A G. M. Zamfirescu Kulturális Központ és a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal a nagykárolyi Aurel Popp festőművésszel közreműködve, a márciusban nagy sikernek örvendett nőnapi eseményhez hasonlóan vasárnap délutánra ismét egy egyedülálló és kreatív közösségi élményfestést szervezett a hölgyek számára a szatmárnémeti Iparosotthonba.
„A nő, mint anya” tematikájú, belépőmentes eseményre kortól függetlenül várták a hölgyeket, csupán egy Google-kérdőív előzetes kitöltésére volt szükség, ugyanis a helyek számát korlátozták.

A kellemes zene és melegséget árasztó terem hamar megteremtették az alkotáshoz szükséges kedvet és hangulatot, amit az asztalokra készített vásznak, ecsetek és illatozó virágok csak tovább fokoztak. A kezdést és rövid csevegéseket követően az eseményt „irányító” Aurel Popp festőművész alkotni hívta a jelenlévőket — kezdetben gondoskodott a hangulat minőségéről, majd felmérte a „művészek” alkotással és rajzolással kapcsolatos tudását és tapasztalatait.

Elsősorban arra buzdította a résztvevőket, hogy papírt ragadva igyekezzenek utasításait követve lépésről léprésre lerajzolni azt, amit a közönség elé kihelyezett táblájára ő is firkantott — az első rajzból kiindulva a hölgyek és gyerekek sejthették, hogy valószínűleg portrét fognak festeni az est folyamán, mivel a festőművész a különféle formák után egyre inkább más és másféle arcok és figurák festésére próbálta megtanítani az alkotni vágyókat. A nem kevesebb mint öt különböző mókás arc sikeres lerajzolása után egy rövid szünet következett, amely alatt mindenki kiszolgálhatta magát az előtérben elhelyezett finomságokból, a szervezők pedig eközben gondoskodtak róla, hogy minden jelenlévő elé víz, ecset és festék kerüljön, hogy a szünet végeztével elkezdődhessen az igazi alkotás.

A röpke pihenő leteltével újra megtelt a terem, az izgalom és az alkotási vágy erősen sugárzott nemcsak a gyerekek, de a felnőtt hölgyek arcáról is. A színes festékek, a művészettel és kreativitással megtöltésre váró vásznak igencsak idilli környezetet teremtettek az amúgy is különleges szépséggel rendelkező Iparosotthon nagytermében. Rövidesen aztán elkezdődött az igazi alkotás: a festőművész utasítására mindenki vásznára felkerült az első két karika, ami a festmény alapjaként szolgált. A karikákat további alakzatok követték, melyekből aztán egyre inkább emberi forma köszönt vissza alkotójukra.

A terápiaként ható festés alatt szinte senki nem érezte hiányát a külvilágnak vagy a közösségi médiának, láthatóan mindenki teljes mértékben megélte a pillanatot, és igyekezett utat adni kreativitásának, kiszakadván ezáltal a szürke hétköznapok nyomasztó problémái alól.

Az igazi festés aztán akkor vette kezdetét, mikor a sok fekete festék használata után egyre több szín került a vásznakra, továbbá egyre másabb formák kezdték a művészek belső világát és személyiségét tükrözni. Az élvezet minden résztvevő arcáról messzire sugárzott, mindenki elégedetten pingálta művészi alkotását.
A közel háromórás élményfestés után rengeteg egyedi alkotás született, a festőművész által mutatott lépesek követése miatt hasonló koncepcióval, de eltérő színvilággal, érzésekkel és mondanivalóval.

Az est végén minden résztvevő büszkén vállalta remekművét, megcsodálván a többiek egyéni alkotásait is. A szervezők és a művész, Aurel Popp buzdítására mindenki megragadta festményét, és egy közös fotó erejéig a kamerába mosolyogva mutatta meg azt, sikeresnek titulálva ezáltal a mostani élményfestést is.

Szabó Beatrix