Szinte alig kezdődött, máris véget ért a XXVIII. Avasújvárosi Néptánc– és Kézművestábor — ez volt az érzése nagyon sok gyerkőcnek, de a szervezőknek is, és nem is alaptalanul, hiszen ahol jól érzi magát és örömmel van gyermek, felnőtt, ott gyorsabban telik az idő. 

Szülők, nagyszülők töltötték meg a Bodo Camp udvarát szombaton, és örömmel vegyes izgalommal várták a hagyományos gálaműsor kezdetét, amelynek keretében gyermekeik — akik között voltak gyakorlott táncosok is, de sokan olyanok is, akik csak most ismerkedtek meg a népzenés –táncos anyanyelvvel — bemutatták mindazt a tudást, amelyet egy hét alatt elsajátítottak. 

Ám mielőtt leértek volna a terasz–színpad elé, rácsodálkoztak a tábori zászlóra, amelyet közvetlenül megérkezésük után készítettek a gyerkőcök, s mindenki azt rajzolt rá amit csak akart, ecsettel — no meg szívvel és lélekkel; valamint az asztalokon  felsorakoztatva álló kézművesmunkák színes sokaságára. Textilfestéssel, népi motívumokkal (de nem csak) színesítettek vászon hátizsákot; kalárist, karkötőt fűztek; hagyományos vámfalui mintákkal pingálták ki az Istvánfi Géza fazekasmester készítette cseréptálakat; kosárkát, de még bagolyt is fontak venyigéből.

Egész héten fáradhatatlanul énekeltek, táncoltak, barátkoztak, játszottak és szórakoztak, hiszen az idei tábor még természetközelibb helyszíne lehetőséget nyújtott olyan különlegességekre, mint a kecskék, nyuszik etetése, kisvonatozás, pónik simogatása — de még Jenőke–póni sörényébe is piros pántlika került, ahogy az egy néptánctáborban dukál. 

„Ez a tábor több volt, mint tánclépések gyakorlása; több volt, mint énekszavak és dallamok felidézése vagy megtanulása. Ez a tábor a szívünket és lelkünket is formálta” — fogalmazott a  a Négy Kőmalom Kulturális Egyesületet és a Bokréta Néptáncegyüttest vezető Tatár Tímea, emlékeztetve: a népi kultúra, a hagyományok nem csak múlt, hanem élő erő. 

Tegyük hozzá, a megye legrégebbi néptánc– és kézművestábora lassan három évtizede adja tovább ezt az élő erőt az újabb és újabb generációknak, magas szinten, nem csak elismert, de a gyermekek, kiskamaszok nyelvén is értő oktatók és zenészek, illetve a mindenkori táborszervezők révén. 

Idén Jeremiás Kincső, Jeremiás Balázs, Dancs Emese, Aranyi Krisztián, Krupár Luca és Konrád Tamás tanította a néptánc lépéseit és a népdalokat; a már gyakorlott vagy a hangszer kipróbálni akaróknak a Rekettye Néptáncegyüttesből érkezett Székely Viola oktatta a citerát, a talpalávalót pedig kora délelőttől az esti táncház végéig a nagyváradi a Csillagocska Járom zenekara és a fél–Soroglya zenekar, vagyis Dallos Levente és barátai húzták fáradhatatlanul.
Természetesen a szív és lélek tápláléka mellől nem hiányoztak a finomságok sem — a szervezők ezúton is köszönik a Bodo Camp panziónak a vendégszeretetet és a finom falatokat; a nagylelkű és ízletes felajánlásokat a Barta Ati Kft–nek, a Cereale Rt. helyi pélségnek, a Zoland Cateringnek, Majlát Teréz cukrásznak és Majlát Imre termelőnek; valamint a Szatmár Megyei Tanács, az Avasújvárosi Polgármesteri Hivatal, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Communitas Alapítvány támogatását.

Zene, népdal, tánc, népi játék — mindenből  bemutatót láttak-kaptak a szülők, akik közül többen örömmel csodálkoztak el s mondták: nem is gondolták volna, hogy alig egy hét alatt ennyi mindent és ilyen ügyesen megtanul gyermekük — és természetesen a tábort szervező, azt felügyelő Bokréta Néptáncegyüttes tagjainak is volt még energiájuk szatmári táncra perdülni. 

Az egyhetes kaland és szórakozás annak rendje s módja szerint hatalmas tábortűzzel zárult, amelyet kiapadhatatlan energiával körbe is táncoltak egyszer, kétszer, háromszor … vagy ahogy az egyik legényke fülig érő szájjal int búcsút: „A táncot nem lehet abbahagyni. Folyt. köv. jövőre!”

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!