Csónakokkal, búvárokkal, kutyákkal, motoros siklóernyővel és drónnal is keresték az áldozatokat, mentették őket az egész napos, komplex helyzetgyakorlat során a határon átnyúló projekt keretében.

Nagy a nyüzsgés a csengeri Szamos-parton, egymás mellett sorakoznak a sérülteket ellátó sátrak, az utolsó eligazítások hangzanak a levegőben, nyolc csapat (a Multisalva Egyesület, a Felső-Tiszavidéki Búvár és Mentő Közhasznú Egyesület, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a román Vöröskereszt, a magyar Vöröskereszt, a Caritas, valamint a Nyír és Szamos Mentőállomány) több mint 150 tagja ugrásra készen várja a helyzetgyakorlat kezdetét. Gyenge László tűzoltó-alezredes köszönti a jelenlévőket és röviden ismerteti a helyzetet: árhullám vonul végig a Szamoson, nagyon sok személyt sodort magával a víz, többen a túlsó part fái közé sodródtak, őket is meg kell keresni — ráadásul gáterősítésre is szükség van. Komplex és komoly feladatok, de egy valódi katasztrófahelyzet „még ennél is cifrábbakat tud produkálni” — mondja az egyik vízi mentő, miközben az áldozatok keresésére indul. Sérülteket keresnek a folyó hullámaiban a búvárok is, a parton a mentőkutyák, a levegőben egy motoros siklóernyő, sőt, egy drón is. A közvetlenül a víz partján lévő kimenekítési pontnál csoportban állnak a vöröskeresztesek és várják az első sérültet, aki pár perc múlva meg is érkezik, comb-medence sérüléssel, kihűlt állapotban — ahogy kiáltják a csónakból a keresők. Aztán sorban érkezik a többi áldozat, két órát vízben töltött gerincsérült, lebénult gerincsérült, életjeleket nem mutató áldozat — folyamatosan szállítják őket a sérülteket ellátó sátorba, ahonnan messzire elhallatszik a jajgatásuk, kiabálásuk, hiszen valódi katasztrófa esetén ez így történne és az őket ellátóknak meg kell tanulniuk és meg kell szokniuk fájdalmas sikolyok, kiáltozások közepette dolgozni. Az egyik áldozat pszichológiai segítségnyújtásra is szorul: családjával együtt borult vízbe a csónakkal, de egyedül csak ő élte túl a szerencsétlenséget, s kétségbeesetten szólítgatja szeretteit. Közben egy másik mentőcsapat elindul azokért az áldozatokért, akik a túlsó part fái közé sodródtak, a törött végtagúak és koponyasérülésesek között egy teljesen részeg fiatalt is találnak, akit szintén el kell látniuk.

„Ez a legfontosabb, ezek a helyzetgyakorlatok!” — jelenti ki Fülöp Szabolcs, a Multisalva Egyesület vezetője s egyben az egész határon átnyúló projekt mozgatórugója. „Bár ennek a projektnek az egyik fő célja az intézmények közötti együttműködés erősítése, és több kormány-, illetve civil szervezet is részt vesz benne, a legfőbb cél a kapacitás, a tudás felmérése. Hiszen az ilyen gyakorlatok során rengeteget tanulnak is egymástól — még ha talán nem is beszélik egymás nyelvét” — mondja, utalva arra, hogy például a román Vöröskereszt jelen lévő tagjai közül nem mindenki beszél magyarul, de amint lefordították nekik, milyen sérülései vannak az áldozatnak, ugyanazokkal a mozdulatokkal, a magyar vöröskeresztesekkel közösen látták el a sebeket.

Amint azt Fülöptől megtudtuk, a projekt időtartama alatt még két nagyszabású helyzetgyakorlatot terveznek: különböző járművek és benne rekedt utasaik vízből történő mentését, illetve jégről mentést.

Szabó Kinga Mária