Köztudott, hogy a Borókagyökér Egyesület Lépésháza mindig a néphagyományokhoz kapcsolódó különleges rendezvények otthona, a június 15 – 18-a közötti fazekastalálkozóra pedig mindenkinek érdemes kilátogatnia — annak is, aki csak szép tárgyakban, varázslatos mintavilágban és a fazekasság remekműveiben szeretne gyönyörködni, vásárolni a portékákból, annak is aki az agyagművességről szeretne többet megtudni, kipróbálva a korongozást is, annak pedig mindenképp, aki az agyagedényekben, asztali kemencékben készülő ételek rajongója. 

A kisjubileumot ünneplő, ötödik alkalommal megszervezett, a Communitas Alapítvány és a magyarországi Hagyományok Háza által támogatott „kerámiafesztivál” középpontjában idén a margittai fazekasság és kerámia áll — messze nem véletlenül, hiszen a kisváros keleti peremén húzódó dombsor kiváló alapanyagot biztosított a fazekasságnak, s ezt már ősidők óta felhasználta az itteni lakosság, s mivel Margitta országosan ismert vásárhely volt, ez szintén kedvezett a kézművesség kialakulásának, fejlődésének (például a XVIII. század elején nem kevesebb mint 27 fazekast és műhelyét tartottak nyilván). A környező fazekasközpontokhoz hasonlóan, a margittai is a XIX. század fordulóján érte el virágzásának tetőpontját, hanyatlását pedig szintén a gyári fém- üveg- és porcelánedények elterjedése okozta. 
A hagyományos margittai edényformák konyhai használatra készültek: a régi fazekak mázatlanok voltak (parasztfazék), egy vagy két füllel és keskeny aljjal, mivel szabad tűzhelyen főztek bennük.

Utóbb ezekben már csak szilvalekvárt tartottak, mert helyüket átvették a plattos tűzhelyre való,  lapos fenekű mázas fazekak — amelyek legkedveltebb alapszínei a sárga és barna különböző árnyalatai voltak, a legkedveltebb díszítőmotívumok pedig a többé-kevésbé stilizált virágok (nefelejcs, szegfű, margaréta, lóhere, gyöngyvirág, rózsa) és madarak, amelyeket barna, fehér, fekete, zöld és a kék színnel festettek. Sárga alapra világosabb színű (kék, zöld, világosbarna) díszítés került, barnás alapra sötétebb színeket (sötétkék, sötétbarna) használtak, és  jellegzetesek voltak a szürkésbarna alapszínű, sötétbarnával és kevés kékkel virágozott edények is.

„Ez a találkozó ha nem is rendhagyó, de sok szempontból más lesz, mint az előzőek — kezdjem azzal: nem én hívtam fel a fazekasokat, hogy ekkor és ekkor lesz a találkozó, hanem ők kerestek már jóval korábban és tudakolták az időpontot, hogy arra a dátumra ne szervezzenek semmit s el tudjanak jönni. És ez nem csak jó érzéssel tölt el, de elégtétel is, egyfajta igazolása annak, hogy nem hiába indítottuk el ezeket a találkozókat annó, volt - van értelme a munkánknak s igenis szükség van az ilyen alkalmakra, találkozásokra, tanulásra. S az érkező mesterek túlzás nélkül a fazekaskörök krémjét alkotják most is, de itt lesz dr. Mara Lobonţ Puşcaş, a Szatmár Megyei Múzeum néprajzi osztályának vezetője, Szabó Attila, a Zilahi Múzeum munkatársa, Karla Roşca Szente, a nagyszebeni Astra Múzeum munkatársa, valamint a lugosi Waldemar Megerle is, akinek nem csak a legnagyobb, több mint 3000, hagyományos erdélyi kerámiatárgyból álló magángyűjteménye van, de az összes ma élő fazekast is ismeri.
A másik újdonság, hogy a fazekasok most nem otthon készített versenytárggyal jönnek, hanem az volt a kérésük, hogy itt együtt, összeülve, megvitatva, közösen korongozzák ki azokat — szóval csütörtökön, a rendezvény megnyitóját követően közösen korongozzák ki a széles szájú kantákat és fedőket, amelyeket aztán majd szombaton írókáznak s égetnek ki. A műhelymunka levezetése idén Farkas Gábor feladata lesz, Sárkány Szabolcs pedig saját gyűjteményéből hoz margittai kerámiát, hogy annak eredeti mintavilágát fessék rá a munkákra. Aztán Sándor Mária — akinek könyve is jelent meg a témában — tart majd online előadást a margittai fazekasságról, Minták nyomán az Érmelléken címmel.

Pénteken terepgyakorlatra megyünk Felsőbányára, Zsurzs-Turóczi Laci bácsi vezetésével, s keressük az agyagot, az engóbot (egy agyagásványt tartalmazó természetes színezőanyag, úgynevezett agyagiszap) a természetben. Ezeket az alapanyagokat egyszerű megvásárolni, de kivájni már nagyon nem az, hanem kemény fizikai munka, és sokszor fel sem ismerük őket őket a természetben  — pedig ha azt akarod, hogy egyedi legyen a színvilágod, azt neked kell kitalálnod, kikísérletezned, megcsinálnod.” – magyarázza a megkeresésünkre Szejke Judit. 

Szombaton, június 18–án 10 órától pedig kicsinek és nagyoknak áll a bál a Szejke-tanyán: korongozás, agyagtapicskolás, verseny, vásár a meghívott fazekasok munkáiból — méghozzá több kategóriában, ugyanis lesznek a szabadtüzi ételek elkészítéséhez valók, a lerbe-sütőbe valók, a kályha - tűzhely tetejére, lapjára valók „és lesznek a tálalóedények, amik olyan gyönyörűek, hogy jobban esik és finomabb belőlük minden falat!”

A fazekastalálkozó zárónapján, vasárnap kiállítódnak a bemutatókon készült tárgyak, majd a zsűrízés, összegzés, eredményhírdetés és díjkiosztást követően a zsűrielnök értékelésével zárul az ötödik S.O.S. Fazekasság — Margittai kerámia találkozó. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!