Két barangoló

Középkori történelem modern köntösben

Fotók: Habarics Zsolt
2021.10.17 - 13:00
Románia és Ukrajna között fekszik egy különleges történelmi régió — Bukovina. Számos egyedi turisztikai látványossággal hívja fel magára a figyelmet, miközben a büszke és hagyománytisztelő magatartás érezhetően tapad át az itt megforduló látogatókra is.

Hazánk északkeleti részében, az azonos elnevezésű folyó partján fekszik Szucsáva városa. Története szorosan összeforrt Moldva múltjával és fejlődésével. Egészen a 13. századba ugrottunk vissza, midőn a város keleti részén fekvő egykori fejedelmi vár romjaiban — ma a nevezetes Bukovinai Nemzeti Múzeumban tettünk látogatást.

1388-ban I. Péter (Petru Muşat), Moldva fejedelme áthelyezi fővárosát Szeretvásárról (Siret) Szucsávára (Suceava), és rögtön két erődöt is építtet a város keleti és nyugati oldalába. Mindkettő a főváros védelmére szolgált, és az új moldvai állam függetlenségének védelmi pilléreit képezték. A fejedelmi vár alapelrendezése a lengyel balti építészeti stílushoz hasonlóan szabályos téglalap alakban épült, sarkaiban és oldalában összesen hét bástyával. A falakat 2 méter vastag, habarccsal kitöltött kőből és zúzott téglából építették, fagerendákkal segítve az esetleges repedések és megsüllyedések elkerülését. Egy 1,5 méter sugarú, félkör alakú kapun lehetett bejutni a várba, ami a déli oldalban helyezkedett el. Középen nagy belső udvar volt, a falak mentén pedig mély, boltíves pincéket alakítottak ki. A falaktól 4 méterre körbe változó mélységű védelmi árkot ástak.

Az erőd átalakítását és kibővítését I. Sándor (Jó Sándor/Alexandru cel Bun) fejedelem szorgalmazta. Délen az erőd falával párhuzamosan még egy falat húzatott fel azzal a céllal, hogy megvédje a bejáratot. Kikövezte a belső udvart és a várhoz vezető bekötőutakat is.

Moldva leghíresebb és leghosszabb ideig uralkodó fejedelme III. István

(Nagy István/Ştefan cel Mare) volt 1457–1504 között. Ebben az időben élte fénykorát a város, annak ellenére, hogy közben három támadás is érte.

Először 1476-ban II. Mohamed szultán vette ostrom alá a várat, de nem sikerült elfoglalnia. Rávilágított viszont a védelmi rendszer gyengeségeire, amiket az uralkodó azonnal orvosolt. Egy második fallal vonták körbe a teljes várfalat, így megduplázva az eddigi 2 méteres vastagságot, illetve a bástyák félkör alakú megerősítést kaptak.

Másodszor 1485-ben ismét a törökök támadták meg, II. Bajazid oszmán szultán vezetésével, de ennek a támadásnak is ellenállt.

A harmadik ostromra 1497-ben került sor a lengyelek részéről. A három hétig tartó támadást maga Albert János lengyel király vezette.

A krónikák úgy emlékeznek meg róla, hogy amit nappal leromboltak, az csodával határos módon éjszaka felépült, így kapta a fejedelmi vár a meghódíthatatlan elnevezést.

III. István halálával viszont ez a sikersorozat megszakadt, s a vár a török kézre került. 1564-ben a szultán parancsára Alexandru Lăpuşneanu feltölti fával a várat, és felgyújtja, a fővárost pedig átköltözteti Jászvásárra (Iaşi).

A tűzkár után újra megerősítették, de 1675-ben török felszólításra Dumitraşcu Cantacuzino ismét lerombolja.

Miután a fejedelmi vár több mint kétszáz éven át volt a moldvai fejedelmek fő rezidenciája, a rombolás után már senki nem újította fel, sőt, a 17. században egy földrengés is rásegített a teljes pusztulására.

Az erődítményt először Karl Romstorfer osztrák építész tárta fel. 1895 és 1904 között kiásatta a már betemetett és bokrokkal benőtt épületmaradványok jelentős részét. Az 1950-es években aztán elkezdődött az erődítmény módszeres régészeti feltárása, majd a vár maradványainak felhasználásával múzeumot alakítottak ki.

2004-ben a vár felkerült a történelmi műemlékek listájára, és 2006-tól kezdődően minden évben helyt ad a Középkori Művészetek Fesztiváljának.

A vár- és védőfalakból álló középkori építészeti maradványt végül egy négyéves projekt keretén belül helyreállították, és 2016-tól állandó kiállítások fellegvárává, Bukovina Nemzeti Múzeumává vált.

Ennyi történelmi lecke után jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy vajon miért is érdemes meglátogatni ezt a középkori erődöt.

Visszanyúlni a gyökereinkhez, feleleveníteni a történelem kifakult lapjait, érdekessé és látványossá tenni a mai felgyorsult világ számára is bizony nehéz feladat, de annál szebb. Mi sem gondoltuk volna, hogy a modern kor technikai vívmányai, mint a nagy kivetítők, mozgásérzékelő szenzorok, prezentációs eszközök, falra vetített videók át tudják adni a vár dicső múltjának hangulatát… és mégis.

A vár már látványában is igazán impozáns. A hídon végigsétálva érkeztünk meg a bejáratához, miközben alattunk nyújtózkodott a védelmi árok. A vastag falak között masszívan ékelődik a fémbordákkal megerősített faajtó. Befelé haladva a boltíves folyosón kezdődött meg a kaland, midőn az első berendezett terembe léptünk. A vizuális élmény nemcsak a kiállítási tárgyak által, de a hozzájuk kapcsolódó videókon át is megszólított. Fegyvertár, kovácsműhely, a fejedelmek történelmét bemutató zászlók, vértek. Az ásatásokon feltárt középkori leletek, rajtuk a gyakran visszatérő moldvai címer (a bölényfej, szarvai között az ötágú csillaggal, jobb oldalán a nap, míg bal oldalán a hold karéja foglal helyet), misztikus állatok képei, kápolna. Hatalmas könyvből, virtuális lapozással olvashatjuk és nézhetjük a város történelmét, digitális térképen láthatjuk a többi erőd elhelyezkedését, és kivetítő segítségével középkori népviseletbe is öltözhetünk.

Ha mindez még mindig nem lett volna elég vonzó, akkor a bástyák között sétálva elénk táruló széles panoráma a városról és az esti fényekben a vár falain megelevenedő csatajelenetek biztosan meggyőznek mindenkit arról, hogy kihagyhatatlan élmény a fejedelmi erőd meglátogatása.

Szöveg: Habarics Ilona

NÉZZE MEG A FOTÓSOROZATOT IS!