A Máltai Szeretetszolgálat ifjai sem feledkeztek meg Jézus Krisztus születésének napjáról. Karácsonyi műsoruk a szeretetet, törődést hirdette.

A Szatmárnémeti Szent Miklós magyar görög katolikus templomban Karácsony második napján is ünnepi szent liturgia adta a hívek tudtára: Jézus Krisztus megszületett. Id. Pallai Béla parókus, Szent Máté evangéliumából olvasta fel az igét, Jézus születésének történetét. Isten azért küldte a fiát közénk, hogy emberi mivoltunk értelmet nyerjen, hogy kiragadjon minket a sötétségből. Ahhoz, hogy egy nap Jézus Krisztushoz kerüljünk, olyan tiszta lelkületűek kell hogy legyünk, mint amilyen ő volt. Ezt viszont csak úgy érhetjük el, ha alázatosak vagyunk. Fontos, hogy elfogadjuk a körülöttünk lévő embereket, előnyeikkel és hátrányaikkal egyaránt. Fontos, hogy elfogadjuk saját magunkat, ismerjük el adottságainkat, hibáinkat kétségbeesés, zúgolódás nélkül. Aki képes mindezeket elfogadni, betartani, közel jár Krisztushoz, a Megváltó lelkületéhez. Mindehhez azonban szeretet szükségeltetik, ezt a szeretetet pedig csak Jézus Krisztus adhatja meg nekünk.

A szeretetet tartsuk szem előtt

A szent liturgiát a Máltai Szeretetszolgálat fiataljainak előadása követte, akik Hans Christian Andersen „A kis gyufaárus lány” című meséjét dolgozták át. A történet nem szilveszterkor játszódik, mint az eredeti műben, hanem karácsonykor, amikor mindenki ünnepel, mindenhol ragyognak a fények. A kislány is érezni akarta a szeretetet, megünnepelni a karácsonyt, ám az apja munkára kényszerítette, még Szenteste is. Senki nem akar tőle gyufát venni, ami a Máltai Szeretetszolgálat ifjai szerint Jézus születésének történetéhez hasonlít, amikor senki nem fogadta be a várandós Máriát és férjét Józsefet. A lány sem tudta eladni portékáját, haza sem mehetett, mivel félt az apja haragjától, ezért az utcákat járta, papucsban, majd azt is ellopták, s mezítláb vágott neki a fagyos hidegnek, ami végül a vesztét okozta. A gyerekek szerint a lány halálából mindenki tanulhat, az év 364 napja a szeretetről, a törődésről, odafigyelésről kell hogy szóljon, s csupán a fennmaradó egy napot szenteljük a gondoknak, a problémáknak. Abból az egy napból is elég, ha csak néhány órát foglalkozunk a bánattal, keserűséggel.

 Botos István