Húsvétkor, Krisztus feltámadásának ünnepén görögkatolikus köszöntésünkkel köszöntöm mindannyiukat: Krisztus feltámadt! Ezzel nem csak egy tényt közlök, nem csak felcserélem a köszöntés formáját, hanem a lehető legnagyobb, legteljesebb, tökéletes gazdagságot kívánom mindannyiuk számara, amit ember csak kívánhat. Mindannyian előrehaladunk az életben, de ezzel az előrehaladással nem az élet elvesztéséhez közeledünk, nem kifelé tartunk, hanem megérünk, alkalmassá válunk az életre, arra az életre, amelyet Krisztus szerzett meg nekünk az Ő feltámadásában, és amelyben részesíteni akar minket. Krisztus feltámadása tehát azt jelenti, hogy mi is győzedelmeskedünk a halál felett. Krisztus feltámadása ugyanis annak az igazságát osztja meg velünk, hogy végső soron a világosság mindig legyőzi a sötétséget, a jó a rosszat, az élet a halált. Krisztus feltámadásával megfordul a sorrend. Már nem arról van szó, hogy az életet követi a halál, hanem arról, hogy a halált követi az élet. Mindezt annak a szándékával mondom, hogy mindannyian örvendezők legyenek, hogy úgy éljek meg húsvét örömét családjuk körében, hogy örömükre nem vetődik semmiféle árnyék, mert Krisztus feltámadt, és a halál elenyészett.

Áldott ünnepet kívánok!