Kicsit az 1956 október 23-án kitört magyar forradalom és szabadságharc emlékének is szentelték e vasárnapi szolgálatukat a papok, Müller Dezső lázári lelkipásztor például arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy az akkori pesti srácok és lányok Istennel jártak, mert a hitnek ez a kiváltság is hozadéka. Ők győztesek voltak akkor is, ha a forradalmat végül eltaposták a szovjet tankok lánctalpai, mert ők hittek a szabadság erejében és mertek a szabadságért és hitükért harcolni, merték a hazát menteni.

Az első szög a kommunizmus koporsójában

A déli istentiszteletek után a lázári emlékparkba vonultak át a gyülekezetek fejet hajtani és az emlékezés koszorúit elhelyezni.
Itt először Béres Antal lázári polgármester szólt az egybegyűltekhez, aki összegzett: ha a magyar szabadságharcok mindegyike elbukott, mind nyomot hagyott a történelemben, az ’56-os például beverte az első szöget a kommunizmus koporsójába.

A szabadság nem örök dolog

Barabás Erika lázári alpolgármester azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy meg kell tanítani a ma generációit is arra, hogy a szabadság nem egy statikus és örök dolog amelyik egyszer megszerezve az adott népé marad, a szabadságért újra és újra meg kell küzdeni és hogy a szabadság soha nincs ingyen.

Koszorúzás és himnusz

A beszédeket követően a lázári park ’56-os emlékműve előtt Osváth Krisztina szavalt az egybegyűlteknek, akik a Lázári Keresztyén Generációk Kórusának előadását is meghallgathatták. A megemlékezés koszorúzással és a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Princz Csaba