Saját hagyományaikhoz híven, idén is hajnalig tartó mulatsággal ünnepelték meg a szüretet és kapcsolódtak ki a végéhez közelítő őszi munkálatok közepette a lázári bálozók.

Előhírnökként a kultúrházból kihallatszó vidám muzsikaszó fogadta a bálba csapatosan érkezőket, akik közül többen is — stílusosan — karjukra akasztott fonott kosárban hozták a „torokmosdatót” és a „gégetisztítót”, hiszen a részvételi díjban sós sütemény, ásványvíz, kávé, illatos szőlő, főétel és egy tombolajegy is benne foglaltatott, az itókáról viszont mindenki maga kellett gondoskodjon. Alighogy leültek a szépen megterített asztalok mellé, elő is kerültek a különböző színű és erősségi fokozatú gégetisztítók, ám a koccintgatások nem tartottak sokáig, hiszen a Két Haver együttes pergő ritmusú mulatós zenével, örökzöld popslágerekkel és közismert dalokkal csalogatta a táncparkettre a bálozókat. Igaz, túl nagy csalogatásra nem volt szükség, hiszen jóformán még meg sem kezdődött igazából a mulatság, máris szűkösnek bizonyult a tánctér — fiatalok és idősebbek egyforma virtussal peregtek-forogtak. Épp csak annyi ideig szusszantak meg, amíg elfogyasztották az ízletes palermói szeletet, megmosdatták párszor torkukat jóféle borral, zamatos pálinkával; a második nagyobb szusszanás pedig már nem csak koccintásban, de izgalmakban is bővelkedett, hiszen a tombolasorsoláson szép és hasznos nyereménytárgyakkal lettek gazdagabbak a szerencsés nyertesek. Ezt követően ismét a Két Haver vette át az események irányítását, fáradhatatlanul húzva a talpalávalót kivilágos kivirradtig — akik pedig belefáradtak a táncolásba vagy másfajta muzsikaszóra vágytak, a kultúrház bejárata előtt gyűltek össze, ahol a helyi fiatalok nótáztak szabadon és nagyon lelkesen.