Érdekes hatásvadász elemekkel, népes ianculesti-i küldöttséggel tarkított maratoni tanácsülés zajlott pénteken Nagykárolyban. Polgármester nélkül, aktív ellenzékkel, négy órán át tartott az ülés.

Harmincnégy napirendi pontot kellett megvitatniuk a tanácsosoknak, s ha mindez nem lett volna elég, a határozattervezetek elfogadásának — kettőt visszavontak — megszavazását követően kinyílt az ülésterem ajtaja és megpróbált rajta beözönleni a több mint ötven főből álló, Ianculesti községből érkező küldöttség. Helyszűke miatt a nagy ülésterembe kellett átvonulni, ahol aztán mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Közben megérkezett még az ülésre a ianculesti-i lakosok lelkes támogatója, Valer Marian szenátor is. Bucurestean Adrian USL-s tanácsos, az ülés vezetője üdvözölte a vendégeket és mint mondta, nagyon örül, hogy eljöttek, hiszen a tanácsülések nyilvánosak.

Azért, hogy ne kelljen a négyórás ülést végigasszisztálniuk, az ülésvezető javaslatára előre vették azt a két határozattervezetet, mely okán a küldöttség érkezett. Az egyik arra vonatkozott, hogy az adminisztrációs szempontból Nagykárolyhoz tartozó, román közösség által lakott település temetőjébe egy kápolnát emelhessenek. Mivel a beadvány nem tartalmazott különösebb, anyagi vonatkozású részleteket — „pusztán” annyit kértek, hogy a város technikai segítséget, illetve valamilyen anyagi támogatást biztosítson a munkálatokhoz — a tanácsosok a beadott határozattervezetet elfogadták.

A másik, Ianculesti-et érintő határozattervezet kissé problémásabbnak bizonyult. A ianculesti-i küldöttség néhány szószólója arról beszélt, hogy nincsenek megbecsülve, le vannak maradva és ők is civilizált bánásmódot kérnek. A jelen lévő szenátor hangot adva véleményének, kifejtette: gúnyt űznek a Ianculesti-i lakosokból.

Jogok és kötelezettségek

A móc közösség beadványában azt kérte, hogy a korábban használt 33,98 hektáron elterülő legelőjüket további 49 évre kaphassák meg, koncesszióba. A nagykárolyi önkormányzat adminisztrációjához tartozó földterületet azonban nem lehet átadni, csak hivatalos licit szervezése során, melyre egyesületek, jogi formával rendelkező szövetségek jelentkezhetnek.

A ianculesti-i különítményben sem volt teljes az összhang: a népesebb küldöttség, amelyik látványosan a tanács USL-s része mögött foglalt helyet, magánszemélyekből állt. Velük szemben helyezkedett el egy kisebb csoportosulás, az állattartók, akik megalakítottak egy egyesületet. Utóbbiak képviselője, Todea Margareta elmondta, hogy ők minden helyi gazdát szívesen látnak az egyesületnél, azonban a tagsággal kiadások és kötelezettségek is járnak, a jogokon kívül, ezeket pedig nem akarta a helyiek zöme vállalni.

Keizer Lajos alpolgármester felszólalásában kifejtette, hogy a város vezetésének nincs dolga a ianculestiekkel. A problémáikat otthon kell megoldaniuk, az önkormányzatnak az a feladata, hogy jogilag megtalálja a lakosok számára a problémák orvosolásának módját. Ez ebben az esetben nem arról szól, hogy odaadnak egy területet, csak úgy.

Sróth Klára, a városháza jegyzője elmondta: a terület az állam tulajdona és Nagykároly érte a felelős. Amennyiben a ianculestiek szeretnék továbbra is használni ezt a területet, egyesületbe kell tömörülniük és liciten kell részt venniük. Nincs más törvényes megoldás az ügyben.

A kérdés megvitatása több mint egy órát vett igénybe, de mivel döntés nem született, a ianculestiek kérésére jövő héten újabb ülés várható ebben a témában.