A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Bálint Katalin mesepszichológus, Mitroi Tímea képzőművész, tanár, Csirák Csaba helytörténész, kultúraszervező, Gál Gyöngyi magyartanár, a LiterArt elnöke, Nagy Orbán színművész, az Északi Színház menedzsere és Király Lajos református lelkipásztor, pasztorálpszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Dr. Tallian Cristian nem látja jónak azt, hogy a kultúrára való igényt úgy tüntessük fel, mint egy luxuskövetelményt. A kultúra ugyanolyan létszükséglet, mint az étel és az ital. A pszichiáter ezt úgy fejezte ki, hogy mens sana in corpore sano, azaz ép testben ép lélek. Vagyis ép lélek nélkül mit sem ér a test egészsége.

Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. Iuvenalis eredetileg azokat a római polgárokat kívánta ostorozni, akik ostoba imádságokkal és kérésekkel fordultak isteneikhez. Úgy gondolta, hogy imádkozni legfeljebb testi és szellemi épségért érdemes. A mens sana in corpore sano értelme csak az imák és panaszok tartalmával és értelmével összefüggésben érthető teljesen. Szatirikusként nem azt állította tehát, hogy kizárólag egészséges testben lakhat egészséges lélek, hanem azt, hogy ez kívánatos lenne, mert gyakran találkozott ennek ellenkezőjével. Iuvenalis emellett még a korára (60–127) jellemző, sportolókat dicsőítő divatot is parodizál(hat)ta.

Egészséges elmével kell hozzájáruljak a mindennapi dolgaimhoz. Ha nincs egy olyan kulturális közeg, ami fenntartsa bennünk ezt a lelki egészséget, akkor hogy tudunk az egészhez hozzájárulni? Tallian doktor úgy gondolja, hogy a kultúra épp olyan szükséges hozzátevő a mindennapi élethez, mint a testi egészség, az oktatás, bármi. Ezek a dolgok összekapcsolódnak. A kultúrát nem lehet oktatni. Vekerdy Tamás pszichológus írt arról, hogyan lehet rászoktatni a gyereket az olvasásra és a kultúrafogyasztásra. Semmiképpen sem úgy, hogy kötelezővé tesszük. Eddig senkinek sem sikerült, hogy valaki kötelező dolgokat megszerettessen a gyerekkel. A kultúrára való nevelés onnan kell induljon, hogy anyuka vagy apuka mesét olvas a gyereknek, már akkor, amikor a gyerek még az anyuka hasában van. Az igény aztán lassan kialakul. Ha a gyerek látja, tapasztalja, hogy otthon egy olyan környezet van, ami a kultúrát napi szinten „fogyasztja” (olvasás, zenehallgatás…), akkor ez bele fog ivódni. Késő a gyereket kizárólag az iskolában kultúrára nevelni. A felnőtt társadalomnak nagy szerepe van abban, hogy oktassuk a szülőket, hogy megértsék, miért érdemes a kultúrával foglalkozni, de ehhez előbb meg kell határozni, hogy ma mi a kultúra funkciója. Dr. Tallian Cristian szempontjából a kultúrának van egy egészségmegtartó szerepe. Az ókori görögök tanítottak színházat, zenét, képzőművészetet, filozófiát stb., egy széles körű látásmódot kapott az a fiatal, aki elvégzett egy iskolát. Nem volt a fiatalnak mindenhez tehetsége, de az ismeretek birtokában másképp közelítette meg a dolgokat. Ma már olyan széles körű látásmódra van szükség, amiben benne van a vallás, a történelem, az irodalom, a művészet és természetesen a műszaki és technikai ismeretek is. Csak úgy tudunk egészséges embereket nevelni, ha már születéstől kezdve, lassan-lassan minél több ismeretet csepegtetünk a gyerekbe, minél több szempontot ismertetünk meg vele. Ezek mellett nagyon fontos, hogy az érzelmek kifejezésének is legyen egy kultúrája. Ne várjuk el azoktól a gyerekektől, akik konfliktusokkal teli családban nőnek fel, hogy ahelyett, hogy veszekednek, vitatkoznak stb., közösen játsszanak, zenét hallgassanak stb. Az ilyen gyerekek az iskolában már kevésbé nevelhetők. Olyan felnőttekké válnak, akik a társadalomban már nehezen fogják megállni a helyüket. A nevelésnek és a kultúra elsajátításának nulla éves kortól kell történnie, mert másképp ez egy szélmalomharc lesz. A kultúra ne legyen luxus, hanem egy természetes közeg, ami bárki számára elérhető. „Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették” — állítja Vekerdy.
Mitroi Tímea elmondta, hogy sajnálatosnak tartja, hogy egy képzőművészeti kiállítás megtekintése nem egy családi program. Sajnos nem az a jellemző, hogy otthon a gyerek a szülőtől megtanulja, hogy a képzőművészeti ismeretek nem csak az általános műveltséget gazdagítják, hanem a szépérzéket is fejlesztik. Ma már sokan azt tartják, hogy kultúra nélkül is lehet élni. Más dolog az, hogy mennyire éri meg. Napjainkban az a nagy kérdés, hogy hogyan vezessük rá az embereket, hogy járjanak képzőművészeti kiállításokra, hangversenyekre, színházi előadásokra.
Csirák Csaba hozzáfűzte, hogy a háború idején az angol parlamentben nagy vita folyt, amikor Winston Churchill azt mondta: pénz kell, hogy megnyerjük a háborút. A hadügyminiszter felállt, és egy javaslattal állt elő: „Vegyük el az egészségügytől és a kultúrától az összes pénzt, gyártsunk fegyvereket, és „megnyerjük a háborút”. Churchill megkérdezte: „Uram, akkor miért nyerjük meg?”
Nagy Orbán Mitroi Tímea hozzászólásához kapcsolódva elmondta: nem baj, ha az iskolákra, az oktatókra hárul az a feladat, hogy csoportosan elvigyék a gyerekeket egy-egy kulturális intézménybe. Nagy sikerük van például a filharmóniában a leckekoncerteknek. Nyilvánvaló, hogy az is jó lenne, ha a gyerekek a szüleikkel mennének színházba, hangversenyre vagy kiállításra. Nagyon fontos, hogy az első látogatásokról élményekkel távozzanak. Nagy Orbán szerint azért nem lehet kultúra nélkül élni, mert mindenkiben kódolva van valamilyen művészeti ág iránti vonzalom.
Gál Gyöngyi mint magyar nyelv és irodalom szakos tanár járta körül a témát.
Az értelmező kéziszótárban nézett utána a kultúra szó jelentéskörének, mely három jelentést is tulajdonít e fogalomnak. Az első jelentés szerint a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása. A civilizációval szembeállítva pedig, amely a technikai fejlettséget jelenti, a szellemi javak és a műveltség tartozik ide. A második jelentésben a kultúra egy személy művelt mivoltára vonatkozik. A harmadik jelentésben a kultúra valaminek a termesztését, illetve biológiai értelemben tenyészetet jelent.
Azt a szót, hogy kultúra, már időszámításunk előtt leírták. A szó latin eredetű, a colore szóból származik. Első írásos emlékünk Cato (i. e. 234–149) egyik művéből való, aki ezt a szót használja a földdel kapcsolatos megművelés értelmében („cultura agri”). A kifejezés mai értelmű első lelőhelye Cicerónál (Kr. e. I. század) található, aki a „cultura animi” — a lélek művelése — kifejezést használja.

Szellemi értékek összessége: egy közösség, társadalom életmódja, életfelfogása, szokásai, a hétköznapi munkájában alkalmazott módszerek, műszaki és tudományos ismeretek együttesen.
Korunk egyik jellemzője az erkölcsi kultúra hanyatlása. A műszaki kultúra fejlődése töretlenül halad tovább. Az ifjúság kultúrája különbözik az idősebb korosztály kultúrájától. Jó lenne, ha az oktatási kultúrában elterjedne az értelmező szótárak használata. Egy nép kultúrájának értékes része a rá jellemző néptánc.

A kultúra a társadalomban való lét egyik fontos velejárója, következménye és valósága. Napjainkban az új tudományágak, a szociológia, a pszichológia és a kommunikációelmélet is fontos nézőpontokkal járulnak hozzá a kultúra jelentéskörének feltárásához. Ma már több mint 400 meghatározása létezik e fogalomnak. Ezekből kiindulva így lehetne összegezni: a kultúra tehát olyan komplex egész, amely magában foglalja mindazt a tudást, képességet, hiedelmet, művészetet, morált, amit az ember, mint egy társadalom tagja, megszerez. Viselkedésmintát jelent, amelyet szimbólumok közvetítenek, melyek a történelmi együttélés során alakultak ki, amelynek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, fejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat.
Az anyanyelv fontos eleme a kultúrának, hiszen az anyanyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem sajátos szemlélet, gondolkodásmód, sajátos logika is, világképünk. Amikor döntést hozunk, benne van, hogy mi a magyar nyelvet beszéljük. Ilyen szempontból az, hogy lehet kultúra nélkül élni, nem állja meg a helyét, mert a kultúrában olyan alapelemek vannak, amelyek meghatározzák az emberi és a nemzeti identitásunkat.
Az irodalomnak mint művészeti ágnak közösségformáló szerepe volt, mely sajnos az utóbbi évtizedekben leértékelődött.
A magyar irodalom mindig foglalkozott a nagy sorskérdésekkel. Nemcsak az egyén szempontjából, hanem a nemzet szempontjából is. Ilyen nézőpontból a nemzet fogalma mindig is jelen volt az irodalom tematikájában. Jelen volt a történelmünk, az önazonosság-tudatunk. E fogalmakkal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy az idők folyamán változott az ezekről való gondolkodásunk. Gondolkozzunk el azon, hogy a nemzet fogalma is mennyit változott az idők folyamán! Trianon után másfajta nemzetben gondolkodunk, amit elsősorban az anyanyelv határoz meg és köt össze. Az irodalomban, ha végignézzük a fejlődési szakaszokat, elmondhatjuk, hogy összefonódik a közösségről való gondolkodás az egyénről való gondolkodással, a keresztény mivoltunkkal. Az, hogy mikor milyen választ adott az irodalom ezekre a kérdésekre, változó. Ha visszamegyünk Janus Pannonius korába — aki az első magyar költőnk, bár latin nyelven írt —, felvetődik a kérdés: miért magyar költő, ha latin nyelven írt? Azok a kérdések, azok a problémák, amelyekről írt, rólunk szólnak, még ha nem is anyanyelven. Épp a latin nyelvűség által kapcsolta be irodalmunkat az európai műveltségbe. Általa a Mátyás király képviselte reneszánsz humanista szemlélet honosodott meg a magyar irodalomban. Ott van Balassi Bálint, aki a keresztény életérzésnek az első megszólaltatója. Zrínyi Miklós a „concordia Christiana” szellemében a református és a katolikus nézőpont fölé emelkedve egységben gondolkodott a kereszténységen belül is, ha magyarságról volt szó. Károli Gáspár bibliafordítása a magyar irodalmi nyelv origója, nagy hatással volt annak kialakulására.
Az irodalom nagyjai sokáig felvállalták, ha úgy tetszik, a politikai vezér szerepet is. Gondoljunk csak a reformkorra, a Tízek Társaságára, Petőfire, Jókaira! A közösséget szólították meg az írók-költők, a közösség nevében szólaltak meg. Felvállalták a vátesz, a próféta szerepét. A '48-as évek után — ez Arany lírájában szólal meg először — felvetődött a kérdés: kinek „daloljon” a költő, van-e közönsége? A nagy hallgatás után úgy érzi Arany, a nemzet költője, hogy nem találja azt a tömeget, akihez szólhat, akit ébreszthet. A nyugatosok, például Babits a Jónás könyvében azon töpreng, hogy betöltheti-e még a próféta szerepét a költő, megszólíthatja-e a közönséget, eljuthat-e a költő szava a közösséghez. Az egység iránti vágy Szabó Lőrinc költészetében is felfedezhető (Az Egy álmai). A vágy arra a létre, ami létrehozta a természet és ember egységét, a közösséget. Megbomlott az egy, atomjaira szakadt. Az irodalom közösségformáló létjogosultsága átértékelődött. Egy másik nagyon jellemző gondolat, ami a magyar irodalomban és a közösségünkben fontos értékként jelenik meg, az a szabadságtudat. Európai szinten hozzánk kötik a szabadságharc után azt a bátorságot, amiért a magyarok akár az életüket is áldozták. A szabadságtudat, az otthonosságérzés. Ezzel szemben a tizenkilencedik és a huszadik században József Attila költészetében az elidegenedés, a társtalanság, a magány, ami nagyobb hangsúlyt kapott, és a vágy az egység után. Gál Gyöngyi érdemesnek találná kifuttatni a nyugatosoktól a kortárs irodalomig, hogy melyek voltak azok az értékek, amelyeket az irodalom különböző koronként megfogalmazott. Ha vázlatszerűen kellene elmondani, olyan értékekről beszélhetünk, mint a történelmi nemzettudat, az anyanyelv fontossága, a kereszténység, a szabadságtudat, az otthonosság…
Gál Gyöngyi a kortárs költészettel kapcsolatosan kiemelte, hogy az nagyon sokrétű. Szívesen olvassuk a Szamos Diákirodalmi Körben megszólalókat, megemlíthetjük Tóth Krisztinát, Laczkfi Jánost, Varró Dánielt, Kovács András Ferencet, a köztünk élő Jánk Károlyt és sokan másokat… Mindenki a maga sajátos stílusában kapcsol be a világlátásába, a hagyományba bekapcsolódva a mai jelenségeket értelmezve fogalmaz meg kérdéseket, csodálkozik rá a külső, belső létező világra. Ott van a netflixes generáció vagy a slam poetryt művelők, akik a maguk nyelvén reagálják le azt, ami a társadalomban jelenségként megjelenik. Érdemes odafigyelni a könnyűzenei slágerek szövegeire is. Ez is a kultúránkhoz tartozik, hiszen a zene és szöveg nyelvén igyekeznek megszólítani egy-egy réteget.