Első születésnapját ünnepelte a túrterebesi néptánccsoport — s nem is akárhogy! Több százan érkeztek a megye majd' minden szegletéből az egész délutános-estés, élő zenés táncházba, amely a régi fonók hangulatát elevenítette fel csörögével, fánkkal, töltött káposztával.

Megalakulásának első évfordulóját ünnepelte a túrterebesi néptánccsoport szombaton több száz vendéggel, élő zenés táncházzal és nem csak, hiszen a rendezvény sikeréhez a főszervezők mellett hozzájárult — túlzás nélkül — az egész közösség apraja és nagyja.

A lakodalmas teremhez vezető kisutcába betérők elé már messziről siettek a hatalmas, frissen sült csörögehalmokkal egyensúlyozó néptáncos gyermekek, az udvar bejáratánál pedig a gyerkőcök szülei álltak fánksorfalat, s biztatták a belépőt: kóstoljon még az ízletes vendégváróból. Túl nagy biztatásra persze nem volt szükség, hiszen az idősek klubjának tagjai egész délelőtt fáradhatatlanul sütötték az ínycsiklandó finomságokat — mondhatni „ipari mennyiségben”, 20 kiló lisztből — a népes vendégseregnek, melynek egyik nagy csapatát Kása Zsolt néptáncoktató dobrai, ákosi, bogdándi, szamoskrassói, mikolai, géresi és erdődi táncos gyermekei alkották, a másik nagy csapat pedig a környező települések (Halmi, Kökényesd, Sárköz) óvodásaiból, diákjaiból tevődött össze; de nem csak, ugyanis Szatmárnémetiből, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból és a Mircea Eliade Általános Iskolából is szép számban érkeztek (utóbbi iskolából egy „kisebb” 80 fős csoport), s természetesen a helybéliek közül is majd' mindenki jelen volt, hiszen „ilyen még nem volt Túrterebesen”.

A lakodalmas termet zsúfolásig megtöltőket elsőként Lakatos Enikő főszervező-tanítónéni köszöntötte, majd Gyákon György polgármester üdvözölte a közelről-távolról érkezetteket, s mint mondta: „Nagy öröm ennyi gyermeket egy helyen látni, nagy öröm együtt látni az unokát a nagyszüleivel, a gyermeket a szüleivel, s nagy öröm, hogy nem a számítógép előtt gubbasztanak, hanem értékes és tartalmas foglalkozással töltik az időt.” A köszöntőket követően az ünnepeltek, azaz a Túrterebesi Néptáncosok léptek színre egy fonójelenettel, melynek külön érdekessége, hogy a díszletként szolgáló berendezést (karos láda, rokka, pad) a leendő helyrajzi múzeum darabjai alkották. Maga a múzeum még ebben a tanévben megnyílik az iskola egyik termében s egy hagyományos túrterebesi szobát mintáz majd, melynek minden bútordarabja, szőttese, kendője „igazi” túrterebesi, a lassan két éve zajló gyűjtésnek köszönhetően.

A régi falusi mondókákat, vidám történeteket, szólásokat felelevenítő fonójelenet természetesen tánccal ért véget, méghozzá azokkal, melyeket a táncház során tanultak meg a jelenlévők. S maga a fonó hangulata is folytatódott, ugyanis amíg egyesek a Soroglya zenekar muzsikájára ismerkedtek a lépésekkel, addig a terem sarkaiban mások a varrás-horgolás mozdulatait sajátították el (vagy gyakorolták), illetve anyák napjára készülve kedves virágokat színeztek, gipszből készült formákat festettek ki. Ám ezzel még nem ért véget a nap, hiszen vacsorához terítettek, amelynek „főszereplője” a túrterebesi töltött káposzta volt — a néptáncos gyerkőcök ügyes kezű szülei „alig” 1500 levelet töltöttek meg mindenki nagy örömére, majd az energiapótlás után folytatódott a táncház.

 Szabó Kinga Mária