Október 1–jén, csütörtökön 11 órától érdekes időutazással egybekötött kerek születésnapra várják az érdeklődőket — megalakításának 90. évfordulóját ünnepli az egykori Szatmárnémeti Katonai Tűzoltóalakulat, a mai Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség a 122 éves Tűzoltótorony tövében.

A katonai ceremóniát a lánglovagok és a bevetési járművek, felszerelések látványos felvonulás követi, amely egyfajta múltbapillantás is lesz, ugyanis egy szakasz korabeli tűzoltó egyenruhákat visel, sőt, egy korabeli, lóvontatta tűzoltókocsi (lajtoskocsi) is látható lesz.

Mint a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség portálunknak küldött meghívójában kiemeli, a rendezvény nem csak ünneplés, de tisztelgés mindazok előtt, akik az elmúlt kilencven évben, illetve még korábban testi épségüket és életüket tették fel a város, lakóinak és javainak megóvására, illetve megmentésére.

1879–ben kiépített egy telegráf-alapú vészjelző rendszert is

Már a XVIII. században működött túzőrség Szatmár–Németiben, és sajnos szükség is volt rá, mivel  a házak nagy része fából készült, a tetők zsindelyből  vagy  szalmából, és egy viszonylag kisebb tűz is komoly pusztítást okozott — mint ahogy okozott is, kiváltképp a XIX. század első felében, amikor a város sokszor szenvedett jelentős tűzkárokat, ezért  a  céhek  tagjai  kötelesek  voltak  részt  vállalni  az  oltásban,  saját eszközeiket használva.

A XIX. század vége felé az iparosodó város polgárai úgy döntöttek: a nagyobb biztonság érdekében  létrehoznak egy önkéntes tűzoltóegyletet. 1875-ben  alakult meg hivatalosan a tűzoltó egyesület, amelynek alapító tagjai között ott volt többek között az a Kiss Gedeon városi főkapitány is, akinek a nagypark és a Kossuth–kert is köszönheti létét.
Az egyesületet 1879–től vezető Jékei (Junk) Károly főparancsnok törekedett a speciális vízszállító  eszközök  (például  lajtoskocsik, fecskendők)  beszerzésére, de a város vezetése is folyamatosan és egyre modernebb eszközökkel szerelte fel őket — sőt, 1879–ben kiépített egy telegráf-alapú vészjelző rendszert, amellyel lehetővé vált a gyors riasztás.

Az 1880-as évek végére a város fejlődése felgyorsult, megépültek az első emeletes bérházak, gyárak, megjelent  a villamos  közvilágítás,  és  a  lakosság  száma  is  gyarapodot, ami egyben azt is jelentette, hogy a tűzoltóságnak is új kihívásokkal kellett szembenéznie. Ferency  János parancsnok részben hivatásos jellegűvé tette a tűzoltóságot, összekapcsolta a közvilágítás üzemeltetésével is (a lámpagyújtogató és utcaseprő személyzetet a tűzoltósághoz rendelték), hogy a fizetett állomány létszáma bővüljön és  a  város erőforrásait is hatékonyabban használja. 1892-ben a város telkeket biztosított egy új tűzoltóőrs számára a Rákóczi utcában, ahol fel is építették a csendőrséggel közös, korszerűnek számító, emeletes laktanyát és szertárat.

Megépült a Tűzoltótorony

Szeptember 25–én volt 122 éve, hogy felavatták a vidék közel s távolt legmagasabb épületét, a 47 magas Tűzoltótornyot a város szívében, amelyet 1903-1904 folyamán Meszlényi Gyula  római katolikus püspö saját   költségén, 20.000 aranykoronából építtetett meg. A torony mellé 1906-ban  elkészült az új  laktanya  is, Boromisza Tibor püspök pedig 1913–ban egy motoros fecskendőt adományozott az egyesületnek — ez volt  a  város első tűzoltó  automobilja,, amely nagy műszaki előrelépést jelentett a lóvontatású fecskendőkhöz képest.

A 1920-as, '30-as években Erdély-szerte államosították és militarizálták a tűzoltóságokat, így Szatmárnémetiben is; a korábbi önkéntes egylet átalakult és 1936–ban létrejött a Szatmárnémeti Katonai Tűzoltóalakulat, amely a romániai Katonai Tűzoltó-felügyelőség alá tartozott.

Összeállította:
Szabó Kinga Mária

(Nyitókép: Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség)