Miért csak elvétve találunk hazai zöldséget, gyümölcsöt az áruházláncok polcain? Mert az egyszerű gazda nem tudja olyan olcsón megtermelni, mint amennyit a multik ajánlanak érte. Szövetkezeteknek viszont már sikerült áttörniük ezen a korláton (is). Az individualizmus a mezőgazdaságban nem igazán kifizetődő, de a mai napig kísértő múlt (és nem csak) miatt arra sem könnyű rábírni a termelőket, hogy szövetkezetbe tömörüljenek.

Amióta világ a világ, aki egymaga próbálkozik valamivel, sokkal nehezebben boldogul, mint az, akinek társai, szövetségesei vannak — nem kivétel ez alól a mezőgazdaság sem, mint ahogy azok a termelők sem, akik több tíz vagy száz hektáron gazdálkodnak. Lehet ugyanis bármilyen „nagygazda” s termesztheti a legjobb minőségű, legkevésbé vegyszerezett s hagyományos hazai gyümölcs- vagy zöldségfajtákat, portékájával nemigen tud bejutni az áruházláncok polcaira, de még a legtöbb feldolgozóüzembe se és kénytelen jóval nagyobb árat kérni a termésért, hogy fedezni tudja borsos költségeit — s ez csak a két legfőbb gond, amivel szembesülnek minden évben. Persze jelentősen változnak a dolgok, ha nem egymagukban, hanem egyesületekbe vagy szövetkezetekbe tömörülve próbálkoznak, mint ahogy teszik ezt a nyugati országok mezőgazdászai, akik már hosszú évtizedek óta társulásokba álltak össze és értek el eredményeket. S tetszik vagy sem, ma már a hazai termelők számára is egyre inkább létkérdés az összefogás — bár egyre többen ismerik fel és el ennek szükségszerűségét, még mindig nagyon erősen kísért a múlt, az egykori rájuk kényszerített kommunista mezőgazdasági termelő szövetkezetek emléke, főleg az idősebb generációt. Pedig az akkori és napjaink szövetkezetei között nem is lehetne nagyobb a különbség, azt már nem is említve, hogy ezek a szövetkezetek mennyire fontosak a helyi, hatékony vidékfejlesztésben. Épp ezért indult útjára nemég az Agricoop elnevezésű országos program, amelynek célja, hogy minél több mezőgazdasági szövetkezet alakuljon és természetesen legyen működőképes, a program keretében pedig a Szatmár megyei gazdák is segítséget kapnak mezőgazdasági szövetkezetek vagy termelői csoportok létrehozására, és az ezek nyújtotta lehetőségek kihasználására — egy szövetkezet már meg is alakult a megyében, ötöt pedig csak hajszál választ el attól, hogy az alakítási procedúra lezáruljon.

Nem csak érdekes és hasznos, de igencsak szükséges konferencia helyszíne volt  a mikolai kulturális központ, ahol a mezőgazdasági szövetkezetek ösztönzésének fontosságáról és a helyi vidékfejlesztésben játszott szerepéről tartottak előadást — azaz inkább sok témát érintő, élénk interaktív beszélgetés zajlott, hiszen a résztvevő termelők rengeteg gyakorlati kérdéssel, felvetéssel fordultak az előadók felé, s a kapott válaszokat azonnal megvitatták velük és egymással is.

Az egybegyűlteket, a megye különböző részeiről érkezett mezőgazdászokat Tóga István köszöntötte, ismertetve a 2014-2020-as Nemzeti Vidékfejlesztési Tervből támogatott Mezőgazdasági termelők részére nyújtott tanácsadás, szövetkezetek létrehozása és fejlesztése érdekében megnevezésű, országos programot, amelyet 'jobb későn, mint soha' alapon, hiszen legalább 15 évvel ezelőtt kellett volna, de pár héttel ezelőtt indított útjára a szaktárca. „Bő évtizede dolgozunk ezen a területen és nagyon jól tudjuk, milyen gondokkal, buktatókkal, akadályokkal szembesülnek a mezőgazdasági termelők. Nagyon sok gond van, de a három és általános legfőbb: a kis- és közepes méretű gazdaságok gyenge felszereltsége — hiányzik a technológia, a modern gépek s nem csak a traktorra, kombájnra gondolok, hanem azok a gépsorok is, amelyek a zöldséget-gyümölcsöt megtisztítják, csomagolják; a feldolgozási lehetőségek/tárolási lehetőségek korlátozott száma s talán a legnagyobb kihívás: a gazdáknak szinte lehetetlen betörni az országos és/vagy nemzetközi piacra, felkerülni terméseikkel/termékeikkel az áruházláncok polcaira. Paradoxon, de tény: a több milliárd eurós támogatások ellenére a hazai üzletekben alig van hazai termék. ” – fogalmazott. Mondataival pedig kinyitotta azt a bizonyos szelencét, a termelők szinte egymás szavába vágva sorolták — hiszen legtöbbjük kopogtatott már a nagy, nemzetközi áruházláncok helyi képviseleteinek, de a kisebb, zonális vagy megyei áruházláncok ajtaján is — : lehetetlen az üzletláncok elvárásainak megfelelni, mert nem tudják olyan alacsony árakon megtermelni a zöldséget/gyümölcsöt, mint amennyiért azok fel akarnák vásárolni, ráadásul a megkövetelt minőség – mennyiség – folyamatosság kitét sem mindig megoldható ; hiányoznak a nagybani tárolási helyek (s ez főleg a könnyen romló nyári gyümölcsök — eper, málna, ribizli — esetében óriási gond). Mindezek mellett komoly problémát jelent az is, ha egy-két gazdálkodó beindul egy termékkel, sikerül jó piacot, állandó felvásárlókat megcsípnie, a környezetében rögtön mindenki arra a bizonyos zöldség vagy gyümölcs termesztésére áll rá. Mint elhangzott, ma már egy termelőnek nem csak gazdának, de pályázatíró szakembernek és aktív marketingesnek kell(ene) lennie ahhoz, hogy tisztességesen megéljen a munkájából — ami persze kivitelezhetetlen, mert vagy a szántóföldön van reggeltől-estig az ember (hiszen még a régi mondás is úgy tartja: a gazda szeme 'hizlalja' a termést), vagy a számítógép előtt vadássza a pályázati lehetőségeket (ha ért a számítógépes kereséshez) vagy felvásárlók, üzletláncok, feldolgozóüzemek ajtaján kopogtat és házal a termésével. „Napjaink legnagyobb kihívása a termelési/előállítási költségek csökkentése, mert csak így tudjuk alacsonyabb áron eladásra kínálni a megtermelt árut. És erre is van egy jó megoldás: az egyesületek, szövetkezetek létrehozása. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági, termelői nagyhatalmak számító országokban a gazdák legtöbbje (Franciaországban 75 %, Hollandiában 104 %) valamilyen társulásnak a tagja — persze, ők már évtizedek és generációk óta így működnek, s ez a legtermészetesebb számukra, de egyszer csak el kell kezdeni itthon is a szövetkezetek megalakítását.” – hangsúlyozta Tóga, konkrét példaként hozva fel a termelők által korábban említett krumplimosó-csomagoló gépsort, amelynek átlagára 133 000 euró — ez egy gazdának óriási összeg, de tíznek már nem olyan sok.

Itt szólalt fel az a fiatalember, aki Halmi határában épített egy gyümölcsátvevő-központot s már több külföldi felvásárlóval (üzletekkel, feldolgozókkal) is szerződést kötött, de mint hangsúlyozta: csak az eu-s normáknak megfelelő termést veszik át — ezt egy komplex, talaj– és vízminőséget, műtrágyahasználatot elemző vizsgálat igazol, amelynek elvégzése 1500 euróba kerül. „Ha maguknak nincs ilyen igazolásuk, nem fogom tudni felvásárolni a gyümölcsüket, hiába csodaszép és ízletes. Viszont a vizsgálat ára minden gyümölcsfajtára és termesztési területre 1500 euró, számolják csak ki, egy gazdának mennyibe kerül? A szövetkezetben ez a kiadás is oszlik.” – magyarázta.

Tóga rámutatott: az országban jelenleg 3 756 000 kis- és közepes gazda van nyilvántartva, akik a termelés 96,7 %–át adják, ám alig 1 százalékuk tagja valamilyen társulásnak — ezért is jött létre az országos Agricoop-program, melynek célja egyrészt hogy segítse a gazdákat a szövetkezetek létrehozásában, másrészt, hogy ezek a szövetkezetek működő– és életképesek legyenek hosszú éveken keresztül. A szövetkezetek létrehozása pedig annál is fontosabb, mivel a következő lehívási ciklusban az Unio agrárpolitikája változni fog s a nagytermelők helyett a kisebb gazdák alkotta szövetkezeteket helyezi előtérbe, akárcsak az országos mezőgazdasági stratégia. De bármennyire fontos és hasznos, a 'mezőgazdasági szövetkezet' fogalom nálunk még mindig nagyon negatív emlékekkel párosul — kísért a múlt, és főleg az idősebb generáció tagjai ódzkodnak (érthető módon) szövetkezni, aggodalmuknak pedig hangot is adtak. Mint a program regionális felelőse, Adina Dabu, mind Tóga István a lehető legrészletesebben elmagyarázva igyekezett megnyugtatni őket, hiszen az akkori és napjaink szövetkezetei között nem is lehetne nagyobb a különbség: „Itt most mindenben önök döntenek! Egy szövetkezet megalakításához minimum öt gazda szükséges és ez az öt ember dönti el, mi kerüljön az alapszabályzatban, ki mivel száll be a közösbe, ők hozzák meg azokat a szabályokat, amiket aztán valamennyiüknek be kell tartaniuk — első perctől dönthetnek arról például, hogy az alapítótagok több kedvezményben részesülnek min a majd később társulók, vagy hogy a szövetkezet tagjaitól az átlag 0,75 lej/liternél magasabb áron vásárolják majd fel a tejet, zöldséget ha egy feldolgozóüzem létrehozásában is gondolkodnak. A lehetőségek száma végtelen, és az előnyöké is nagyon sok, ráadásul öt évig többféle adókedvezményben is részesülnek a tagok.” – mutattak rá, Tóga hozzátéve azt is: Szatmár megyében egy szövetkezet már meg is alakult, öt pedig napokon belül meg fog alakulni.

Szabó Kinga Mária