A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívottak, városon és községekben tevékenykedő háziorvosok beszélgettek a rendszer működésének problémáiról, nehézségeiről és a betegellátás körül kialakult gondokról, a megoldások lehetőségeiről.

A beszélgetésen részt vett: dr. Láng László és dr. Andó Ottó szatmárnémeti, dr. Nuszer Ágota szatmárpálfalvai, dr. Bácsa Mária Réka józsefházai és dr. Barbul László túrterebesi családorvos, valamint Sógor Beáta, a Szatmári Friss Újság riportere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Amint arról annak idején beszámoltunk, az október 28-án megalakult Szolidárisak az Egészségügyért Koalíció szervezésében november másodikán minden megyeközpontban sztrájkőrséget álltak a családorvosok, a páciensek képviselői a helyi egészségbiztosítási pénztárak (CAS) székhelyén. A családorvosok azt állítják, hogy nehéz helyzetbe került a háziorvosi ellátás, a legnagyobb probléma az ágazat alulfinanszírozottsága, ez az állapot évek óta tart. A november elején tartott megmozdulás az első mozzanata volt a tiltakozó akciók sorozatának. A következő megmozdulás november 15-én lesz, amikor is nagyszabású tiltakozó akciót szerveznek majd Bukarestben páciensek és orvosok részvételével. A tervek szerint Szatmár megyéből is lesznek résztvevők a megmozduláson, és bíznak abban, hogy kéréseik meghallgatásra találnak, és a jövőben sikerül javítani a családorvosi ellátás minőségén.

Dr. Láng László arról beszélt, hogy a családorvosi rendszer és annak minden problémája nem vonatkoztatható el, nem ragadható ki a romániai egészségügyi rendszer egészéből, mert nagyon sok olyan közös rákfenéje és baja van, ami a teljes egészségügyi rendszer működésének a szervezési, finanszírozási elégtelenségéből adódik. Az egyik legbeszédesebb adat erre vonatkozóan, hogy Románia a bruttó nemzeti összterméke 4,2 százalékát fordítja egészségvédelemre. Ez az összes európai uniós országtól elmarad, máshol a bruttó nemzeti össztermék legalább hat-hét százalékát az egészségvédelemre fordítják. Ez azt jelenti, hogy Románia a saját gazdasági potenciáljához képest is sokkal kevesebbet fordít az ágazatra. Németországban egy főre öt-hat ezer eurót költenek egy évben. Romániában ötven százalékkal kevesebbet fordítanak egészségvédelemre, mint kellene. Ebből az összegből akárhogy is kufárkodjon, sáfárkodjon valaki, nem fogja tudni optimálisan működtetni az egészségügyi rendszert. Ennek egy szegmense a háziorvosi ellátás, ami ugyanúgy alulfinanszírozott, mint a gyógyszeres kezelés vagy a kórházi ellátás. Már-már kritikussá válik a finanszírozási alap ahhoz, hogy ez a rendszer fenntartható és működtethető legyen, mutatott rá a családorvos.

Dr. Andó Ottó hozzáfűzte, hogy abból a 4,2 százalékból, amit az egészségügyre adnak, a családorvosi rendszer hat százalékot kap, bár kilencet kértek. A családorvosok tiltakozó akciójának az az oka, hogy szeretnék megkapni a már megígért kilenc százalékot.

Nincs más megoldás, csak a tüntetés?

Dr. Láng László kifejtette, hogy ebben az országban sajnos semmi más racionális megoldás nem működik. Azért jutottunk megint ilyen helyzetbe — de így van ez minden évben —, mert ismételten becsapták a háziorvosi rendszert. Májusban-júniusban, amikor az orvosok jelezték, hogy komoly problémák vannak a finanszírozással, a működtetéssel, elhangzott minisztériumi szinten az ígéret, hogy az év második felében, amikor lesz költségvetés-kiegészítés, születnek majd megoldások. Volt költségvetés-kiegészítés augusztusban, amikor egyáltalán nem utaltak pénzt a családorvosi rendszernek, de megígérték, hogy majd októberben, most viszont már november van, és még mindig nem tettek lépéseket. Amikor az orvosok képviselői számonkérték az ígéreteket a pénzügyminisztériumon, az volt a válasz, hogy a biztosítóház nem kért pénzt a háziorvosi rendszer számára. Mindenki elismeri, hogy mennyire fontos a háziorvosi rendszer, de nem támogatják. Európában mindenki tudja, hogy ha jól működik a háziorvosi rendszer, az ágazat legolcsóbb komponense, annak van a legnagyobb hozadéka. Nagy szerepük van a kórházaknak és a szakorvosoknak, de a háziorvosi rendszer gazdaságilag és szakmailag is óvja a további magasabb szintű ellátási struktúrákat. A tiltakozás nem csupán az anyagiak miatt történik, hanem egy teljes problémakör miatt, kezdve attól, hogy túlbürokratizált a rendszer, és nem működik, aminek működnie kellene (a számítógépes háttérszolgáltatás), ami ellehetetleníti az orvosok munkáját.

Az egészségügynek szánt pénz nagy részét a kórházak viszik el, de aránytalanul sok pénz megy el gyógyszerekre is. De vannak pozitívumok is, el kell mondani, hogy Romániában ugyanazokat a gyógyszereket használják, mint Nyugaton. Ma már a komolyabb betegségek kezeléséhez is azokat a drága gyógyszereket használják, mint Nyugaton. Sőt, Romániában a gyógyszerfelírási szabályok néha lazábbak, mint Németországban. A romániai orvosok fel tudnak írni olyan gyógyszereket, amelyeket a német biztosító nem enged meg. Hol van a legnagyobb deficitünk? Mit nem ismerünk el?

Az emberi munkát, a szakképesítést, a szakképesítésben eltöltött éveket (hattól tizenegy évig) — mutatott rá Láng. Ezt nem akarják elismerni és megfizetni Romániában. Gyakorlatilag nem csak arról van szó, hogy az orvosok jövedelme ennyi vagy annyi, hanem arról, hogy az orvosok olyan rossz helyzetben vannak, hogy nem tudják tisztességesen megfizetni az alkalmazottaikat. Ha egy családorvos egy nővérnek 2500 lej bruttó fizetést akar adni, az 1900 lejt kap kézbe ebből, így ez a nővér elmegy kórházba dolgozni, ahol sokkal nagyobb a fizetés, és sok esetben a felelősség is kevesebb. Láng szerint egy családorvosi praxis két asszisztensnővel kellene működjön ezerötszáz nyilvántartott személy esetén. Amikor Láng elkezdett dolgozni, egy praxishoz négy nővér volt alkalmazva, de lehet, hogy ez túlzás volt. Vannak feladatok, ott van a terhesgondozás, a csecsemők gondozása, ott van a rengeteg adminisztráció, amit az évek során folyamatosan áttoltak az orvosokra, tehát kellene két nővér. Kétezer-ötszáz lej fizetésre még rájön huszonhárom százalék adóteher, amit ki kell fizetni, az már háromezer lej körül van. Két nővérnél ez hatezer lej. Ehhez még jön a többi kiadás engedélyeztetésekre, önköltségek, biológiai toxikus szemét elszállítása, takarítónő, könyvelő stb. Egy praxis működtetése havi nyolc-kilenc ezer lejre rúg. Egy ilyen praxisnak havonta jó esetben van tizenháromezer lej jövedelme. Ebből, ha visszaosztjuk az orvos adóját is, akkor egy átlagfizetéshez vagy ahhoz közeli összeghez jutunk. Vannak olyan családorvosok, akiknek ezer-ezerkétszáz betegük van, nekik feleződik a jövedelmük. Nem kell csodálkozni, ha azt látjuk, hogy a frissen végzett orvosok hetven százaléka elhagyja az országot. A legnagyobb nemzeti veszteség: a román állam pénzt fordított arra, hogy képezze őket, de elmennek. Orvosok esetén a hatvan százalékuk már az egyetemen tudja, hogy hol fogja képezni magát.

Dr. Nuszer Ágota ezt kiegészítette azzal, hogy nem mindig csak a pénz miatt mennek el a fiatal orvosok, hanem a szakmai előmenetel, a szakmai feltételrendszer miatt is. Romániában még mindig az a képzési rendszer van, amit a régi rendszerben kitaláltak.

Milyen következménye lesz az utánpótláshiánynak?

Dr. Láng László úgy látja, hogy beláthatatlan következményei lesznek, ha sürgősen nem történik gyökeres változás.

Dr. Andó Ottó hangsúlyozta, hogy a fiatalok nem választják a családorvosi praxist, mert látják a problémákat, így inkább szakosodnak vagy elmennek. A családorvosi rendszer kezd összeomlani.

Dr. Láng László kifejtette, hogy ha előrevetítjük az elkövetkező öt évet, látjuk, hogy ma már hány nyugdíjas orvos dolgozik. Az is egy nagy kérdés, hogy miért dolgozik a nyugdíjas orvos hetven-hetvenöt éves koráig. Azért, mert ezerkétszáz-ezernégyszáz lej a nyugdíja. Nálunk az orvosnak sincs meg a szociális biztonsága. A családorvos akkor mehet szabadságra, ha talál egy kollégát, aki helyettesíti. Aki szabadságra megy, az egyhavi fizetését oda kell adja a helyettesítőnek, ami azt jelenti, hogy az évi fizetésének az 1/12-ed része kiesik.

Mennyi időt tölt el egy háziorvos adminisztrációval?

Láng rávilágított, hogy az elektronikus rendszer mellett gyakorlatilag párhuzamosan fut a papíralapú dokumentáció a huszonegyedik században. A másik dolog, hogy az elektronikus rendszer nem a betegek érdekeit szolgálja, és nem is az orvosokéit, hanem a biztosítóéit. A szoftver is úgy lett kidolgozva, hogy semmi mást nem szolgál, csak azt, hogy a biztosító hozzájusson bizonyos adatokhoz, és legyen kontrollja minden felett, ami történik, ugyanakkor nem biztosítja a megfelelő hátteret ahhoz, hogy az orvosnak megkönnyítse a munkáját. Egy példa: azáltal, hogy elektronikai lekérdezési lehetőség van, még mindig az orvosra tolják át annak a felelősségét, hogy ellenőrizze, hogy a kisnyugdíjas kisnyugdíjas-e, a fogyatékos pedig fogyatékos-e. A rendszerben nem jelenik meg, hogy fogyatékos, de valójában az. A tizennyolc éves fiatalt kiveszik a rendszerből mint kiskorú, de nem teszik vissza nagykorúként. Amikor nem működik a rendszer — ami elég gyakori —, lehet dolgozni papíron, és utólag kell bevinni a rendszerbe az adatokat. Ennek az a felelőssége, hogy utólag, ha kiderül, hogy az illető nem volt biztosított, vagy valamilyen gyógyszerhez nincs hozzáférése, az orvos már kiadta a küldőpapírt, a receptet, de a rendszer valamilyen ok miatt visszadobja, ennek a teljes anyagi terhét az orvosra hárítva. Nagyon kell figyelni, mert ha egy recept nem megfelelően van kiikszelve, akár egy év múlva is jöhet az állami számvevőszék, és hozza a bírságot, azért, mert receptet adott annak, aki például papíron a kórházban volt, a kórházban nem volt meg a gyógyszer, és elküldték, hogy vegye meg…

Dr. Bácsa Réka megjegyezte, hogy előfordul, hogy jön a beteg a kártyával, az orvos felírja a receptet, a rendszer elfogadja, két hét múlva pedig kiderül, hogy nem volt biztosítva.

Dr. Láng László kiemelte, hogy hihetetlen mennyiségű jelentést kell leadni: az oltásokról, az elvégzett vizsgálatokról külön a biztosító, külön az egészségügyi igazgatóság felé. Akkora dokumentációs kötelezettség van, ami a betegekkel való foglalkozástól veszi el az időt. Néha nagyon kellemetlen, hogy bemegy a beteg a rendelőbe, az orvos nézi a monitort, és szegény beteg azt hiheti, hogy az orvos szórakozik. Ahhoz, hogy az orvos eljusson a betegig, ki kell keresse a rendszerben, hogy biztosított-e. Ez alapvetően felforgatja azt a kommunikációs csatornát, ami normálisan egy rendelőben levő beteg és egy orvos személyes kommunikációjában meg kellene legyen. Két napig legutóbb azt mondták, működött a rendszer, csak lassú volt. Ez azt jelentette, hogy egy beteg receptje tíz-tizenöt perc alatt készült el a két perc helyett. Nagyon nagy a bürokrácia. Minden egyes vizsgálathoz háziorvosi küldőpapír kell. Egy daganatos betegnek, aki havonta hatszor vagy hétszer jár be egynapos beutalással kezelésre, hatszor vagy hétszer el kell mennie a háziorvoshoz küldőpapírért — mutatott rá a rendszer visszásságaira dr. Láng László.

Dr. Andó Ottó hozzátette, hogy az sem természetes, hogy a kórházi beteg, ha kijön a kórházból, megnézi a szakorvos, megkapja az eredményt, és egy receptet is kellene kapjon, de ezt a szakorvos nem írja meg, hanem a beteg elmegy a családorvoshoz, és ő kell azt megírja.

Dr. Láng László szerint szintén a rendszer sajátossága az, hogy nagyon sok olyan magánpraxis van, amelynek nincs szerződése a biztosítóval. Elmegy a beteg a vizsgálatra, befizeti azt a nem kevés pénzt, és adnak egy kis cetlit a betegnek, hogy a gyógyszereket írja fel a háziorvos. Ez is egy pluszteher. Ha egy orvos elvégez egy szolgáltatást, azt finalizálnia kellene. Ezzel egy szegmens terhét áttolják egy másik szegmensre. Ez egy rendszernek a problémája. Emiatt néha ellehetetlenedik a munka. A családorvos is megengedhetné magának, hogy többet foglalkozzon a beteggel, de akkor kellene egy középkádert alkalmazzon, aki csak az adminisztratív munkát végzi. Ezt most nem tudja megengedni magának.

Hány beteget vizsgál meg egy orvos naponta? — tette fel a kérdést Sógor Beáta.

Láng válaszában elmondta, hogy az egészségbiztosító pénztár naponta húsz, ha a betegei száma meghaladja a kétezer-kétszázat, akkor huszonnégy vizsgálatot számol el az orvosi rendelőben, ezzel szemben egy ezernyolcszáz fős praxisban átlagban kijön a napi harminc konzultáció, téli időszakban akár ötven is lehet.