Tegnap reggel sajtótájékoztatóra hívta a sajtó képviselőit a Szatmár Megyei Prefektusi Hivatal vezetősége és Cristian Silaghi, a megyei bevetéskoordináló és -vezető központ (CJCCI) szóvivője, hogy több témakörben is tájékoztassák a lakosságot. A február 24-én kirobbant ukrán-orosz háború kapcsán elsősorban köszönetet mondtak mindazon civil szervezeteknek, egyházak képviselőinek, belügyi alkalmazottaknak, magánszemélyeknek, önkormányzatok, illetve a megyei tanács vezetőinek, akik már az első naptól kezdve a határnál teljesítettek szolgálatot, és segítettek a bajbajutottaknak. Arról valójában nem szívesen beszéltek, hogy nagyjából két hétig mit (nem) csináltak a hatóságok a különböző törvénykezésekre hivatkozva, viszont annak nagy feneket kerítettek, hogy beazonosítottak nagyjából 2500 szálláshelyet megyeszerte, ahol végszükség esetén ukrajnai menekülteket fogadhatnak, szállásolhatnak el. Gyermeteg állításnak hangzott, hogy azért volt a kezdeti botladozás, mert ehhez hasonló helyzettel nem találkoztak eddig a hatóságok. Ez így igaz, hiszen háborús övezet nem vett bennünket körül mostanában, de az azért elgondolkodtató, mit tenne ez a hatóság, ha mi kerülnénk bajba, s nem csak szemlélői lennénk a háborúnak… 

Tény, hogy tegnap már arról számoltak be: akár mostantól képes lenne a megye elszállásolni 566 menekültet. Ezen férőhelyek közül Nagytarnán 65, Halmiban 38, Kányaházán 60, Batizon 80, Egriben 10, Krasznaterebesen 60, Vámfaluban 20, Kálmándon 25, Szamosdobon 80, Mezőfényen 40, Mikolában 30, Szatmárudvariban pedig 88 található. Emellett sikerült nemrég beüzemelni a nagytarnai sátortábort, mely 200 férőhelyes — egyelőre senki nem lakja. Ezenkívül újabb 1160 férőhely kialakítását lehetne néhány nap alatt megoldani kultúrotthonokban, iskolai tornatermekben, amelyekbe matracok, takarók hiányoznak. Radu Roca prefektus számítása szerint amennyiben az élet úgy hozza, megyénkben hivatalosan körülbelül 2500 ukrajnai menekültet tudnának elszállásolni. Eddig azonban mindezen feladatot a magánszemélyek és a civil szervezetek képviselői oldották meg. Úgy tűnik, hogy a civilek, akik szintén nem találkoztak még hasonló helyzettel, eseménnyel, sokkal jobban tudnak alkalmazkodni és menet közben megtalálni a megoldást a felmerülő problémákra, mint a hatóságok. 

Cristian Silaghi elmondta, hogy mostantól igyekeznek nyomon követni azt, hogy az országba belépő ukrajnai menekültek hová kerültek, mennyi ideig maradtak megyénkben, illetve merre vették útjukat. Mindaddig pedig az lenne a cél, hogy a hatóságok és a civilek összefogjanak, ne pedig akadályozzák a közös célt, hogy hatékonyan segítsenek a háború elől menekülő ukrajnai lakosságnak.
Sógor Beáta