Pályázati forrásokból, illetve önerőből létesít kutyamenhelyt a nagykárolyi önkormányzat. A Pufi Állatvédő Egyesülettel már korábban felbontották az együttműködést, ezért új irányt kell szabni a kóbor kutyák köztéri jelenlétével szembeni fellépésnek.

„A Gencsi úti egykori szeméttelep közvetlen szomszédságában kap helyet a telep, amit kb. egy hektárosra tervezünk. Az elképzelés szerint egy olyan létesítményt alakítanánk itt ki, amely megfelel a különböző normatíváknak. Itt nagyjából 150, maximum 200 kutya befogadására vállalkozunk. Az önkormányzat illetékesei dolgoznak a terveken, s az a célunk, hogy a téli hónapok alatt engedélyeztessük az elkészült dokumentációt, és jövő nyárig végezzünk a kivitelezéssel.

Én úgy gondolom, hogy ha sikerül gyakorlatba ültetnünk az elképzelésünket, akkor véget ér az a hisztéria, ami a városi kóbor ebek kapcsán kialakult.

Tapasztalataim alapján azt tudom mondani, kétféle ember van: az egyik szereti a kutyákat, a másik nem. Viszont véleménye mindenkinek van mindenről, s kommentálni is nagyon tud mindenki a kóborkutya-jelenséggel, a fakivágásokkal vagy bármi olyan témával kapcsolatban, ami szárnyra kap az interneten. Nem hiszem, hogy ez a fajta kiélezett, különböző témákkal kapcsolatos 'csámcsogás' eredményre vezethet, mert az igazság soha nem fehér vagy fekete, s mindig a középutat kell választani, hogy valahogy konszenzusra juthassunk. A városnak azért kell bevállalnia ennek a kutyamenhelynek a kialakítását, mert belátható időn belül — én 2021 végére gondolok — nem lehetnek kóbor, gazdátlan kutyák a városban és a szőlősben sem. Ehhez azonban további dolgokat kell megtennünk, hogy felelős, állatszerető embereknek mondhassuk magunkat: például a kutyatartóknak ivartalaníttatniuk kell a kutyáikat. A szabály alól csak a tenyésztők képezhetnek kivételt. Ha ez nem történik meg, akkor soha nem jutunk előre az ügyben. Persze ehhez hozzátartozik, hogy az állattartó ne dobja ki, ne tegye ki az utcára megunt házi kedvencét. Ez sem egy szép dolog, de tudjuk, létező jelenségről beszélek. Ne engedjük el a határban, se Nagykárolyban, se pedig a környező települések mezőgazdasági területein a kutyákat, mert az sem szép dolog. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy nem egyszerű a feladat, amire vállalkozunk, s meggyőződésem, hogy alaposan át kell beszélnünk mindezt a lakosokkal is, hogy megértsék az okokat és az okozatokat is. Még nem döntöttük el, pontosan hogyan és mennyivel, de elképzelhetőnek tartom, hogy a helyi önkormányzat támogatni fogja a kutyák ivartalanítását is” — mondta Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere.

Mi lesz két hét után a kutyákkal?

A Pufi Egyesület az évek során több állativartalanítási kampányt is indított. A népszerűnek mondható akció során sokan éltek a lehetőséggel, hogy ingyenesen ivartalaníttassák házi kedvencüket, azonban mégsem ért el minden gazdához az üzenet, és a nagykárolyi ebek jelentős része nem lett ivartalanítva. Felmerül a kérdés, hogy ha eddig az ingyenes lehetőséget nem vették igénybe a gazdák, mi a garancia arra, hogy ha ezentúl fizetni kell majd, akkor megteszik? Ez még akkor is kérdéses, ha támogatást ad az önkormányzat az ivartalanításra. Azt is megkérdeztük a polgármestertől, hogy mi lesz a telepre kerülő kutyák sorsa. Felelős gazdára találás, idővel békés végelgyengülés vagy valami más?

„Ha nem lesznek együttműködők a gazdák, és eléri végső befogadói kapacitását a telep, akkor viszont a projekt árnyoldalai is megmutatkozhatnak. A törvény értelmében ugyanis a kutyákat két hétig vagyunk kötelesek tartani. Ha ez az idő letelt, akkor jogunkban áll azt tenni velük, amit gondolunk. Kihangsúlyoznám: nem szeretnénk végzetes megoldásokhoz folyamodni, de fel kell fognunk, hogy ha az önkormányzat olyan döntés meghozatalára kényszerül, hogy abból a 4 lejből, amibe egy ilyen kutya tartása kerül napi szinten, kutyát tartsunk-e, vagy adjunk inkább ételt egy rászorulónak, akkor nem a kutyák irányába mozdul el a mérleg. Nem akarok populista lenni, nem azt mondom, hogy az éhező gyerekek és a kóbor kutyák között válasszanak az emberek, de szerintem ha valaki végiggondolja ezt a folyamatot, maga is felteszi ezt a kérdést.

Ez nagyon csúnya és népszerűtlen dolog, de nekem sem tetszenek az olyan vélemények, amelyek szerint inkább a kutyát etessük, és ne a semmirekellő embereket, mert sok esetben ilyen hozzászólásokat is olvasok. Véleményem szerint ezek embertelen megnyilvánulások. Én nem azt mondom, hogy a csavargókat etessük, de vannak olyan nélkülöző gyerekek, akiknek ez a napi egyszeri étkezés adatik meg, amit az önkormányzat részéről biztosítunk. Ilyen helyzet is van, ezt is kell tudniuk a nagykárolyiaknak. Azt mondom: ha mi a rászoruló óvodásoknak vagy iskolásoknak biztosítunk napi egy étkezést, akkor az a pénz, az az étel jó helyre kerül, és sokan azért mennek az adott tanintézménybe, mert tudják, hogy ott legalább kapnak enni. Hogy ne kelljen választani a kóbor kutyák tartása és a rászorulók étkeztetése között, azt kérem az állattartóktól, ivartalaníttassák a kutyáikat, ne tegyék ki ilyen-olyan okból megunt házi kedvenceiket, és akkor nekünk sem kell népszerűtlen döntéseket hoznunk. Ahhoz viszont, hogy ez az idilli elképzelés megvalósuljon, komoly hozzáállásra és mentalitásváltásra van szükség, mert ez így nem mehet tovább” — hangsúlyozta a polgármester.

Kovács hozzátette, hogy a kutyamenhely működtetéséhez szakszerű személyzetet alkalmaznak majd, ugyanakkor arra kéri a jövőbeni gazdákat, hogy inkább a menhelyről válasszanak maguknak házőrzőt, házi kedvencet, ezáltal is segítséget nyújtva.

„A menhely kialakítására készítettünk egy pályázatot. Bár az összeg teljes egészében nem fedezi a kialakítás költségeit, a hiányzó részt kipótoljuk majd az önkormányzat büdzséjéből. Meggyőződésem, hogy ezzel a kutyamenhellyel előrelépést érünk el a kóborkutya-jelenség visszaszorítása terén, azonban ahhoz, hogy mindez normális keretek között történjen, konszenzusra és közös fellépésre van szükség” — fejtette ki Kovács.