A kurucos Szilvanapokra több százan látogattak, kóstolták az étel-, de főleg pálinkakülönlegességeket — a vendégszeretet és összetartozás jegyében avatták fel a Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából érkezett székely kaput Tarpán, Esze Tamás szülőfalujában.

A hol szemetelő, hol dézsából ömlő eső sem tántorította el az ernyővel, esőkabáttal felszerelkezett látogatókat szombaton, akik a Fehérgyarmattól alig 15 km-re lévő, híres kuruc településre, Tarpára érkeztek a XII. Szatmár-Beregi Szilvanapokra és Új Pálinka Ünnepére. A két kuruc emlékhely — Zágon és Tarpa — testvértelepülési megállapodásának megkötése alkalmából felállított székely kapun léptek be, lelket nyitogató tárogatómuzsikára, a művelődési ház kertjébe, ahol már kora délelőttől nagy volt a jövés-menés — hatalmas üstben rotyogott a bodzabogyóval megbolondított, folytonos keverést igénylő „nemtudom”-szilva lekvár, főtt a málékásás és tormalevélbe töltött káposzta, nagymamáink korát idéző vasalóval „vasalták” a tarja-szeleteket, nyomatékolták a finomságokkal megtöltött krumplilángost, sült a lepcsánka és a csőröge, üvegtálon várt a kóstolókra a különleges aszaltszilvapép-rolád, a diós birsalmasajt, somkompót, tündérméz. Az ízes falatok mellett természetesen a zamatos pálinkát is kínálták mindenkinek — a látogatók pedig a bőség zavarával küszködve hirtelen nem is tudták, melyiket kóstolják: a mézes-körtést, a kökényt, a somot, a szedret, a málnát, a szőlőt, a hagyományos szilvát vagy az egyéb gyümölcspárlat-különlegességeket? Nem csak a standoknál, de a színpadon is különlegességekkel kedveskedtek az esővel dacoló, egyre nagyobb számban érkező látogatóknak: a helyi Figemadár citerazenekar a Magna cum Laude jól ismert Pálinkadalát citerázta el, a kárpátaljai, péterfalvi Kokas Zenekar vérpezsdítő tánc és „mejjzongora” (harmonika) kóstolót tartott délutáni előadásukból, a Készenléti Rendőrség big band együttesének előadása közben pedig esernyős táncra perdültek sokan.

Lovagi kihívásnak nevezték a napot a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend tagjai, akik az ömlő esőben trombitaszóra vonultak a színpadra, ahol — felemlegetve, hogy 1685–ben Zrinyi Ilona Munkács várát védő katonáinak a szilvapálinka volt a védőitala, de azt is, hogy Mikes Kelemen nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk a nagyságos fejedelemről és szabadságharcáról — értékelték az idei főzésű párlatot, mely „még egy kicsit nyers, de nagyon reményteljes és kulináris élvezet lesz”. Majd a lovagi ceremónia csúcspontjaként — nem kevesebb mint 80 pálinkaminta megízlelése után — kihirdették a megyei pálinkaverseny eredményét, szatmári szilva, szabolcsi alma és egyéb gyümölcspárlatok kategóriákban.

Ezt követően a lovagok helyét a színpadon a Szatmár Táncegyüttes, a 100 Tagú Cigányzenekar, a Pántlikás Együttes és a Kokas Zenekar vette át. A pergő ritmusok ismételten mozgásra csalták a Szilvanapok közönségét, akik ernyőről, esőkabátról, égi áldásról megfeledkezve egyre nagyobb élvezettel perdültek táncra.

Szabó Kinga Mária