„Az élet fő célja — tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!” — Kölcsey Ferenc ezen gondolata lett a Kölcsey főgimnázium idei mottója.

Felbolydult méhkasra emlékeztetett tegnap délelőtt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, egymásnak adta a kapukilincset a diáksereg — volt, aki már az előcsarnokban osztálytársai, barátai arcát kereste, hogy aztán az iskolaudvaron egymás nyakába ugorva, összeölelkezve üdvözöljék egymást, és volt, aki úgy szorította anyukája kezét, hogy a világ minden kincséért el nem engedte, s megszeppent érdeklődéssel szemlélte az új világot, amelybe belecsöppent. „Igazi őszi hangulattal, napsütéssel, levélhullással köszönt az időjárás és köszöntelek benneteket én is — annak reményében, hogy jutott idő pihenésre a nyári vakációban, ami tudom, hogy nem volt elég hosszú, mert nincs az a hosszú vakáció, amelyet elégnek éreznétek; és új világok felfedezésére készen léptétek át az iskola küszöbét” — üdvözölte az egybegyűlt 1045 diákot, szülőket, nagyszülőket és pedagógusokat Pataki Enikő igazgatónő. Az idei tanév mottójául is hagyományosan Kölcsey Ferenc egy gondolatát választotta:

„'Az élet fő célja — tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!' A tettek visznek előre a célok felé, és mi, kölcseysek sokszor megtapasztaltuk a közösség összefogó erejét” — fogalmazott, az alma matertől frissen búcsúzott diákoktól idézve egy-egy, a főgimnáziumhoz és a diákévekhez kapcsolódó gondolatot, hozzátéve: „Kívánom: egykor majd ti is így tudjatok visszaemlékezni, s kívánom, hogy éljetek meg minden hétköznapot sikerként” — mondta, felidézve azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyekkel az előző tanévben büszkélkedhetett az iskola és a tanulók (a diákok száznál is több versenyen vettek részt, a végzősök között a négyévnyi munka eredményeként 99 díjat osztottak ki az évzárón, 42 diákot pedig regionális, országos vagy nemzetközi megmérettetéseken elért sikereik nyomán részesítettek elismerésben), ugyanakkor reményét fejezve ki, hogy a magasra tett mércét nemcsak megütik, de túl is szárnyalják. Kedves szavakkal köszöntötte az előkészítősöket, akik számára egy színes, izgalmas világ tárul fel — legyen hát nagy kaland az iskola! —, kitartást kívánt a szintén nagy váltást megélő ötödik osztályosoknak, valamint az ugyancsak új világ kapujában álló kilencedik osztályosoknak, hangsúlyozva: az igazi út az, ami az összefogásban, a baráti kézfogásokban rejlik, és biztatta a végzősöket: az elmúlt tanévben 95%-os volt a főgimnázium sikerességi aránya az érettségin, ők szárnyalják túl ezt, és jövő kora nyáron legyen 100%-os az eredmény! A felsorolásból természetesen nem maradtak ki a szülők sem — nekik legfőképp a bizalmat köszönte meg, hiszen anélkül a főgimnázium sem létezne.

Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes az egykori, 15–20 évvel ezelőtti iskolakezdéseket hasonlította össze a maiakkal, amikor a diákok a különféle közösségi portáloknak köszönhetően egész nyáron intenzív és aktív kapcsolatban vannak egymással, „de most örömmel láttam, hogy a modern kommunikációs csatornák nem helyettesítik a személyes kapcsolatot. „Amikor belépünk az iskolába, azt mondják: ez az a hely, ahol tanulni fogunk, felkészülni az életre. Én úgy vélem, amikor belépünk az iskolába, már felkészültünk az életre. Tudunk beszélni, örülni, szomorkodni, nevetni és sírni. Arra biztatlak benneteket: tanuljatok egymástól, tanáraitoktól, szüleitektől, s persze nekünk, felnőtteknek is van mit tanulnunk a gyermekektől” — fogalmazott.

A köszöntőket követően az évnyitó ünnepség szavalatokkal és a főgimnázium himnuszának, a Kék színű virágnak az eléneklésével folytatódott, majd a diáksereg birtokba vette osztálytermeit — hagyományaik szerint a kis előkészítősöket a végzősök fogva kézen és vezetve be az alma materbe.

Szabó Kinga Mária