Popa Zsolt messze nem tartozik a „dömping–tervezők” közé, rá jellemzően különleges kreációi mondhatni védjegyévé váltak szakmájában, s bár mindenből tud inspirálódni, legújabb kollekciója kihívás is volt számára, hiszen olyan témakörből, a népviseletek világából merített, amelyet nagyon is jól ismer. 

- Az utóbbi időben reneszánszát élni a néphagyomány, beleértve a viseleteket is, kollekciód egyik célja mégis az: aktualitásba hozni a folkot. Nincs itt ellentmondás?

- Ugyan reneszánszát éli a néphagyomány, de úgy gondolom, hogy ez egy körforgásnak a része. A régi viseletdarabok múzeumba valók, nem feltétlenül alkalmi vagy mindennapi viselésre; inspirációs forrásnak, gyűjtőknek, hogy azok rendszerezzék és tudományosan a nagyközönség elé tárják őket. Nyilván, úgy mint olyan, valamiképp aktualitását veszti a XXI. század mindennapjaiban, hiszen például nem öltözünk más – más színű ruhába a hónap négy vasárnapján, nincs külön csak nagypénteki viselet — szóval igen, aktualizálni kell a folkot, beemelni napjaink világába, ugyanakkor megtartva a viselet és a magyar népi kultúra méltóságát is. 

- Mennyire volt kihívás ez a felkérés számodra, illetve eddigi pályafutásod során „magadtól” nem is jutott eszedbe ez a téma? A kérdés annál is inkább adja magát, mivel hosszú ideje köztudottan s jól ismert viseletgyűjtő és -készítő vagy.

- Már régóta foglalkoztatott a dolog, hogy a népviselethez, illetve a népi tárgyi kultúrához nyúljak mint inspirációs forrás — ugyanakkor nem is igazán mertem hozzányúlni, mivel magát a viseletet önmagában, teljes egészében tartom – látom értéknek. Óvatosan kell vele bánni, mert nagyon mellé lehet fogni egy – egy szimbólummal vagy mintakinccsel. Vannak erre jó és nagyon nem jó példák nemzetközi és hazai téren is. Nyilván a "nagy divatházak" kevésbé nyúlnak mellé, saját textiltervezőjük, illetve gyáruk van, így számukra a határ a csillagos ég. Mindezek tükrében kihívás is, de öröm is volt az Inedit megkeresése — régóta ismerjük egymást, léptünk már fel közös eseményeken, s most ők fogják (pár hét múlva, februárban) Romániát képviselni egy folk tematikájú kollekcióval külföldön. Ők pedig engem kerestek meg, felkérve a ruhák megtervezésére. Első pillanatban ódzkodtam, ám amikor megtudtam, hogy mi a tematika, azonnal igent mondtam.

Az azonnali igent mondást követő viszonylag rövid tervezési időszak több mint 90 vázlatot eredményezett, amelyekből végül 16 választódott ki és öltött testet — nem is akármilyet, hiszen elég csak egy pillantást vetni a darabokra, akár a végtelenül egyszerű vonalú, letisztult koktélruha fekete-fehérjéből, a betétek színes virágosságából visszaköszön az Avas. Ráadásul a sújtásokat ott helyben készítették, s kézzel fúzték fel az avasi asszonyok, illetve Popa anyagválasztás terén is arra törekedett, hogy minél közelebbi legyen a hagyományoshoz, de megfeleljen a modern kor és a kényelmi elvárásoknak is. 

S hogy miért pont az Avas lett az inspirációs forrás?

- Kézenfekvő volt. Itt van előttem az Avas. Lehunyom a szemem és látom. Természetesen néprajzi könyveket, fotókat is tanulmányoztam, s a régi, letisztult, '40 – '50-es évekbeli viseletet vettem alapul, amikor még nem volt ennyire színes és túldíszített, hiszen nem a klasszikus népviseletet akartam megtervezni, inkább a vonalát továbbvinni.

- Az az „igazi” avasi viselet? Alapjában közelebb állnak hozzád a letisztult vonalak, formák, mint a színek, minták tobzódása? 

- Az ősi, letisztult formákat könnyebb volt aktuális trendekhez igazítani. Illetve a kollekciót egy minimalista vonal felé terelni. Nem feltétlenül ez áll hozzám közelebb, szeretem a barokkos túlzásokat is, de itt most a minimalista és architekturális formák voltak előtérbe helyezve. 

És persze nem is sikerült teljes egészében kiaknázni a témát, hiszen sokkal több van az Avasban, illetve bármelyik tájegységben mintsem egy kollekcióba bele lehessen azt sűríteni. Akár egy adott mintára, vagy viseletdarabra lehet egy teljes kollekciót építeni, hát akkor egy egész tájegységre. Végtelen … Ami biztos: lesz még ennek folytatása. 

- A kollekció szatmári bemutatóját egyelőre nem tervezik, viszont egyes darabjaiból megkezdik a szériagyártást. Mi alapján döntődött el, melyikből lesz sorozattermék? Ebbe neked mint dizájnernek volt beleszólásod, esetleg van kedvenc darab, amelyet mindenképp akartál?

- Kedvenc darabom nincs, talán nem kedvencem van: olyan, amit most átgondolnék, másképp terveznék, de erre nincs idő, az új kollekción kell dolgozni. Itt már terméknek kell nézni a ruhákat, nem kreációknak, és közösen a teammel eldönteni, hogy melyek azok, amelyek különösen "megérdemlik" hogy széria legyen belőlük, melyek az átlagvásárló számára eladhatók, miből lesz termék. 90 százalékban ugyanazon darabokban "hiszünk" mind, úgyhogy ezt nem volt nehéz eldönteni. 

- Hogy látod, mennyire kezd magához térni a divatvilág a járvány után? Nagyon sok minden változott, módosult, sokan elhagyták a pályát vagy inkább vegetáltak, próbálták átvészelni s most visszatérnek, esetleg keresve a helyüket? Neked sem volt új kollekciód három éve – ami persze nem jelenti azt, hogy más vonalon ne dolgoztál volna.

- A koronavírus-járványt nyilván megszenvedte a textilipar is, de azt látom, hogy hamar lábra állt. Az emberek szeretnek szépen öltözni, új ruhákban járni, shoppingolni. 
Nem feltétlenül a járványnak köszönhető, de a közízlés változik, az emberek inkább szeretik a kényelmes, praktikus ruhadarabokat. A divat leképezi társadalmunkat — néha én is kapkodom a fejem, amikor egy – egy nagy márkanév kollekcióját látom, hogy ez most mi akar lenni a kifutón??? Természetesen értem, vagyis úgy hiszem, értem a koncepciót: a világunkban lévő káoszt képezi le. Sokkal többet mutat társadalmunkról, mint azt a laikus szemlélő gondolná.

A kollégáim dolgoznak, alkotnak, személy szerint nem tudok olyanról, aki elhagyta volna a pályát a járvány okozta nehézségek miatt. Aki igazán elhivatott a szakma iránt, az kitartott és kitart. Lehet, hogy más formában, nem feltétlenül divatot tervez, de alkot. Számomra sem volt kiesés az elmúlt időszak, bár nem kollekciókat készítettem, inkább a viseletek felé fordultam — végül is a ruháknál maradtam, annyi különbséggel, hogy amiket alkottam most nem a kifutón, hanem a színpadokon szerepeltek.

Szerkesztette: 
Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!