Vasárnap délelőtt az igehirdetésben Király Lajos batizi lelkipásztor a meglepődésről, a hat alapérzelem egyikéről szólt Mózes második könyve 17. részének első hét verse alapján. A meglepődés olyan rövid mentális és fiziológiai állapot, amit az emberek váratlan eseménynek következtében tapasztalnak meg, mely lehet semleges/mérsékelt, kellemes vagy kellemetlen. Izrael népe a pusztai vándorlás során „meglepődött”, amikor azt látta, hogy Isten a kősziklából is tud vizet adni számára a Szín-pusztában. Pál apostol analógiája szerint „mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1 Kor 10, 3–4) A pozitív meglepődés mindig ajándék is, akár tárgyi, akár érzelmi síkon történik a megtapasztalás. A mi legnagyobb ajándékunk — Pál szavaival élve — maga Jézus Krisztus, aki a mai „szomjazókat” hívja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (János 7, 37–38)

Az istentiszteleten részt vettek vállalkozók, presbiterek és orvosok is, más gyülekezetből. Ha a járványügyi helyzet nem akadályozza meg, akkor ezen a napon került volna sor a már szokássá vált labdarúgótornára, amelyen politikusok, vállalkozók, orvosok, presbiterek és lelkészek vehettek volna részt. Ugyan ezt nem tudták megtartani, istentiszteletre mégis elérkeztek néhányan, hogy találkozzanak: ebből is kitűnik, hogy a foci mellett fontos számukra a közösség. Közösen imádkoztak egy vállalkozó barátért, annak gyógyulásáért is. A tervek szerint szeptemberben megtartják a tornát.