Út a hagyományokon, a kastélyok, várak, középkori templomok és a gótika világán át a reformáció és a magyar irodalom bölcsőjébe, a Tündérmezőbe — ahol a természet és az ember olyan káprázatos örökséget hagyott maga után az utókornak, amilyenből nincs túl sok a világon.

A nagyvárosok, aquaparkok, „világcsodák” felé tartva számtalanszor rohanunk el a tőlünk karnyújtásnyira, a történelmi Szatmár másik oldalán lévő kisméretű templomok, haranglábak, ódon, álmos hangulatú kis falvak mellett, sokszor észre sem véve azokat. Pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország középkori templomokban, kúriákban, kastélyokban egyik leggazdagabb vidéke, ezen épületeknek olyan sűrű hálózata maradt itt fent, amely egyedülálló. Észak-Magyarország és Erdély közé ékelődve, az egykori Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék összekötő szerepet játszottak nem csak az építészetben, hanem a művészetekben is, melynek megtalálható a lenyomata a középkori egyházi örökségen is. A megye középkori templomainak legszebb csoportját a Felső-Tiszavidéken található kegyhelyek alkotják, s díszítettségük és méreteik miatt nem véletlenül érdemelték ki a „vidék ékszerdobozai” megnevezést — főleg felújításukat követően. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft.-nek (SZSZBMFÜ) köszönhetően Középkori templomok útja néven született meg az a tematikus útvonal, amely a Kárpát-medencében egyedülálló vallási és kulturális örökséggel szeretné mélyrehatóan megismertetni az érdeklődőket, a kulturális, a kerékpáros vagy éppen a vízi túrákra vágyókat.

Ez a tematikus útvonal hivatott bemutatni a valaha egy történelmi régiót alkotó Északkelet-Magyarország, Kárpátalja, valamint a Partium északi részének középkori egyházi örökségét. Az útvonal területileg a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, a romániai Szatmár és az ukrajnai Kárpátalja megyén halad keresztül, melyeket összekötnek a közös történelmi gyökerek. Kárpátalja középkori templomai jelentik a nyugati kereszténység keleti határvonalát, itt ér véget a gótika és veszi kezdetét a fatemplomok földje és az ortodoxia. A viharos történelmű Kárpátalján viharos múltjuk volt a templomoknak is. Sokuk elpusztult a tatárjárás után, a reformáció előretörésével a megmaradtak sorra a protestánsokhoz kerültek, számos épület égett le a kora újkor szabadság-küzdelmeiben, a szovjet időkben pedig több esetben lett Isten házából ateista múzeum. Mára a történelem „megnyugodott” és az egyházi örökség turisztikai látványossággá vált.

Magyarország és Partium területén a Középkori templomok útja túraútvonal az elmúlt évek során rendkívül dinamikusan fejlődött és bővült, olyannyira, hogy mára az egyik legjelentősebb tematikus túraútvonallá vált a Kárpát-medencében. A Középkori templomok útját örökségtúra-útvonalak szegélyezik, amelyek a Felső-Tiszavidék, a Nyírség és Partium kulturális örökségének leglátványosabb elemeit fűzik egy sorba — egyfajta kulturális zarándokutat alkotva a múlt relikviái, a természet reliktumai, a történelem emlékhelyein át, ízes falatokkal és még inkább ízes, pontosabban gyümölcsös pálinkákkal fűszerezve. S bár ezek a túrák egyre ismertebbek és népszerűbbek, a SZSZBMFÜ kétnapos tanulmányutat szervezett újságírók számára, hogy minél többen kapjanak kedvet ezekhez az egy vagy akár többnapos túrákhoz.

Első megállónkon, a megye névadó Árpád-kori településén, Szabolcsban — ahol a Szabolcs Vezér Íjászai Hagyományőrző Egyesület tagjai köszöntöttek — nem csak Közép-Európa legnagyobb földvára található, hanem például a térség legelső temploma is. Az a templom, amelyben 1092 májusában Szent László király meghozta és kihirdette híres törvényeit. „Töméntelen érték koncentrálódott erre a területre, rengeteg történelmi emlékhely is található itt a szakrális értékek mellett — mondta Deák Attila projektmenedzser. — Kastélyokban, kúriákban gazdag vidék ez, a holtágak szövevényében megbúvó, szebbnél szebb épületekkel, amelyek 80%-a 2007-től kezdődően megújult. S nem mellesleg itt található az alföldi vegetáció utolsó bástyája, a bátorligeti ősláp is.” S hogy miért a középkori templomok? Mert a középkorban a lápvilágban oltalomra találtak a templomok, a török hadak nem nagyon portyáztak arra. A térség lakosságának zöme református, s éppen ezért a barokk itt nem tudott teret hódítani — a helyiek nem is akartak, de pénzük sem volt nagy, barokk stílusú templomokat építeni, inkább „megvigyázták” a középkorban építetteket. Magyarország első vallásrégiója volt ez a térség, s a kutatási, idegenforgalmi és örökségvédelmi céllal egyaránt bíró projekt megvalósítása során elképesztő mennyiségű fali freskó került elő a meszelés alól a református templomokban. Két év alatt kilenc templomot tettek rendbe — többek között a Szatmárnémetitől pár kilométerre lévő csengeri, gacsályi, vámosoroszi, illetve a berei és csomaközi középkori „csodákat”, ugyanakkor 18-at tettek „látogatóbaráttá.” A kissé furcsa megfogalmazás érdekességet, a múlt és a legmodernebb technika találkozását rejti: az épületekben egy-egy digitális pultot helyeztek el, melynek érintőképernyőjét simogatva megelevenedik a templom és a település története, különlegességei, a gyülekezet tagjaitól kapott fotókat is meg lehet tekinteni, de arra is van lehetőség, hogy a látogatók digitálisan újraépítsék például a haranglábat. Több templomban pedig falra rögzített vetítőn pereg az ismertetőfilm — a programban szereplő 29 helyszínen 2654 különleges fotót készítettek, 21 helyen robotrepülős (drónos) technikával is dolgoztak.

Miért is érdemes oda menni? Szatmárban kirándulni, nyaralni? — kérdezhetik sokan. Elsősorban a hely szelleméért, a kultúráért, a csendért és nyugalomért, s nem utolsó sorban a kedvező árakért, hiszen a falusi szálláshelyeken az igazi falusi vendégasztalokon valóságos gasztronómiai kavalkád fogadja a turistákat. A Szamos és a Tisza töltésein kiépített kerékpárutakon Csengertől szinte Záhonyig el lehet tekerni, meg-megpihenve a 300–400 lakosú, álmos kis falvakban, visszalépve az időben, a látványtól és az illattól pedig érdemes elkábulni a nagyari Luby-kastély több mint 5000 töves, antik rózsakertjében. A Reformáció, a Szent László, a Partiumi Örökségtúrák mellett a pálinkafőzés (és kóstolás) fortélyai iránt érdeklődőket várja a Penyigétől Panyoláig tartó Kis-szilvaút, és a Vásárosnaményből induló és 16 településen átvezető Nagy-szilvaút. S nem csak a kerékpáros, de a vízitúrázók oázisa is ez a régió: a folyók és holtágak partjain számtalan lehetőség nyílik a kajakosoknak, kenusoknak vagy éppen a motorcsónakosoknak pihenőt tartani, és a stégen terített asztalokhoz ülni, komppal átkelni a Tiszán vagy egy régi ladikban halászni.

Második megállónkon, a vámosoroszi református templomban — melynek különlegessége a pingált árkádrendszer és Ádám és Éva bűnbeesésének története —, Gézcy Csaba, a Tiszántúli Református Egyházkerület műemléki tanácsadója mesélt nem csak a műemlék-felújítási programról, hanem a nagyszekeresi, szamosújlaki, sonkádi, csarodai templomokról és azok különlegességeiről is. Melyek mind a reformátusság derűs, világos és virágos világképét nyújtják, a középkori emberek vidám lelkivilágát, és nem a napjainkra jellemző sablonos, fekete, túl puritánt és szigorút. Vámosorosziból Nagyszekeresre mentünk, ahol a Gőgő–Szenke patak által közrefogott kis szigeten épült a XV. században a Boldogságos Szűz tiszteletére a műemléktemplom, mely valaha védelmi funkciót is ellátott. Egykor fahíd vezetett a szigetre, de ma már földút vezet itt, és a sziget körüli árokban sincs már víz, viszont a fazsindelyes harangtoronyra pillantva eltűnik a XXI. század.

Holdvilág fényénél érkeztünk a tarpai Tóhát Vendégházba, ahol az ágyaspálinkák mellett — melyek mindegyikét egy-egy versidézettel, köztük egy Eminescu-idézettel „gazdagították” — lila hagymával, zöld fűszerekkel ízesített sajtokkal, ordás körözöttel, kötött levessel, málékásás töltött káposztával és kemencében sült túrós lepénnyel vártak a házigazdák. A település nemcsak pálinkáiról és szárazmalmáról nevezetes, hanem kurucságáról is, hiszen itt látta meg a napvilágot Esze Tamás. A módos Szatmár vármegyei mezőváros fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő bujdosómozgalomban, és Esze Tamásnak, II. Rákóczi Ferenc jobbágyának múlhatatlan érdeme, hogy 1703 tavaszán nem a törökországi száműzetésben élő Thököly Imrét, hanem a lengyel földön bujdosó fiatal Rákóczit nyerték meg a felkelés ügyének. Rákóczi nemcsak Esze Tamást és családját vette pártfogásába, hanem Tarpának is hajdúvárosi kiváltságot adott.

Aki részt szeretne venni ezeken a túrákon vagy bővebb információkra kíváncsi, az a http://www.templomut.hu, http://www.temple-tour.eu és a http://www.szszbmfu.hu internetes oldalakon tudhat meg több részletet.

Szabó Kinga Mária