Szilvakéken ragyogó ég, zamatos pálinkák, ízes falatok, különleges kézművestermékek, látványos Pálinkalovag–avatás, táncra perdítő zene várta a Szatmár–Beregi Szilvafesztivál látogatóit.

A megszokott, hatalmas érdeklődés övezte és a ragyogó őszi verőfény tette még kellemesebbé az Új Pálinka Ünnepét és a Szatmár-Beregi Szilvanapot a Fehérgyarmattól alig 15 km–re lévő, híres kuruc településen, Tarpán, melyre most is sok szatmári látogatott el. A művelődési ház kertjében felállított standoknál már kora délelőttől nagy volt a jövés-menés, rendezgette különlegesen szép portékáit a fafaragó, a régióban egyedüliként Juliska–kancsót készítő keramikus, rotyogott a málékásás és tormalevélbe töltött káposzta, sült egyik helyen ropogósra a két malac, másik helyen a lepcsánka és a tartedli, nagymamáink korát idéző vasalóval „vasalták” a tarja-szeleteket és a lángost, kóstolókra várt a különleges kékszőlő-levkár, birsalmasajt, somkompót és dinnyeméz.

Az ízes falatok mellett természetesen a zamatos pálinkát is kínálták mindenkinek – a látogatók pedig a bőség zavarával küszködve hirtelen nem is tudták, melyiket kóstolják: a mézes-körtést, a kökényt, a somot, a szedret, a hagyományos szilvát vagy az egyéb gyümölcspárlat-különlegességeket? „A beregi térség szilvájáról, levkárjáról és pálinkájáról híres – ez utóbbit 1437–ben először mint égetett bort, majd 1630–tól pálinkaként említik az okiratok. A térségnek van egy kisugárzása, a szabolcsi alma és a szatmári szilva – szilárd és párlat formájában is – mindig idevonzotta és vonzza az embereket. A szívesen látott vendégek előtt pedig mindig szélesre tárjuk a kapunkat.” – fogalmazott köszöntőjében dr. Tilki Attila képviselő, kiemelve azt is: a településen élők milyen elkötelezettséggel őrzik a történelmi és kulturális örökséget. E gondolatmenetet folytatva gratulált Tarpának és a tarpaiaknak Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is: „Tarpa kultúrája ezerarcú, itt van Esze Tamás, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Bajcsy–Zsilinkszky, a zágoni székelykapu, itt vannak a kárpátaljaiak és a tiszahátiak – összeköt bennünket valami, ami túlmutat a lekváron és a pálinkán. A kultúránk az, ami összeköt és ez a kultúra az az érték, amit mi, az emberek hordozunk.” – mondta. A köszöntőket előbb a Figemadár Citerazenekar és a kárpátaljai Kokas Banda növendékei szórakoztatták a jelenlévőket, majd felnőtt táncosok ropták a táncot–csártást, a közönség folyamatos tapsa közepette. A vidámság és mulatozás pedig még inkább fokozódott Jó LaciBetyárnak köszönhetően, aki viccekkel fűszerezett nóta–összeállításával megénekeltetett mindenkit.

Természetesen az idei rendezvény is kiemelkedő mozzanata volt a pálinka fogyasztási kultúrájának javítását, terjesztését és a nedű minőségének javítását zászlajára tűző civil egyesület, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend hagyományos ceremóniája, az „Új pálinka ünnepe”. A trombitaszós lovagi bevonulást követően a rend tagjai minősítették az idei szilva mennyiségét, minőségét, íz és illat harmóniáját és az új párlatot, amely az ítélet szerint: „Az új párlatban nagy lehetőség van, különleges, sokak számára kulináris élvezetet nyújtó nedű.” Az idei megmérettetésre 56 párlatot neveztek be szatmári szilva, szabolcsi alma és egyéb kategóriába (utóbbiak közül az Irsai Olivér szőlőpálinka, a Pándi–meggy és a fekete ribizli pálinka lett érmes). A díjak átadását követően új Pálinkalovagot avattak – bár sok a jelentkező, évente mindig csak egy személyt éri ez a megtiszteltetés –, majd ezt követően a színpadon a lovagok helyét ismét a zene és a tánc vette át. Azaz nem csak a színpadon, hanem előtte is, hiszen a pergő ritmusok táncra ingerelték az egyre népesebb nézőközönséget is – sokaknak közülük már előadások közben táncra mozdult a lábuk, az előadás utáni és késő estig tartó táncházba pedig mindenki nagy élvezettel kapcsolódott be.

 Szabó Kinga Mária