Az atya-fiú kapcsolat erősödése, gondviselés, hála, ima — ezek a Szatmárnémeti–Vlagyivosztok út lelki tanulságai. Bertici Attila és fia, Norbert tartott élménybeszámolót Szigetlankán.

Mintegy 30 000 kilométer, 17 ország, 42 nap, apa, fia és egy autó, valamint rengeteg élmény — Bertici Attila és Bertici Norbert számolt be a megtett útról, élményeiről a Szatmár-Szigetlanka református templomában tartott Lankadatlanul évzáró alkalmán.

2018. december 27-én, csütörtökön délután Rácz Ervin lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket a Máté evangéliumában található karácsonyi történet egy részletét elolvasva és azt röviden magyarázva. A bibliai bölcsek története sok mindenre megtanít: Krisztus-központúságra, kitartásra, céltudatosságra buzdít, ugyanakkor arra bátorít, hogy a Heródeseket ki kell kerülni, nem szabad a szintjükre süllyedni, és változni kell, más úton kell hazamenni, azaz meg kell térni.

Bertici Attila és Bertici Norbert útjáról a közösségi oldalon és a sajtóban már sokat lehetett olvasni, de templomi közegben nekik is élmény volt a megtett útról beszélni, a gyülekezet pedig ámulva hallgatta őket.

Attila elmondta, hogy nagyapja, akinek emléke előtt tisztelegtek ezzel az úttal, két és fél évig volt hadifogoly Szibériában, és sokat mesélt arról, milyen rendkívüli emberekkel találkozott ott. Attila nagyapját, Norbert dédnagyapját a '40-es években deportálták, onnan pedig gyalog jött haza, ami körülbelül két és fél évbe telt neki. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, a temetést is megszervezték, egyik este azonban bekopogtatott a nagymama ablakában, aki nem engedte be, hiszen azt hitte, hogy egy szellem, ezért ott aludt az ajtó előtt, a küszöbön.

Ha a nagyapa kibírta gyalog, akkor ők is ki fogják bírni az utat autóval, egy Daciával — motiválták magukat Berticiék.

Október 10-én, amikor elindultak, még az volt a terv, hogy 50 nap alatt teszik meg a 30 ezer km-t, de 42 nap alatt megoldották a feladatot, naponta átlagosan 750 km-t megtéve. Közben az apa-fia kapcsolat is erősödött, Attila sok mindent rábízott Norbertre, de a kormányt és a felelősséget nem adta ki a kezéből.

Mongólia és Oroszország szépsége gyönyörködtette őket, a diktatórikus országok pedig félelmet keltettek bennük, teljesen érthetően. A főzés gázrezsón, az alvás autóban és minden harmadik éjszaka vendégszálláson történt. Őket megmentette az autó biztonsága a farkasok üvöltése és közeledése elől, de annak idején a nagyapát egyedül Isten gondviselése mentette meg.

Ez őket is végigkísérte. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van — írja a Rómabeliekhez írott levélben Pál apostol, de ezt a világutazók is megtapasztalhatták. Amikor bajba kerültek, Isten küldött egy „Szergejt”, aki készséggel segített rajtuk. Arra is rájöttek, hogy Isten azért enged rájuk problémákat, hogy a még nagyobb bajoktól mentse meg őket. Több szegény országon is áthaladtak, mégis láthatták az emberek arcán a hálát, a mosolyt és az elégedettséget. Amikor pedig hazaérkeztek, ismét szembesültek az itteni emberek nyavalygásával és elégedetlenségével. Sokakra ráférne egy ilyen út — mondták.

A gondviselés megtapasztalása és a hála megélése mellett az imát is rendszeresen gyakorolhatták, amelynek segítségével a fizikai és lelki mélységekből is kijöhettek. Megtántorodva néha, de lankadatlanul mentek tovább útjukon, a bibliaóra-sorozat nevéhez mérten.

A három bölcs, no nem Gáspár, Menyhért és Boldizsár, hanem Bertici Attila, Bertici Norbert és a Dacia Logan a rengeteg élmény mellett üzenetözönnel érkezett tehát, amit a gyülekezet ámulva és érdeklődve hallgatott. Több volt tehát ez, mint egy motivációs tréning, bizonyságtételt hallhatott a gyülekezet.

Méltóképpen fejeződött tehát be a 2018-as Lankadatlanul sorozat, amelyen könyvbemutató, teológiai, történelmi és szociológiai előadás, filozófiai értekezés, konferencia, valamint élménybeszámoló által havi rendszerességgel rámutattak Isten gondviselésére és azokra a tettekre, csodákra, melyeket a jövőben is érdemes észrevennünk és életünkre alkalmaznunk, meg nem lankadva.