Az idei húsvét ünnepének különlegessége a Ferenc pápa által meghirdetett Isteni Irgalmasság rendkívüli szentéve. A II. Vatikáni Zsinat bezárásának 50. évfordulója kapcsán Szentatyánk úgy érezte: „Újra elérkezett az idő az Egyház számára, hogy vállalja a megbocsátás örömhírének hirdetését. Itt az idő, hogy visszatérjünk a lényeghez, hogy viseljük testvéreink gyöngeségeit és nehézségeit.” Mert nagyon jól látta, hogy „a megbocsátás új életet fakasztó erő, és bátorságot ad arra, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe.” (Misericordiae Vultus 10.)

Húsvét ünnepe ezt a reményteljes jövőt vetíti elénk: Isten irgalmas szeretetét. Gondolhatunk itt a tékozló fiát hazaváró és irgalmas szeretettel fogadó Atyára, vagy a bűnösökhöz irgalommal lehajló Jézusra, aki kijelenti: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél.”

Valóban újra elérkezett az idő az Egyház számára, hogy vállalja a megbocsátás örömhírének hirdetését. Bár joggal mondhatnánk, „mindig is ezt tette”! De vajon elhittük-e, hogy az üdvösség örömhíre nekünk szól? Vajon elfogadjuk-e, hogy mindannyian rászorulunk Isten irgalmára?

Isten — létünk első pillanatától — irgalmas szeretettel szeret bennünket. Csak nehezen tudjuk elfogadni, nem értjük, mint ahogy az apostolok sem értették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. De az üres sír elgondolkodtatta őket. …Hát ezt jövendölték a próféták! Nem is maradhatott a sírban, nem lehetett az enyészeté még a teste sem, hanem fel kellett támadnia, hogy örökké uralkodhasson, még a halálon is! …Ezt jelenti, hogy uralkodni fog Dávid házán mindörökké! …Ezt tette Isten irgalmas szeretete — és Szentatyánk az Irgalmasság rendkívüli szentévével kihangsúlyozza, hogy ÉRTÜNK! ÉRTEM!

A húsvéti jelenetekben nincsen vádaskodás, szemrehányás, csak öröm, béke és csodálkozás. Jézus egyszer sem rója fel tanítványainak gyávaságukat, még egy „ugye megmondtam!” sem hagyja el a száját. Csak köszönti őket: „Békesség nektek!” Bátorítja őket: „Ne féljetek!” Vagy ha kérdez, csak egy dolog felől érdeklődik: „Szeretsz-e?” …És higgyük el, ma sem tesz másként!

Egyházmegyénk lelkipásztori évének témája a Krisztus-közösség. Erről is hadd szóljunk röviden! Az Önátadás Éveiben törekedtünk megismerni Isten szeretetét, és befogadhattuk Krisztust életünkbe. De ez nem csupán önmagunkért történt, hanem elsősorban másokért. Ha Krisztust befogadjuk életünkbe, azonnal megértjük, hogy Isten szeretetközösség és azt akarja, hogy minden ember szeretetközösségben éljen. A legalapvetőbb szeretetközösség a család, melyet Krisztus tart össze, s az ilyen krisztusi közösségekből nőnek ki az egyházközségek, egyházmegyék és épül belőle Krisztus misztikus teste, az Egyház. Nem mindegy, hogy milyen az a közösség, amelyben élünk, amelyet mi magunk is formálunk, és amelyért — még ha ritkán gondolunk is rá — felelősek vagyunk.

Kedves Testvérek! Engedjük be a feltámadt Krisztust életünkbe. Tanuljunk tőle alázatot, engedelmességet, szelídséget és mindenekelőtt irgalmasságot, mely a boldog szeretetközösség alapja.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek allelujás, boldog húsvétot.

Feltámadt Krisztus!

Szatmárnémeti, 2016. március 27. Urunk feltámadásának ünnepén

+ Jenő püspök