Puszta kézzel széttört, lángoló cserépkupacok, ujjlenyomatvétel, lövöldözés, fegyver-, kutyás- és harcművészeti bemutatók, kötélpályán való leereszkedés az Iskola másképp keretében.

Több száz kis és nagyobb diák lepte el tegnap délelőtt az újközponti teret s előbb az izgalomtól türelmetlenül várták, majd a látottak hatására szinte tátott szájjal nézték az érdekesebbnél érdekesebb bemutatókat, amelyeket a Szatmár Megyei Csendőrség csendőrei és az 1-es Mobilegység kommandósai szerveztek számukra ugyanúgy, mint eddig is minden évben, az Iskola másképp hetének keretében, illetve a Román Csendőrség Napja alkalmából.

Elsőként a bevetési akciókban használt, betanított németjuhászok küzdötték le a felállított akadályokat, majd üldözték a „rosszfiúkat”, akiket végül a kommandósok kényszerítettek megállásra s különböző technikák bemutatásával tették cselekvésképtelenné és terítették földre. Ezt követően a jelenlévők cselgáncs- és karate-formagyakorlat bemutatót is láthattak, sőt, a vállalkozóbb kedvű diákok ölre is keltek a csendőrség dzsúdósaival. Mint mindig, most is sokan szinte tátott szájjal és hitetlenkedve nézték, amikor a csendőrök puszta kézzel törték szét a meggyújtott cserépkupacokat, illetve mutatták be a támadási és ártalmatlanná tevési technikákat.

A bemutatók után a gyerekek megtekinthették a csendőrség tulajdonában levő, bevetéseken használt járműveket, felszereléseket, könnyű- és nehézfegyverzetet, melyek közül többet is kezükbe vettek, fejükre illesztették a sisakokat, számtalan kérdéssel árasztották el a kommandósokat és a mobil helyszínelőcsoport munkatársait, aki ujjlenyomatukat is levette, majd a vállalkozó szelleműek — nagy visítások és kacagások közepette — kipróbálták a kötélpályán való leereszkedést, illetve a tér egyik részében kialakított mini-lőtéren air soft fegyverekkel lőhettek célba. Bár minden felszerelés és fegyver érdekesnek bizonyult, talán a legnagyobb sikert a kötélpálya váltotta ki — s bár lélekben majd’ minden diák ki akarta próbálni, át akarta élni a leereszkedés okozta adrenalinszint-emelkedést, a többség inkább csak a biztos földről nézte, amint egy-egy bátor társuk végigcsúszik a kötélen.

Nagy érdeklődésnek örvendett az a fotókiállítás is, amely az 1910–1940-es évekbeli csendőrök mindennapjait, egyenruháikat, felszereléseiket mutatta be, a gyermekek mosolyogva hasonlították össze az akkori viseletet azzal, amit napjainkban öltenek magukra a csendőrök.

Szabó Kinga Mária