Az életmentő tűzoltók idén sem feledkeztek meg a szükséget szenvedő gyermekekről — annak az öt testvérnek igyekeztek örömöt csempészni a szívébe, akik nemrég elhunyt édesapjukat gyászolják.

Hosszú évek óta hagyomány már a szatmári lánglovagok körében — akárcsak az ország többi katasztrófavédelmi felügyelőségénél —, hogy ilyenkor, ünnepek közeledtével még nagyobb figyelmet szentelnek a „bajba jutottaknak”, értve ez alatt a nagy szükséget szenvedő gyermekeket, és igyekeznek örömtelibbé tenni karácsonyukat. Teszik mindezt önzetlenül és — közigazgatási kifejezéssel élve — önerőből, ugyanis az ajándékokat abból az összegből vásárolják meg, amelyet fizetésükből ajánlottak fel a nemes célra, s akciójukban támogatja őket önsegélyző egyesületük, a Tűzoltótorony Alapítvány is. A Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség lánglovagjainak gesztusa idén még meghatóbb, ugyanis annak az öt testvérnek és édesanyjuknak igyekeztek örömöt csempészni a szívében és mosolyt varázsolni az arcára, akiknek ez a karácsony nem a boldogságról, hanem a gyászról és fájdalomról szól: fiatal édesapjuk december 11-én egy sárerdei közlekedési balesetben vesztette életét — egy munkásokat szállító haszonjármű lecsúszott az úttestről és oldalról nekicsapódott egy villanyoszlopnak, teljesen összetörve és kidöntve azt, az anyósülésen utazó 40 éves egri illetőségű férfi pedig a helyszínen életét veszítette. Az elhunyt férfi családja, özvegye és öt kisgyermeke a lelki fájdalmon túl anyagi nehézségekkel is küzd, ezért a szatmári tűzoltók úgy döntöttek, megpróbálnak enyhíteni a család terhein, és egy mikrobusznyi ajándékkal érkeztek Egribe — a dobozokban a ruhák, cipők, különféle élelmiszerek, elektronikai cikkek, tisztálkodási szerek, ágynemű, tanszerek, és természetesen játékok s rengeteg édesség lapult, sőt a fenyőfa sem hiányzott a „rakományból.” Elismerésre méltó, önzetlen gesztusukkal a tűzoltók — mint fogalmaztak —, a gyászt, a fájdalmat és az édesapa-férj hiányát enyhíteni nem tudják ugyan, de szerettek volna egy cseppnyi örömöt és reményt csempészni a család szívébe.

Szabó Kinga Mária