Ismerősömmel beszélgettem, akinek az utóbbi évek során látható módon kedvez a szerencse. Olyan munkát végez, ami nem sok időt vesz igénybe, de sokat lehet vele keresni, így van pénze, és sok a szabadideje. Szavaiból mégis azt lehetett kivenni, hogy valami nincs rendben az életében. Arról panaszkodott, hogy úgy él a feleségével, mint ha kettejük közül az egyik albérlő lenne a házban; együtt vannak ugyan, de mindketten magányosnak érzik magukat, az érzelmi elhanyagoltság jellemzi őket, és egyre jobban halmozódnak a kielégítetlen vágyak. Megkérdezte: vajon mi hiányzik az életükből, hogy annak értelme legyen? A beszélgetésből az is kiderült, hogy mindkettejükben megvannak az egyéni vágyak, de sehogy sem lehet összeegyeztetni azokat, bármennyire szeretnék, nem tudnak megoldást találni ennek az állapotnak a kezelésére.

Valóban egyre többször találkozunk olyan esetekkel, amikor a párkapcsolatok olyan érdekkapcsolatokká válnak, amelyek azért maradnak meg, hogy legyen akivel el lehet járni hivatalos helyekre vagy olyan baráti társaságokba, ahova nem illik egyedül menni… Ezek a párok nem tudnak nyitottsággal és megértéssel egymáshoz közeledni, csak akkor, ha valamilyen kifelé megmutatkozó ok miatt szükségük van egymásra. A pszichológusok és a szociológusok általában azzal magyarázzák mindezt, hogy a háttérben az elköteleződés zavarai állnak. Gyakori a rossz családi minta. Az „albérletkapcsolatban” élő párok valamilyen módon, távolságtartó módon ugyan, de kívülről nézve összecsiszolódottnak tűnnek. Csak annyi energiát fordítanak egymásra, amennyi a gyerekkel való kapcsolathoz szükséges. Megfigyelések, kísérletek, kutatások támasztják alá, hogy ezek a párok kerülik a közös programokat, nem érdeklődnek egymás dolgai (talán betegségei) iránt, minimálisra csökken közöttük a kommunikáció, elhallgatják egymás előtt az egyéni problémáikat… Szakemberek sem tudnak határozott, egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy miért azokban a párkapcsolatokban gyakoribb az egymástól való eltávolodás, amelyeknél megoldódni látszanak az anyagi problémák. Egy kutatás eredményei szerint az ilyen párok egyik vagy mindkét tagja úgy próbálja meg kielégíteni az igényeit, hogy nyit a külvilág felé. Egyre gyakoribb viszont az a megoldás, hogy a feleségek lánygyermekeikkel, a férfiak fiaikkal szerveznek közös programokat, és úgy foglalják el magukat, úgy töltik el szabadidejüket. Ennek is megjelentek már a látható negatív következményei. Minél gyakoribbak az ilyen történetek, annál gyakoribbak a negatív minták, amelyek rossz irányba viszik a közösségek életvitelét. Mert a mai liberális küzdelmek, próbálkozások, látszatviselkedések gyakran erőltetettek, nevelési hibák következményei. Meg lehet tagadni a nő-férfi kapcsolat szabályrendszerét, de azzal felborul a rendszer, és minden a széthullásba, a semmibe vezet.