A pásztori szeretet nem a cselekedetekben lakik, hanem önmagunk ajándékozásában — mondta nagycsütörtökön, a krizmaszentelő szentmisén Schönberger Jenő püspök a székesegyházban.
Az egyházmegye csaknem minden papja jelen volt nagycsütörtökön reggel a szatmárnémeti székesegyházban, ahol főpásztorukkal, Schönberger Jenő püspökkel együtt mutattak be szentmisét. Az egyház nagycsütörtökön ünnepli a papság születésnapját. A krizmamisén a püspök megáldja a szent olajakat, így a betegek olaját, a keresztelendők olaját és a krizmát. A szentmise elején a püspök atya a mindenható Isten kegyelmét kérte különösképp azokért, akik az elkövetkező egy évben részesülni fognak a keresztség-, a bérmálás- és a papság szentségében.
Teljes odaadással
Homíliájában Schönberger Jenő püspök emlékeztette papjait, teljes odaadással éljék hivatásukat: „A papság nem pusztán állapot, amelynek részesei lettünk a szentelés pillanatában, hanem életre szóló feladat, hiszen egyre inkább hasonulnunk kell az igaz főpaphoz, Krisztushoz. Mi történt pappá szentelésünkkor? Túlcsordult bennünk a szeretet. Jézus e kérdésére, hogy szeretsz-e engem, igent mondtunk és feladatként juhai legeltetését kaptuk. E pásztori szeretet első mozzanata az önátadás kell, hogy legyen, mégpedig teljes odaadás az Egyház iránt, Krisztus önátadásának példája szerint. Arra talán már mindannyian rájöttünk, hogy a pásztori szeretet nem a cselekedetekben lakik, amiket végrehajtunk, hanem önmagunk ajándékozásában, mellyel Krisztus nyája iránti szeretetét fejezzük ki. Ebből az ajándékozásból fakad a papi lelkiség két fontos eleme: az áldozatkészség és az engedelmesség. Míg az Ószövetségben a pap feladata az áldozatbemutatás volt, addig az Újszövetség tökéletes főpapja önmaga lett az áldozat azáltal, hogy mindenben engedelmeskedett az Atyának, élete odaadásáig.” Schönberger Jenő püspök kiemelte, a papi élet gyökerében közösségi jellegű: identitása szerint szentháromságos, küldetése az emberekhez szól. „A lelkipásztor egyszerre mindenkit irányító és szolgáló ember, aki arra hivatott, hogy gyarapítsa és fenntartsa a tagoknak egymással való egységét. Ezt csak akkor tudja tenni, ha ő maga a legszorosabb egységben él Krisztussal, és Krisztus lelkületével tud mindenkinek a mindene lenni” — fejtette ki a püspök, aki megköszönte papjainak, hogy elfogadták Jézus meghívását és követői lettek, majd a prédikáció után az egyházmegye papsága együtt újította meg a szenteléskor tett fogadalmait. Ezután az eukarisztia liturgiájának keretén belül a püspök megáldotta a szent olajakat — az eukarisztikus ima végén a betegek olaját, az áldozást követően a keresztelendők olaját és a krizmát.