A közösségi oldalak egyre népszerűbbek a fiatalok körében, sőt ma már divatnak számít, ha nemcsak egy, hanem több közösségi oldalon is regisztrálunk. Nem csoda hát, ha a fiatalok úgy érezhetik, „kimarad” a közösségből az, aki nem jelentkezett be ezekre az oldalakra.

Ma a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook 300 millió tagot számlál, leigázva minden más közösségi oldalt, felvetődik azonban a kérdés, milyen hatással vannak a felhasználók életére?

Annak idején, amikor először megjelentek, arra szánták őket, hogy boldoggá tegye az embereket, segítse az egymásra találást, a kapcsolatok létrejöttét. Többségük a mindenki valakinek az ismerőse elv miatt viszonylag megbízható, biztonságos helynek számított, ma azonban már mindez, mint a Facebooknál is, nem alapszabály, épp emiatt váltak veszélyes hellyé, könnyen kiszolgáltatott célponttá téve a felhasználókat.

Bár a fiatalok körében egyre népszerűbbek, hiszen életük minden pillanatát megoszthatják képek, bejegyzések formájában, a szülők körében ugyanakkor aggodalom ébredhet, hiszen a virtuális kapcsolatok gyengíthetik a hús-vér barátságokat azáltal, hogy a gyerekek a világhálón élnek társas életet. A szülőknek van mit tanulniuk, ha utol akarják érni a gyereküket, hiszen felügyelet nélkül lehetetlen nyomon követni, hogy mit is csinálnak tanulás közben/helyett, hogyan viselkednek, kivel mit beszélnek a világhálón. Talán ennek köszönhető, hogy ma már nagyon sok szülő is használja ezeket az oldalakat.

De hogyan befolyásolják mindennapi életüket a közösségi oldalak? Az alábbiakban erre kerestem a választ.

Varga Brigitta 13 éves általános iskolás, elmondása szerint körülbelül 5-6 órát tölt naponta közösségi oldalak látogatásával. „2011-ben kezdtem el Facebook-ozni, ismerkedem és a barátaimmal tartom a kapcsolatot, a tanulásban nem nagyon befolyásol, amikor iskola van, nem töltök ennyi időt internetezéssel.” A 22 éves Török Norbert állítása szerint mára már mindennapi rutinjává vált, hogy fellép a Facebookra, ebből következik, hogy mindennap használja, bár nem túl sok időt tölt a közösségi oldalakon, innen látja, mi történik másokkal, az ismerőseivel, barátaival. „Részét képezik a modern életünknek, ez alól én sem vagyok kivétel. Egyre több időt töltünk rajta ahelyett, hogy szocializálódnánk és igazi élményekkel gazdagodnánk. Én személy szerint a külföldi barátaimmal és rokonaimmal való kapcsolat fenntartására használom, illetve hogy hírekről és eseményekről értesüljek” — ismeri el Nagy Hajnalka-Csilla 23 éves egyetemista. A 21 éves, szintén egyetemista Lőrincz Noémi azonban úgy véli, hogy bár segít a kapcsolattartásban, „könnyen rá lehet szokni, egy idő után már annyit használja az ember, hogy nem jön, hogy személyesen is találkozzon a barátaival.” Az 53 éves Papp Anikó nyugdíjas is hallott már ezekről a közösségi oldalakról, de nem használja őket, véleménye szerint „valóságos dolgokkal kéne foglalkozni, nem virtuális világban élni”.

Mit mutatnak a felmérések?

Egy angliai felmérés szerint a közösségi oldalak okolhatóak a diákok egyre gyengébb iskolai teljesítményéért. Azok a gyerekek, akik túl sok időt töltenek az interneten, nehezen képesek beilleszkedni a társadalmi életbe, illetve rövidebb ideig képesek az órán figyelni. A tanárok szerint a házi feladatok egyre alacsonyabb színvonala is azzal magyarázható, hogy a gyerekek esténként tanulás helyett inkább Facebook-oznak vagy twitter-eznek.

A Developmental Psychology című lapban közzétett kutatás szerint azonban a veszély csak azokat fenyegeti, akiknek kellő lelki háttér híján egyébként is nehézségeik vannak a kapcsolatépítéssel és -fenntartással. Kiderült, hogy a valós életben magabiztos, a körülményekhez jól adaptálódó, ennél fogva könnyen kapcsolatot teremtő fiatalok a közösségi oldalakon is biztos kézzel irányítják életüket, és a technika adta lehetőségeket kapcsolataik ápolására és erősítésére használják, esetükben tehát nincs okuk a szülőknek különösebb aggodalomra.

Virtuális világ

Frigy Szabolcs, a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont iskolapszichológusa a témával kapcsolatban elmondta, a mai világ „a virtuális kapcsolatok világa, melyben presztízskérdéssé, státuszteremtővé vált a kapcsolatok száma”, ám arra is felhívta a figyelmet, hogy ebből a világból „hiányzik az írott-íratlan etika”. Mára az online ismerősök számának töredéke csak a „face to face”, valódi baráti kapcsolatok, így jelenítve meg „a Global Village (globális falu) működését, ahol mindenki tud mindenkiről mindent”, ez ráerősíthet a sztárkultuszra, így közelebb érezzük magunkat a médiaszemélyiségekhez. A közösségi oldalak pozitív hatással lehetnek a kapcsolattartásban mindaddig, amíg „nem válnak helyettesítő tényezővé”. A szakember úgy véli, ha ez bekövetkezik „megrekeszthetnek a személyiségfejlődésben, anonimitást biztosítva a felhasználóknak, kikerülve a személyiségproblémákat, ezáltal elleplezve a problémákat az életben”.

Azáltal, hogy csak a jól sikerült képeket tesszük fel és osztjuk meg, „torz képet alakítunk magunkról és másokról is, hiszen személyiségünknek csak a felét mutatjuk be, „az vagy, amit megosztasz”, nem tükrözi a valóságot, nem ettől teljes az ember” — magyarázza a szakember.

Frigy Szabolcs véleménye szerint felmerül az a kérdés is, hogy magánszférának számítanak-e ezek a közösségi oldalak. Ma már ki lehet szűrni, kivel mit szeretnénk megosztani, de ezzel nem igazán élnek a felhasználók, „használjuk, de nem teljes megértéssel”. Ennek köszönhetően a magánszféra összekeveredik a közszférával, hiszen az olyan közösségi oldalakon, mint a Facebook, „mi vagyunk az eladható termékek, magunkat bocsátjuk árúba, ezáltal perszonalizálható reklámokat hozva létre”. Napjainkban azonban már kezd megjelenni egy úgynevezett ellentrend: a tudatos internetezők ellentmondanak a divatnak, nem szerepelnek a közösségi oldalakon, azonban vannak, akik „más személyiséggel, alteregókat létrehozva, mégis felhasználóként jelennek meg”. A változás szelének számíthat a kisebb közösségi oldalak megjelenése is — véli a pszichológus.

György Anikó