Torockón vasárnap, augusztus 17–én leplezték le az unitárius püspök mellszobrát, amely egyszerre fejezi ki az egyház háláját és a közösség ragaszkodását ahhoz az örökséghez, amelyet Kriza munkássága jelent. Torockóhoz személyes szálak fűzték: tanulmányai idején hosszabb időt töltött a Székelykő lábánál, ahol szellemi indíttatást kapott későbbi életpályájához. Alakja a közösség emlékezetében máig él, mostantól szobor is őrzi emlékét abban a faluban, amely meghatározó volt számára.

Az ünnepség az unitárius templomban tartott áhítattal kezdődött, ahol Kovács István püspök a 78. zsoltár szavaival hívta a híveket hálára és elcsendesedésre. Imájában köszönetet mondott a megőrzött hitért és önazonosságért, amely nemzedékeken át megtartotta a torockói közösséget, s amelynek továbbéléséhez Kriza János példája is erőt ad. „Ahogy a fák gyökereikből merítenek erőt, úgy meríthetünk mi is a múltból” – fogalmazott.

A házigazda Csécs Márton lelkész, esperes a Kriza temetésén elhangzott mondatot idézte: „nyomdoka örökre útmutatónk lehet”. Hozzátette: ez ma is eligazító, hiszen a püspök közösségépítő és lelkipásztor is volt egyszerre. Felidézte Székelykő alatt című versét, amely személyes vallomásként őrzi a torockói tájhoz való kötődését. Rámutatott: Kriza püspökként kötelezővé tette az „unitárius” kifejezés használatát, bevezette a magyar nyelvet az egyházi adminisztrációba, ösztönözte a régiségek és értékek megőrzését, és személyesen felügyelte a torockói, tordai, kolozsvári és székelykeresztúri iskolák működését. A most felavatott szobor talapzata ugyan nem oltár, mégis „oltári kő”, amely jelképesen is őrzi a püspök örökségét, és emlékeztet arra, hogy a közösség hite és önazonossága a jövőben is erre az alapra épülhet.

A lelkipásztori gondolatokat a település vezetőjének szavai követték. Deák-Székely Szilárd polgármester emlékeztetett: büszkeség a falu számára, hogy Kriza János élete és munkássága Torockóhoz kötődött. Tanulmányai során hosszú időt töltött Németországban, ahol a Grimm fivérek révén megismerte a néprajzi gyűjtések módszereit – ennek hatására kezdett itthon is hasonló munkába, amelynek gyümölcse a Vadrózsák lett. A polgármester szerint a szobor üzenete jövőbe mutató is: azt példázza, hogy a külföldön szerzett tudás és tapasztalat akkor válik igazi értékké, ha a fiatalok hazahozva gazdagítják vele közösségüket.

A közélet képviseletében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel, aki hangsúlyozta: Kriza János életét a csendes, következetes szolgálat jellemezte. Olyan ember volt, aki közösséget épített és megtartott – értéket teremtett az unitárius egyház és egész Erdély számára. Szobra ma is azt üzeni: a békés egymás mellett élés lehetséges, és a közösséget a hűség, a kitartás és a jövő iránti felelősség tartja meg.

Németh Zsolt, a magyarországi országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke – aki maga is Kriza-leszármazott – beszédében először a püspök édesapját, idősebb Kriza Jánost idézte fel. A torockói bányászfiú fiatalkorában egy szerencsétlen balesetben veszítette el karját, ám ez a fordulat a lelkipásztori hivatás felé vezette. Nagyajtán szolgált, ahol a közösség „csonka papként” emlegette, és a helyi hagyomány szerint 1848 telén bátorságával a falut is megmentette a pusztulástól. Ebből a papi házból indult elsőszülött fia, Kriza János, aki a népköltészeti gyűjtés, a költészet és az egyházi szolgálat területén is maradandót alkotott. Németh hangsúlyozta: a püspök példája azt üzeni, hogy a megpróbáltatásokból is születhet áldás – ahogy apja fogyatékosságából, úgy fia küzdelmeiből is közösséget erősítő szolgálat fakadt. Kriza a nehéz időszak ellenére is megújulást hozott az unitárius egyháznak, lelkészeit gondosan látogatta, hitet erősített, és tanítványait bevonva olyan gyűjtőmunkát indított el, amelyből egy egész nemzet kincse maradt fenn.

A szónoklatok sorát Kovács István püspök zárta, aki rámutatott: a Magyar Unitárius Egyházban 2025 egyszerre a Kriza-emlékév és a küldetés éve – s ez a gondviselés jelképes üzenete. Felidézte: sokan máig nem tudják, hogy Kriza János népdalgyűjtő és irodalmár mellett püspök is volt. Lelki portréját úgy jellemezte, mint aki mindig a teljességhez mérte magát, szerényen, mégis felelősen élt egy meghatározó korszakban. Meggyőződése volt, hogy az ember felemelkedésének útja a tudás: ezért támogatta az oktatást, és kapcsolatokat épített az angolszász unitárius közösségekkel. A Keresztény Magvető alapítójaként irodalmat vitt az egyházi életbe, ezzel is gazdagítva közösségét. Példája ma is azt üzeni, hogy a hit, a tudás és a közösség szolgálata elválaszthatatlan egymástól.
A templomi program a torockói és torockószentgyörgyi gyermekek műsorával zárult, akik Álomlátó fiú címmel mutattak be egy előadást. Az egyhetes nyári tábor során a fiatalok Kriza János életével és a Torockóhoz szintén kötődő Jókai Mór munkásságával ismerkedtek, majd a tanultakat színpadi formában mutatták be. A parókia udvarán kézműves alkotásaikat – rajzokat, kisplasztikákat – is láthatták a résztvevők, kézzelfoghatóvá téve a múlt örökségének mai továbbélését.

A torockói rezesbanda felvezetője után leplezték le a Kriza-mellszobrot. Az alkotó, Túri Török Tibor elmondta: örömmel dolgozott a püspök portréján, mert arcvonásai kifejezőek, karaktere könnyen megragadható. Nem pusztán a formai arányokat követte, hanem arra törekedett, hogy a finom részletekben is megjelenjen Kriza személyisége.

A leleplezést követően a résztvevők közös szeretetvendégségre gyűltek össze, amely alkalmat adott a helyiek és vendégeik találkozására is.

Az emlékév programja hétfőn Kolozsváron folytatódik, ahol kétnapos tudományos konferencia veszi kezdetét Kriza János életművéről és szellemi örökségéről.

Hírszerkesztő/Magyar Unitárius Egyház