Vasárnap a Borókagyökér Egyesület udvarán ültetik el a Remény Fáját, hogy legyen gyökere a hitnek, a reménynek, a szeretetnek, amire minden embernek szüksége van, még ha nem is ismeri be.

A tavasz az örök megújulás, az új élet és a faültetés évszaka, s egy ilyen, mondhatni mindennapi, megszokott eseményre hív és vár szeretettel minden érdeklődőt a Borókagyökér Egyesület március 24-én, vasárnap 13 órára a Lépésházhoz — ahol a mindennapi megszokott most valami különlegessé változik, ugyanis az egyszerű platáncsemete a Remény Fájává lesz. „Ennek a fának itt van a helye nálunk. Szeretettel várjuk arra a helyre, amely felekezeti és politikai hovatartozást félretéve már hosszú évek óta összehoz bennünket, a Remény Fája pedig még egy okot ad arra, hogy találkozzunk, együtt legyünk most, az elültetésénél s majd a lombja árnyékában is. Régi igazság, hogy aki fát ültet, az a jövőre gondol, ez a fa pedig reményt ad arra is, hogy fennmaradunk, emberek maradunk. Reményt ad arra, hogy ördögeinket (gyávaság, kapzsiság, irigység, gonoszság, féltékenység, rosszindulat, s még sorolhatnám bőven) a kapun kívül hagyva, valami széppel, jóval, szeretettel, megbecsüléssel és hittel feltöltődve térjünk innen haza. Minden embernek szüksége van hitre, reményre, szeretetre, még akkor is, ha nem ismeri ezt be önmagának sem” — magyarázza az egyesületet vezető Szejke Judit. Hozzáteszi: a Remény Fája három ember ötleteinek az összefonódásából alakult; az alapötlet Sipos Zsolt sárospataki hagyományőrző fejéből pattant ki; hogy maga a fa platánfa legyen, azt egy szatmárnémeti színművész javasolta, aki lelki szemeivel látta is maga előtt a hatalmasra terebélyesedett fát, amely — akárcsak a margitszigeti ősplatán — évszázadok múltán is üzenet lesz a jövő nemzedékének; a három pántlikával (a szeretet piros, a hit fehér, a remény zöld színével) való felszalagozása pedig Lajter Imre gondolata volt.

A rendezvény az örök színművészpáros Tóth-Páll Miklós és Méhes Kati szavalatával, valamint népdalcsokrával kezdődik, majd a városi, illetve vidéki néptánccsoportok fiataljai perdülnek a jelenlévők elé, azt követően pedig a különböző egyházak képviselői mondanak egy-egy rövid imát, felszalagozzák a csemetét, Seres Ferenc elszavalja A platán ódáját, s a különleges faültetés az ifjak körtáncával zárul. „Saját hagyományukhoz híven minden érdeklődőt nyitott szívvel, tárt kapuval várunk, függetlenül attól, hogy kíváncsiság, laza családi program vágya vagy az együtt lenni akarás vezeti lépteit a Borókagyökér Egyesülethez — de arra kérem őket, hozzanak magukkal egy marék földet, hogy a gyakorlatban és jelképesen is közös földben gyökerezzen a hit, a remény és a szeretet” — mondja Szejke Judit.