A Szatmári Friss Újság történetében újabb kerek évfordulóhoz érkeztünk: a hétezredik lapszám megjelenése nem csak a szerkesztőség érdeme, hanem az Önöké is. Amikor a nyomtatott sajtó halálát jövendölte szakemberek egy csoportja, és a papír alapú sajtó valóban nehéz helyzetbe került az információk világhálón és mobiltelefonokon való gyors terjedése miatt, abban az időszakban, amikor világviszonylatban lapok megszűnéséről szóltak a hírek, olvasóink hűségének köszönhetően a Szatmár megyében megjelenő napilapok között piacvezetővé váltunk. Komoly elismerés ez számunkra, és jó hír is egyben, ugyanis azt is jelzi, hogy sokaknak fontos, hogyan alakul a magyarság jövője a megyében, sokan aggódnak iskoláinkért, egyházainkért, közösségeinkért, sokan vannak, akik itt válnak sikeressé, sokan vállalják, hogy idehaza kamatoztassák megszerzett tudásukat, sokan tartják szívügyüknek a nemzeti értékek és hagyományok átörökítését, sokak számára fontos, hogy évtizedek múlva is beszélhessünk magyar jövőről ezen a vidéken. Mi pedig örömmel számolunk be a sikerekről és megvalósításokról, de megtisztelőnek tartjuk azt is, hogy panaszaikkal és félelmeikkel egyaránt felkeresnek, köszönjük azt a több száz olvasói levelet, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy egy-egy témáról átfogóbb képet nyújthassunk, vagy egy-egy személyes problémafelvetéssel olyan jelenségre irányították a figyelmünket, amivel egy adott helyzet megoldását segíthettük elő.

Hétezer lapszám, több mint huszonhárom év, több százezer cikk, megszámlálhatatlan mennyiségű fotó — ma már kordokumentum a Szatmár megyei magyarság elmúlt évtizedeiről, ünnepekről és lesújtó pillanatokról, sikerekről és bukásokról, fejlődésről és pusztulásról. És mi lesz ezután? Mi arra készülünk, hogy az Önök életéről, a Szatmár megyei magyarság mindennapjairól sok ezer lapszámnyi krónikát írjunk még.

Elek Anikó