A Szatmári Római Katolikus Püspökség Ifjúsági Irodája által szervezett hatnapos tábor mottója „Ott vagyok közöttük” (vö. Mt 18, 20), mely nem csak a tábor tematikáját adta, hanem remekül illeszkedett a szatmári egyházmegye idén kezdődött Gondviselés évéhez, valamint egyfajta ráhangolódásként szolgált a vasárnap kezdődő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is, amire a résztvevők közül sokan mennek majd.

A tábor programjai a már megszokott rend szerint épültek fel. Az ébresztő-torna-reggeli hármast követően elkezdődtek a délelőtti lelki programok. A táborozók a kiscsoportos beszélgetések alkalmával a gondviselő Isten jelenlétét keresték — aki itt van közöttünk — a természetben, embertársaikban, de elsősorban a legméltóságosabb oltáriszentségben. A délután folyamán a különböző sporttevékenységeken keresztül szintén megtapasztalhatták egymásban az Úr jelenlétét; egy-egy boldog pillanat megosztása, a közös öröm, bátorító szó, segítségnyújtás, kedves szó, de ugyanígy a baráti megintés, figyelmeztetés mind Isten jelenlétét tükrözheti a felebarátaink számára.

A szabadidős programok között idén is nagy sikert arattak a kézműves foglalkozások, amelyek keretében egy bőrdíszműves segítségével igen szép számban készültek a különböző karkötők és az Ifjúsági Iroda logójával ellátott kulcstartók. A keddi kirándulás alkalmával a SKI Gyimes szabadtéri bobpályát látogatták meg az ifik, majd szentmisét ünnepeltek a csíksomlyói kegytemplomban.

Az utolsó estén egy szentségimádás keretében adtak hálát az elmúlt hétért. A dicsőítésen a fiatalok külön próbákat tartva szervezték meg a zenei szolgálatot, valamint ők olvasták fel az elmélkedések szövegeit is. A rossz idő miatt elmaradt tábortűz helyett a fiatalok az előző napokban készített zoknibábok segítségével különböző kitalált történeteket adtak elő társaiknak. Az előadásoknál fontos szempont volt, hogy a csoportokban együtt dolgozva olyan történetek szülessenek, amelyeknek valami fontos üzenetük, mondanivalójuk van, továbbá a produkcióban minden elkészült bábnak szerepelnie kellett. Természetesen egy tábortűz hangulatát semmi sem pótolhatja, mégis a közös munka, az előadás és a közös nevetés talán csak jobban megerősítette az alig egy hét alatt közösséggé formálódott fiatal baráti társaságot, amelynek tagjait leginkább mégis csak „Az” hozta össze, aki mindvégig ott volt közöttük.

SZFÚ