A Szatmári Friss Újság egy beszélgetéssorozatot indított el: falvakon élő értelmiségiekkel, közéleti személyiségekkel és egyszerű emberekkel vitatjuk meg, hogyan lehetne kimozdulni a holtpontról, milyen módszerekkel lehetne pezsgőbbé tenni a falvak kulturális életét.

Az idősebb korosztály tagjai gyakran beszélnek arról, hogy régen bizonyos időközönként, esténként összeült a falu értelmisége, és beszélgettek a település életéről, megpróbáltak megoldásokat keresni a problémákra, hagyományőrző tevékenységeket szerveztek, ők voltak a szellemi és a kulturális élet fáklyavivői. Abban az időben nem igazán volt sok választási lehetőségük szórakozásra, kikapcsolódásra, közösségi életre. Miután nagyot változott a világ, ez a fajta közösségi élet idejét múlta, de nem igazán lehet azt mondani, hogy falvainkban új szokások jelentek meg, azt már inkább, hogy az emberek zárkózottabbak, befelé fordulóbbak lettek. Így jutottunk el oda, hogy ma már egyre kevesebb a kulturális élet a falvainkon. A Szatmári Friss Újság egy beszélgetéssorozatot indított el, hogy falvakon élő értelmiségiekkel, közéleti személyiségekkel és egyszerű emberekkel vitassa meg, hogyan lehetne kilépni ebből a helyzetből, milyen módszerekkel lehetne felpezsdíteni a falvak kulturális életét. Az első beszélgetésre Szatmárhegyen, a könyvtárban került sor közel harminc meghívott részvételével.

Kovács Ferenc lelkipásztor jónak tartja a falvak szellemi életének a felélesztésére irányuló kezdeményezést. A történelem folyamán a templom és az iskola volt a szellemi élet fáklyavivője. Az ókori görögöktől kezdve a középkoron át fejlődött az oktatás, később az évzárón a tanulók bemutatták azt, amit tanultak egy éven át. Ez a szokás sokáig megmaradt. Párhuzamosan folyt a kulturális élet az egyházaknál és az iskolákban. Trianon után egy eléggé nehéz és szokatlan helyzet alakult ki, a szellemi nagyokban (?) felmerült a kérdés: hogyan tovább? Több alkalommal előfordult már történelmünk során, hogy válságba került a kulturális élet, de mindig sikerült talpra állni. A kommunizmus éveiben a magyar nyelv megtartásában nagy szerepet játszott az egyház. Szatmárhegyen is kiváló kulturális élet működött, amiben nagy szerepe volt Magos Árpád lelkipásztornak. Az 1989-es változások után az értelmiség nem találta meg a helyét az új körülmények között. Ebben a válságos helyzetben is az egyház szervezett kulturális rendezvényeket. Az egyház ma is részt vesz a kulturális rendezvények szervezésében, de a fő feladata az evangélium hirdetése és terjesztése. Kovács Ferenc teljes mértékben egyetért azzal, hogy fel kellene ébreszteni a település kulturális életét, de meg kell találni az új formát, az új lehetőségeket.

Muzsnay Árpád művelődésszervező szerint a régi igényeket nem lehet és nem is érdemes újrateremteni. Ma már a fiatalok túlterheltek az iskolákban és a munkahelyeken is. A tv és az internet köti le az embereket.

Muntán Antal tanító középiskolásként, a tanítóképzőben kezdett el táncolni, majd a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban folytatta. Később Szamoskrassón hoztak létre néptánccsoportot, s ez a csoport eljutott az ország több megyéjébe. Miután Szatmárhegyre került, ott is alapított néptánccsoportot. Fényképekkel illusztrálta, hogy akár gumicsizmában, karbitlámpa fényénél próbáltak. 1993-ban az IKE alapított néptánccsoportot. Ez is sikeres volt, de a tagok férjhez mentek, megnősültek és elmaradtak. Később alakult egy újabb néptánccsoport, de az sem volt hosszú életű. Nehéz volt összehozni a próbákat, mert mindenkinek mindig dolga volt.

A beszélgetésen részt vett több szatmárhegyi pedagógus is, akik valamennyien szerveznek iskolai, iskolán kívüli és egyházi előadásokat.

Huszti Orsolya magyartanárnő tizenöt évvel ezelőtt járt a szatmárhegyi iskolába, és akkor még megrendezték Ki, mit tud? versenyeket a diákoknak, amelyek több kategóriában, több korosztály részvételével zajlottak. Orsolya számára kellemes emlékeket okoztak ezek a versenyek, és bár nem kaptak semmilyen különösebb jutalmat — talán egy oklevelet —, mégis nagyon sokan jelentkeztek önkéntesen. Ezek a versenyek vasárnap voltak megszervezve, elmentek a szülők, megtelt a kultúrotthon. Ma egy ilyen rendezvényt aligha lehetne megszervezni, nem akarnak a gyerekek verset mondani vagy egyáltalán felmenni a színpadra. A világ iránt jobban érdeklődnek. Egy közös kiránduláson jól érzik magukat. Ugyanez tapasztalható az egyháznál is, egy kirándulásra elmennek a fiatalok és az idősebbek is, de más rendezvényekre kevésbé. Lehet kapcsolatot tartani a diákokkal interneten. Ott válaszolnak a kérdésekre és részt vesznek az ott meghirdetett versenyeken is.

Muzsnay Árpád hozzáfűzte, hogy a szatmárhegyi iskola tanulói mindig bekapcsolódnak a Páskándi-megemlékezés műsorába. Látszik, hogy a pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, jobb és jobb szavalókat hallhatunk. A lényeg az, hogy a tanár és a diák közösen kell megtalálja azt a verset, amit a diák elő tud adni. Minden kulturális tevékenységhez kell valami motiváció. Kulturális műsorokon össze kell egyeztetni, hogy mikor jó a tömeges jelentkezés, és mikor fontos a minőség.

Medgyesi Beáta tanítónőnek is az a tapasztalata, hogy a templomi műsorokon a nagyobb gyerekek elmormolják a verset, de nem érzik azt, hogy számukra fontos a versmondás. Harmadik éve szervezik az anyák napi bált — ennek bevételét az iskolának ajánlják fel —, amelyen jól érzik magukat a diákok. Beáta úgy látja, hogy a problémák abból adódnak, hogy megváltozott a családok szerkezete. Az anyák kevesebbet vannak a gyerekekkel, ami meglátszik. A szocializáció legfőbb színtere a család, és ha ott problémák adódnak, akkor nehéz orvosolni a kialakult hibákat. Egyre több a viselkedészavaros gyerek, ami a családban létező problémák következménye.

Burján Margit, Csomai Emese, Ferenczi Loretta óvónők és Szűcs Éva tanárnő beszéltek sikereikről és kudarcaikról. Azt tapasztalják, hogy a kisebb gyerekek nagyobb lelkesedéssel vesznek részt az előadásokon. A gyerekek élvezettel készülnek, és az előadáson is jól érzik magukat. Nagyon népszerűek az anyák napi műsorok és az évzáró ünnepségek, amelyeken bemutatják az egész éves tevékenységük lényegét. Az tapasztalható, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre jobban izgulnak. Az óvodások jobban ragaszkodnak a felnőttekhez, mint a nagyobbak. Nekik is az a véleményük, hogy nagyon sok probléma a szülőktől indul. Műsort készítenek az imahétre és anyák napjára, a gyerekek várják, hogy előadják, és megdöbbenten tapasztalja az óvónő, hogy sok esetben a szülők nem mennek el, hogy meghallgassák a gyerekeiket, de az is előfordul, hogy több sem vesz részt az előadáson. Amikor megkérdezi a gyereket, hogy miért nem mentek el a szülei, a gyerek csalódottan mondja, hogy nem voltak hajlandók elmenni. Vannak olyan szülők, akik elmennek, de nem figyelnek oda, amikor a gyerekek szavalnak. Nagyon sok olyan gyerek van, akinek nincs meséskönyve.

Gál Gyöngyi magyartanár megállapította, hogy az iskola valóban egy kicsit elveszítette a szülőket. A gyerekekben tényleg több lelkesedés van, megszólíthatók mesemondó és versmondó versenyekre, sőt, diákszínjátszó fesztiválra is. Hogy a családokban mi történik, az nagyban befolyásolja a gyerekek viselkedését. Sajnos sok a csonka család, de általában a legtöbb családban anyagiakban és a külsőségekben igyekeznek megfelelni. Nagy a hajtás ilyen szempontból, nagy a verseny közöttük, talán ez az, ami miatt másképp látják az iskolai életet és a mindennapi életüket. Gyakran lehet tapasztalni, hogy a szülők nem kísérik el a gyerekeket rendezvényekre, jobb esetben csak az egyik szülő. Valahol elvesztettük a családot, és a családtagok is elvesztették egymást. Szatmárhegy más falvakhoz viszonyítva jó helyet foglal el kulturális téren, erősíti egymást az egyházi és a világi kultúra. Ápolják a Páskándi- és a Krüzselyi-kultuszt. Nemrég Papp Gábor könyvbemutatója jó alkalom volt arra, hogy felismerjük, mi az, amire nagyobb az igény, és mi az, amit jobban meg kell ismertetni, hogy legyen rá igény. Szatmárhegy egy nagyon szép természeti környezetben helyezkedik el, de kulturális szempontból is jobban ki lehet használni. Lehetne jobban népszerűsíteni a tájházat, a kápolnát stb. Ennek a beszélgetésnek az a feladata, hogy készüljön egy olyan terv, amit meg lehet valósítani, és pezsdüljön fel a szellemi élet. A könyvtárat el lehetne nevezni Páskándiról, és egy olyan központtá lehetne alakítani, ahol időnként lehetne találkozni és megbeszélni a közös dolgokat.

Papp József vállalkozó többször kezdeményezte, hogy a kultúrotthont nevezzék el Páskándiról, de az RMDSZ-es tanácsosok kisebbségben voltak, most viszont meg lehetne tenni. Összehasonlította a múltat a jelennel, és ő maga nem igazán lát kiutat ebből a zsákutcából, amibe a szellemi élet került.

Muzsnay Árpád a fontosnak tartja a könyvtár anyagának gyarapítását, főként korszerűsítését, és erre lenne is lehetőség, de helyet kell biztosítani. Ami viszont nagyon fontos: a könyvtáros a könyvtárral foglalkozzon, ott szervezzen találkozókat, és ne kapjon más feladatokat!

Medgyesi Éva nyugalmazott könyvtáros és Marian Éva jelenlegi könyvtáros a könyvtár hiányosságairól beszélt. Megcsappant az olvasók száma, de ez azzal is magyarázható, hogy nincsenek keresett könyvek.

Juhos Tímea az RMDSZ szatmárhegyi nőszervezete elnökeként próbálkozik moderntánc-oktatással, ami egy ideig megy, utána nem. Sok szó esik arról, hogy milyen jó volt régen, jó volt az akkori fiataloknak. A mai fiatalok másra vágynak. Valami újat kell kitalálni, olyat, ami vonzza őket.

Payzos Enikő és Sebesi Eszter diákok az IKE-tevékenységet szeretik, és sajnálják, hogy a fiatalok nagy része onnan is elmarad. Több típusú tevékenységgel próbálkoztak, de egy idő után nem volt rájuk igény.

Fehér Evelin Szatmárhegyen kezdte el a küzdősportot. Sokan jártak edzésre az elején, de végül csak ő maradt egyedül. Az elején még kijárt az edző, ám később neki kellett bejönnie a városba. Ha ő elkezd valamit, azt nem hagyja abba, de a tanulás az első számára. Heti nyolc edzése van, és van olyan nap, amikor kétszer is bejár a városba. Nem dolgozott hiába, hiszen Európa-bajnoki címet szerzett. Informatikai egyetemre készül. Véleménye szerint a fiatalok nem fognak bemenni a könyvtárba, hogy kivegyenek egy könyvet. Senkit sem érdekel egy tizenhatodik századi szerző könyve, mert a szavak felét sem érti, viszont vannak nagyon jó könyvek mai szerzőktől, és ezeket szívesen olvassák a fiatalok.

Felvetődött a kérdés: a szatmárhegyiekhez ki áll közelebb, Páskándi Géza vagy Krüzselyi Erzsébet? A legtöbben Krüzselyit kedvelik, de a Páskándi-rendezvények sokat segítettek a Kossuth-díjas költő, író, drámaíró megismerésében. Ismertté vált a hamarosan harmadik kötetét bemutató Papp Gábor is, aki tervet készített Szatmárhegy szellemi életének a megújítására.

Zágoni Mihály tárogatóművész a lokálpatriotizmus fontosságára figyelmeztet. Ez lenne az a pont, ahol nyitni lehetne és lendületet lehetne adni. Olyan dolgokban kell közösséget alkotni, amelyek érzéseket váltanak ki a gyerekekből. Egy távolabbi térség sajátosságait hiába hozzák fel példának, az nem érinti úgy meg a fiatalokat, mintha egy szatmárhegyi sajátosságból kiindulva próbálnánk megfogni őket. Ha valamit sikeres, ott mindig a helyi sajátosságokra építenek, a legtöbben azt kedvelik, amire ráismernek. A gyerekeket az óvodában lehet megfogni, abban a korban ugyanis sokkal nagyobb az érdeklődés és a befogadóképesség. A gyerek egy tiszta lap, mindenre úgy válaszol, ahogy az ingerek érik. Ha jó ingerek érik, pozitívan reagál, ha pedig rosszak, akkor negatívan. A legrosszabb az, ha nem érik ingerek. Minden gyerek, aki jó ingereket kap otthonról, másképp viselkedik, másként alakul a szépérzéke és a világlátása. A gyerek jövője attól függ, hogy milyen mintát lát otthon a szülők életében. Akit nem a szülő nevel, azt az iskola vagy az utca neveli. Félthetjük mi a kultúrát, ha nem jön utánunk egy olyan társadalom, amelyik azt fenntartja. Jelenleg identitászavar uralkodik a szülőknél, akik nem tudják, hogy hol a helyük a világban. Arra hajlanak, ahonnan jön az erősebb behatás. Azok az emberek, akik közelebb élnek az országhatárhoz, identitástudat szempontjából is gyengébbek. Erre a részre könnyebben behatol a nyugati hatás. Távolabb, ahol nem kapnak meg mindent olyan könnyen, megteremtik a maguk kultúráját. Ezeken a részeken könnyebben megy az önszerveződés, az önkifejezés. Nem az a jó szülő, aki mindent megad a gyerekének, és állandóan tömi az agyát, hanem az, aki jó példa, fogalmazott Zágoni.

A beszélgetés hasznosnak tűnt a szatmárhegyiek számára, és számtalan következtetést levontak belőle. Szűcs Szabolcs polgármester is egyetértett az elhangzottakkal, de várja a javaslatokat, hogy kik konkrétan milyen feladatokat vállalnak, hogy fellendüljön Szatmárhegy kulturális élete. Amennyiben konkrét javaslatok érkeznek, a helyi tanács megadja a szükséges anyagi támogatást, ígérte. Gál Gyöngyi magyartanár és Kovács József lelkipásztor az iskola és az egyház összefogásával első lépésként tervet készít egy tábor beindítására, amelyben többféle tevékenység fog majd zajlani.