A Kalazanci Szent József-templom búcsúját szerdán tartották Nagykárolyban. Szerdán délelőtt ft. Györfi Béla Szabolcs pálos szerzetesatya — a búcsú szónoka — nyitotta meg a szerzetesrend történetét bemutató Pálosbusz kiállítást, mely két napon át fogadta az érdeklődőket a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum udvarán.

Kalazanci Szent József ünnepén egy olyan valakiről emlékezhetünk meg, aki életét a gyermekek oktatására, nevelésére áldozta. De mit adhatott ő valójában a gyermekeknek a XVI–XVII. század fordulóján? Mit tanulhatunk tőle? Mi az, ami megerősít bennünket az igazságban? Van-e ilyen tanagyag, találunk-e ma ilyen tanárokat, tanítókat? — kérdezte az ünnepi szónok, ft. Györfi Szabolcs pálos szerzetes a délutáni búcsús szentmisén.

A nyugati világ emancipált és felvilágosult társadalmainak nem tetszik Isten. Megfigyelhető, hogy a nyugati ember minél inkább elveti Istent, annál inkább elveszti emberségét is. Sajnos a mi világunk is a nyugat irányába halad.

De mit kell tennünk, hogyan élhetjük úgy a napjainkat, hogy abból igazi tanítás legyen? A válasz a szeretet, amely nem más, mint kapcsolat. A szeretet nem áll önmagában, a keresztény ember a kapcsolatai révén, azok helyes megélése által válhat krisztusivá.

A pálos szerzetes így világította meg a kapcsolat lényegét: az új kopt egyházművészetben, a különböző ábrázolásokon — a piramisok előtt haladó Szent Család, Szűz Mára,karján a kis Jézussal, mellettük Szent József… — az alakok szemeit arányaiban tekintve nagyobbnak jelenítik meg. Olyan, mintha a szentek az őket figyelőkre néznének. Ez valójában a kapcsolatteremtést fejezi ki. Be akarják vonni a szemlélődő embert az ő világukba.
XVI. Benedek pápa az Isten-gyermekséget úgy definiálja, hogy a második isteni személy azért lehet Fiú, mert van egy Atyja. Jézus Krisztus, a Fiú pedig erre az Isten-gyermekségre hívott meg mindenkit, amikor Máté evangéliumában a középpontba állít egy gyermeket (a hagyomány szerint Antiochiai Szent Ignácot), és azt mondja: Legyetek olyanok, mint ez a gyermek! (vö. Mt 18, 2) A gyermek, aki először bizalommal és reménnyel csodálkozik a világra. A keresztény embernek tudatosítania kell megában, hogy felnő. És a saját hibáit, a világ nyomorúságait nem „lehazudva” el kell hinnie, hogy Isten sokkal nagyobb minden bűnnél és nyomorúságnál.

Erről kell ma tanúságot tenni a világban, és az Isten-gyermekségünk tudatával példát mutatni minden ember számára. Engedjük el a nyugati világ felnőttséget hangsúlyozó oldalát, és merjünk újra Isten gyermekévé lenni! Csak akkor kaphatjuk vissza emberségünket annak minden nehézségével, de az örök üdvösség ígéretével együtt — vélekedett az atya.

Vasárnap — augusztus 29-én — délután 6 órakor lesz a gyermekek búcsúhoz kapcsolódó megáldása.