Hétfőn, csütörtökön szolfézs és zongora, kedden francia, szerdán vívás, pénteken kézműves-foglalkozás. Hol kell határt húzni, hogy elkerüljük a gyerek túlterheltségét? Boros Imola pszichológus véleménye szerint kifizetődőbb a minőségben való gondolkodás.

Manapság egyre nagyobb divat, hogy már egészen kicsi kortól különórákra járatják a gyerekeket. Legyen az művészet, sport vagy nyelvtanulás, a gyereknek minden téren képeznie kell magát, néha azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy pihennie is kellene. Hogyan döntsünk? Mikortól, mennyi és milyen típusú foglalkozásokat iktassunk be gyermekünk iskolán kívüli programjába? A témában Boros Imolának, a Szatmárnémeti Református Gimnázium iskolai tanácsadójának szakmai véleményét kértük. Elsőként arról érdeklődtünk, milyen életkortól érdemes elkezdeni a különórákra járást, melyek azok a foglalkozások, amelyek már egészen kicsi kortól gyakorolhatók, illetve az óvodás és elemista gyermekeknél mennyi az a maximális óraszám, amely beiktatható egy héten. Pszichológusunk elmondása szerint semmiképp sem érdemes hároméves kor előtt elkezdeni a különórákat, hiszen ilyenkor a gyermek sem szellemileg, sem fizikailag nem áll készen az ilyen jellegű igénybevételre. „Mozgás-órákra már nyugodtan lehet az óvoda ideje alatt is jelentkezni, ha úgy tapasztaljuk, hogy azok nem terhelik meg a gyermeket. Az elméleti órákra járást azért tartom még ebben az időszakban kicsit korainak, mert az óvodai évek alatt maga a gyermek is lépésről lépésre tanulja a szocializálódást, a normákhoz való alkalmazkodást, ami már önmagában is éppen elég nagy kihívás számára” — tette hozzá a pszichológus. Emellett elmondta, hogy kicsi korban azért ajánl inkább mozgást igénylő tevékenységeket, mint a balett, a torna vagy az úszás, mert ezek által olyan képességekre és készségekre is szert tehet a gyermek, mint az alkalmazkodás, az önfegyelem vagy a kitartás. A tevékenységek óraszámát illetően Boros Imola elmondta, hogy ez egyénfüggő, viszont minden szülőnek vigyáznia kell arra, hogy gyermeke ne legyen túlterhelve. „Általános viszonylatban talán a legelfogadottabb az a rendszer, miszerint egy ilyen korú gyermeket heti két-három alkalommal járatnak a szülei mozgásokat igénylő órára, míg elméleti órára (nyelvek, zene és képzőművészet) mindössze egy alkalommal.”

Hogyan döntsünk?

A szülők maguk is gyakran dilemmába esnek a különórákat tekintve. Mindenképp szeretnék, ha gyermekük képezné magát valamilyen téren, viszont akadályba ütköznek, amikor el kell dönteni, hogy mi is legyen az a tevékenység. Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, mégis ahelyett, hogy közös megegyezés alapján választanának egy vagy két foglalkozást, az esetek többségében sajnos az történik, hogy a gyerek egyik óráról rohan a másikra. Pszichológusunk véleménye szerint is ez a társadalom hibája, minél több helyen lenni, minél több dolgot elvégezni, minél többet bizonyítani. A szülőknek azonban tisztában kell lenniük gyermekük képességeivel, annak érdekében, hogy valóban minőségi foglalkozásokkal teljen az idő. A szülőknek ugyanakkor mérlegelniük kell a fejlesztendő területeket a gyermek erősségeivel szemben. Pszichológusunk szerint nincs megszabott eljárás azzal kapcsolatban, hogy melyik kategóriát helyezzék előtérbe, legjobb, ha megtalálják az arany középutat. „Szükséges a hiányok pótlása, viszont mindeközben nem feledkezhetünk meg az erősségek fejlesztéséről sem, mindezt igazítsuk a gyermek igényeihez és képességeihez” — mutatott rá a tanácsadó. Emellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem szerencsés, ha a szülő úgy dönt, hogy sok mindent próbáljon ki a gyerek, ugyanis ez negatívan is hathat személyiségére. Ilyen helyzetben a tanácsadó azt a megoldást tartja a leghelyesebbnek, miszerint a szülők lehetőséget adnak gyermekeiknek arra, hogy saját maguk döntsenek arról, mivel szeretnének foglalkozni.

Gyakori hibák és következményeik

Az iskolán kívüli tevékenységek kiválasztásánál a szülők sajnos gyakorta követnek el olyan hibákat, melyek hosszú távon problémákat okozhatnak a gyerek életében. Boros Imola pszichológus szerint a leggyakoribb tévedések közé tartozik a túl sok foglalkozás beiktatása, emellett a gyermekek kényszerítése egyes foglalkozások látogatására. „A többféle foglalkozás káros hatását abban figyelhetjük meg leginkább, hogy a gyermek egy idő után maga sem tud különbséget tenni a foglalkozások között, ezáltal elveszítheti érdeklődését egy-két, alkalmasint az összes különórás tevékenység iránt. A túl sok különóra mind szellemileg, mind fizikailag túlterheli a gyermeket, és hatással lehet óvodai vagy iskolai tevékenységeire is” — hangsúlyozta a tanácsadó. Emellett fontosnak tartotta megemlíteni, egyedi esetekben felmerülhet az a probléma is, hogy a szülők gyermekeik különórai tevékenységeivel próbálják saját, meg nem valósított vágyaikat megvalósítani. Az ilyen helyzetek felismerése után a legfontosabb, hogy a szülők belássák, nem azonosak gyermekükkel, így nem várhatják el azt sem, hogy vágyaik megegyezzenek.

Mészáros Petra