Az elmúlt hétvégén megrendezett Hit és hatalom című konferencia gondolkodásra kellene ösztönözzön nagyon sok embert, akik közel vagy távolabb állnak a hatalomhoz, vagy éppen azt gyakorolják, vágynak a hatalomra, netán éppen menekülnek az elől a feladat elől, ami gyakran teljesen megváltoztatja az embert. Gondolkodásra kellene késztesse a hívő és nem hívő embereket is: hol van a határ a hívők és a nem hívők között? Lewis Gannet mondta: „A hit ereje az egyetlen valóságos hatalom.” Olyan erő ez, ami ha a birtokunkban van, megvéd a fegyverektől. Nem eredményez megoldást, de a megoldásoknak a kezdete. Meglepő volt, hogy mennyi embert megmozgatott ez a hétvégi rendezvény, pedig nem volt igazán nagy hírverése.

Mit üzen számunkra a Hit és hatalom konferencia? Elsőként azt, hogy ébredni kell. Amíg megvoltunk a magunk kényelmében — nem próbált meg ránk telepedni az iszlám —, könnyen megvoltunk a magunk „látszólagos” hitével, elmentünk az istentiszteletekre, a szentmisékre, a szentliturgiákra, majd hazamentünk, és éltük tovább a magunk életét. Nem volt semmilyen következménye az istentiszteleteken való részvételnek. Ezt azonban nem lehet hitgyakorlásnak nevezni. Ez egy szokás, egy hagyománygyakorlás volt. Most viszont felvetődött a kérdés: megtartsuk keresztény hitünket, vagy hagyjuk, hogy a keresztény gyökerekkel rendelkező Európában az iszlám legyen a legerősebb vallás? Az, hogy a templompadok egyre üresebbek, annak a következménye, hogy a „látszatkeresztények” száma is csökkenőben van. Természetesen az ember olyan, hogy mindenre tud magyarázatot adni. A lelkipásztorok azt mondják, hogy ha a hívek nem mennek a templomba, ők nem kényszeríthetik őket, de az amúgy sem lenne megoldás. Az emberek elfoglaltságaikra hivatkoznak, vannak, akik a lelkipásztor közömbösségére, de lehetne még sorolni a kifogásokat, amelyek részben megalapozottak, részben nem.

Az sem lenne megoldás, ha az iszlámtól tanulva fanatikus és szélsőséges módon ragaszkodnánk a mi vallásunk tanításainak másokkal való elfogadtatásához. Nekünk úgy kell megvédeni Európa keresztény értékeit, hogy nem a hatalmunkat gyakoroljuk, hanem megerősítjük a hitünket. A kereszténység elterjedésével párhuzamosan fejlődött a civilizáció. Fejlődött az irodalom, a zene és a képzőművészet, ezzel párhuzamosan fejlődtek a tudományok is. A keresztény tanítások szélesebb körben történő megismertetése megváltoztatta az emberek viselkedési módját. A szeretetre épülő kereszténység képes arra, hogy megoldjon olyan problémákat, amiket a politikum nem tud, de ennek feltétele az, hogy ne „látszatkeresztények”, hanem hívő keresztények kerüljenek többségbe és hallassák szavukat.

Elek György