Külsőleg teljes szépségében megcsodálható a restaurálás alatt álló  Dacia Hotel, amelyet 1902-ben Pannónia néven nyitottak meg és amelynek nem az az igazi erénye, hogy gyönyörű, hanem az, hogy több mint 120 év elteltével is gyönyörű. Elámítja a rátekintőt.

Gyönyörűnek tartják a homlokzatot a munkások is, akik a restaurálásán dolgoztak, pedig nap mint bajlódtak vele, nem pedig csak lentről csodálták, mint a járókelők szokták.

Ebben az időszakban a munka utolsó 1 százalékán dolgoznak az épületfronton: speciális, távirányítású robotkarral teszik a helyükre a földszint hatalmas, 4x5 méteres vitrin-üvegeit. Időigényes munkafázis, amellyel sietni nem lehet, de hamarosan végeznek, mondják.

A homlokzaton egyébként annyi a dísz, mint amennyi egy barokk festményen, manapság szobafalat nem díszítenek ki annyira az emberek mint annak idején díszítettek 15 – 20 méteres magasságig is egy épületfrontot.

Néhány építkezési szakembert megkérdeztünk, mennyivel kerülne többe egy mai középület, ha nem a kortárs, hanem a Pannónia kifinomult díszítési stílusát követnék építkezéskor. Többen is azt mondták 3 – 4-szer kerülne többe így egy épület, elsősorban a prémium anyaghasználat és az időigényes, aprólékos díszítések miatt.

Valószínűleg soha, sehol a világon nem fog még egyszer olyan aprólékos műgonddal tervezett, majolikadíszekkel ékesített épület épülni mint a Pannónia szálló, ezért is jó hogy sikerült megmenteni és újra - magánkézben lévő -, közkinccsé tenni.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(A szerző felvételei)