”

A szentbeszédet Lieb József tiszteletbeli kanonok mondta, aki Jézus szeretete jeleként azonosította a szenvedést. Homíliájában két kérdésre kereste a választ: miért létezik a szenvedés, illetve van-e értelme a szenvedésnek? Mint mondta, a szenvedés a paradicsomi bűnnel került a világba, de Jézus kereszthalála által a szenvedés lehetőség az Ő kereszthordozásába való bekapcsolódásra. Krisztusért és Krisztussal szenvedni dicsőség, az istenszeretőknek minden a javukra válik. „Kedves beteg társaim! Ma, a betegek világnapján áldozatok árán eljöttünk a székesegyházba a szentmisére. Tudjátok meg, hogy a püspök atya a felajánláskor az ostya mellé, az aranyos tányérkára helyezi a testi-lelki szenvedőket, de még azokat is, akik nem tudtak eljönni, és otthoni vagy kórházi ágyon viselik fájdalmaikat. Sőt, azokat is, akik a betegeket segítik — az orvosokat, az asszisztenseket, a rokonokat, a betegápolókat. Kéri a nagy kegyelmet a Mennyei Atyától, hogy minden beteg mellett dolgozó ember Jézust lássa, szeresse és szolgálja a betegekben. A beteg emberek pedig lélekben egyesüljenek a szenvedő Jézussal! Tanuljanak Jézustól szelíden, alázattal és türelemmel szenvedni, jól tudván: ha vele szenvedünk, halunk, úgy vele támadunk az új életre. Régi mondás, hogy aki sokat szenved, az olyan, mint aki sok nyelvet beszél. Megérti szenvedő társait, mivel ő is megízlelte a fájdalmakat.”

A felajánlási körmenetben megjelentek a szentmisén részt vevő segítő szervezetek — Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet, Boldog Scheffler János Központ, Máltai Szeretetszolgálat, Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda — képviselői, akik szimbolikus ajándékaikat adták át a főpásztornak. A szentmise végén a püspök atya a hívekkel közösen elmondta a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imákat, a hívek a vigasz, az engesztelődés gondolataival és érzésével térhettek haza.