Idén is kirándultak, zarándokoltak a szigetlankaiak. 2018 óta egyik évben Magyarország, másik évben Belső-Erdély felé vezet az útjuk. Állomások: Somlyóújlak, Körösfő, Jobbágyfalva, Bözödi tó, Körispatak, Makfalva, Kibéd, Szováta, Parajd. Idén Marosvásárhely volt a célállomás, a marásvásárhelyi Szabadság úti gyülekezetben vettek részt a vasárnapi istentiszteleten. A szigetlankai gyülekezeti tagok mellett más gyülekezetekből is kapcsolódtak a csapathoz.
A következő megálló talán a legemlékezetesebb volt mindegyik közül. Pedig talán senki nem gondolta volna, hogy ez lesz a legmaradandóbb emlék: a Körispataki Szalmakalap Múzeum.
A csapat két énekkel is szolgált az istentiszteleten: Hálát adok Uram az életért, Ott a messze földön. A házigazda lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, majd idegenvezetőként is szolgált: Marosvásárhely néhány értékes látványossága felé vették az irányt. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a vár meglátogatását követően a főtéren található Bethlen Gábor szobornál készített közös fotóval feltették a kirándulás i-jére a pontot.
A hazafelé vezető úton is szinte végig énekelt a gyülekezet. Hangrekedésig dicsérték az Urat, örömmel és gazdag emlékekkel a szívükben. Láttak szép templomokat, gyönyörű tájakat, a természet csodáit. Hallottak régi és új tragikus sorsokról, sírtak a sírókkal. Láttak szalmaszálat örömforrásként funkcionálni, örültek az örülőkkel. Le a (szalma)kalappal!
Rácz Ervin