Lelküket is ünneplőbe öltöztették az avasújvárosiak a kettős ünnep vasárnapján — hiszen nem csak a 176 évvel ezelőtti március 15–re, a szabadságharc kezdetére emlékeztek, hanem a húsvét előtti fekete, avagy az ítélettétel vasárnapjára is, s ez utóbbira emlékeztetett az egyébként derűs-világos templomot komor ünnepélyessé tevő, fekete liturgikus textília is. 

„Nem a virtus, nem az erő, nem a leleményesség volt, ami megtartott bennünket több mint ezer esztendeje, hanem hogy bele tudtunk kapaszkodni valakibe, aki azt mondta: én vagyok az út, az igazság, az élet” – fogalmazott  prédikációjában Gellén Sándor esperes, aki János evangéliuma 6 részének azon soraira építette ünnepi igehirdetését, amelyekben Jézus azt firtatja a tizenkettőtől: vajon ők is el akarják-e hagyni? „Jézus ma is azt mondja: aki követni akar engem, meg kell járja a maga Golgotáját. Sokan elhagyták, de sokan is követik. 'Ti is el akartok menni?' Ma is nagyon nagy kérdés. És jön Simon Péter válasza: Uram, hát kihez mehetnénk? Te vagy az örök élet forrása. Ma ugyanez a kérdés szólal meg Jézus  ajkán; szól mindenkihez, legfőképp Európához, de az avasújvárosiakhoz is. Nem lehet elodázni a választ. Úgy akartok ünnepelni, hogy hiányzik belőle Jézus Krisztus, ti díszruhába öltözött magyarok? Úgy volt múlt, van jelen és lesz jövő, ha Krisztushoz megyünk.” – hangsúlyozta. 
A mindenkori forradalmak jelszavává lett szabadság, egyenlőség, testvériség üres szlogenné vált — hiszen mindent szabad, mindenki szólhat, csak Krisztusról nem szabad beszélni, pedig Isten nélkül nincs szabadság, mint ahogy Nélküle nincs sem testvériség, sem egyenlőség. „Mert a testvériség, az egyenlőség azt jelenti, hogy nem akarok a másik ember feje fölé nőni, hanem felemelem magamhoz — ehhez viszont az kell, hogy egymást nagyon nagyon szeressük.”

Az igehirdetést követően Kallós Krisztina és barátai igen színvonalasan előadott dalokkal és szavalattal örvendeztették meg a jelenlévőket, a megemlékezés pedig a hősök emlékművénél folytatódott.

Bár az időjárás némiképp '48 március 15-ét idézte, a szakadó eső most sem tántorította el az újvárosiakat attól, hogy szép számban gyűljenek össze, mint ahogy a Bokréta Néptáncegyüttes tagjai sem féltették ragyogó kalotaszegi viseletüket, s annak rendje és módja szerint táncra is perdültek.

Ünnepi gondolataiban Pataki Csaba, a megyei tanács és a Szatmár megyei RMDSZ elnöke kiemelte: az 1848-as hősök szellemisége, öröksége ott él minden magyar emberben, és a történelem során megtanultuk, hogy a szabadságot ki kell vívni, a jogainkért pedig meg kell küzdeni. De megtanultuk azt is, hogy  semmi sem végleges, ha nem teszünk érte, ezért a  márciusi ifjak példájából merítve kell belevágunk saját küzdelmünkbe — utalva ezzel legfőképp a bő két hónap múlva esedékes helyhatósági és EP-választásokra, illetve a decemberi parlamenti választásokra is. 

'A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik'

Az ünnepi gondolatok és koszorúzás után a megemlékezés hagyományosan Kőszegremetén folytatódott, a cseppet sem kiderülő időjárás és az egész Avasi-medencét beburkoló párafelhők ellenére  a Domokos-dombon magasló Széchenyi obeliszknél. 

Mint Sziszik József lelkipásztor köszöntőjében fogalmazott, ezekben a napokban Széchenyit és Kossuthot állítjuk magunk elé, akiknek útjaik szétváltak ugyan, de tudatunkban mégis együtt képviselik az ünnep eszméjét, a szabadság- és hazaszeretetet. „Egy ember, egy nemzet, egy nemes ügy keresztre feszítése nem a halált és a véget jelenti, hanem csak az igazságtalanság időleges megnyilvánulását. 'A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik' ~ mondta Széchenyi István , és szavai ma legalább olyan erővel kell szívünkbe és tudatunkba hasítsanak, mint a reformkorban. Szobor előtt megemlékezni nem sokat tesz, ő sokkal több, mert az élő Széchenyi az örök magyarság jövőbelendítője. A jövő pedig mindig arra van, amerre még nem jártunk, de menni szeretnénk. Ez az út soha nincs kész, meg kell építeni, s a jövőbe csak az tud eljutni, aki veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, amelyen korábban senki nem járt.” – mondta. 

 Az ünnepi gondolatokat itt is rövid, szavalatokból, a nőszövetség énekéből és a Bokrétások népdalénekléséből álló, ünnepi műsor követte, s koszorúzással, illetve a himnusz eléneklésével zárult. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!