Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságának csodálatos értékére és egyben tragikus misztikumára, illetve a várat újjáépíttető Károlyi Sándor hadvezérre emlékeztek tegnap délután Erdődön.

A lebukó nap fénye még különlegesebbé varázsolta az erdődi vár udvarát és a jelenlévők — a számos helyi lakos és Szatmárnémetiből érkezett megemlékező mellett Erdőd testvértelepüléseinek, Napkornak és Szakolynak Spinhért Zsolt, illetve Szűcs Gabriella polgármesterek vezette küldöttségei, a halmi, mezőfényi és királydaróci küldöttségek, Altfatter Tamás alprefektus, Kovács Máté frakcióvezető, Szejke Otilia tanfelügyelő — még közelebbinek érezték a 167 évvel ezelőtti eseményt, amelyre már hosszú évek óta minden szeptember 8-án ünnepségek keretében emlékeznek. Szakács Imre, az Erdődi Petőfi Kör elnöke köszöntötte szeretettel a résztvevőket, rögtön fel is sorolva az okokat, amiért rendhagyóbb ez az ünnepség, mint a többi: „Egyrészt azért tartjuk most itt, a várudvaron, hogy még közelebb legyünk az egykori várkápolnához, ahol örök hűséget esküdött egymásnak Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Másrészt pedig — a megemlékezések sorában először — megkoszorúzzuk Károlyi Sándor hadvezér vár aljában elhelyezett mellszobrát. Hiszen ha ő nem lett volna, ma mi sem lenne mit keressünk itt: nem lett volna vár, nem lett volna kápolna.” A köszöntő után a Câcu Mircea vezette erdődi fúvószenekar megzenésített Petőfi-verseket adott elő, Rácz Ervin református lelkipásztor és Harsányi László római katolikus plébános mondott rövid áldást, majd Varga Sándor színművész Petőfi egy kevésbé ismert költeményét, a Költői ábránd volt című versét szavalta el. Ezt követően Kereskényi Sándor muzeológus mondott ünnepi beszédet, melyben ennek a két különleges személyiségnek oly nagy hasonlóságát és mégis oly nagy különbözőségét boncolgatta. Fizikumuk is hasonló volt, mindkettőjüknek „ragyogó, tündöklő, delejező sötét szeme volt, amely olykor a görög tragédiákat támasztotta fel”, élethelyzetük is hasonló volt és temperamentumuk is „Petőfi indulatos büszkeség, Júlia hideg rátartiság” — és mégis, ott feszült közöttük egy ellentét. „Vajon milyen véget ért volna ez a házasság más körülmények között?”, tette fel a kérdést Kereskényi beszéde végén. Ezt követően ismét szavalat következett, majd a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a várfal tövében, az emléktábla alatt, illetve Károlyi Sándor hadvezér mellszobránál.

Szabó Kinga Mária